Harangszó, 1914-1915

1915-12-27 / 11. szám

86. HARANGSZÓ. 1914. december 27. rosba az elmenekült lakosság lassan­ként visszatér. Egyes csatákban 2000 orosz foglyot ejtettek. Lengyelországban. Legnagyob események színhelye Lengyelország volt. A csodálatos te­hetségű Hindenburg német tábornok oly remekül vezette a hadműveleteket s a német, magyar és osztrák sere­gek oly vitézül harcoltak, hogy az oroszok az egész hosszú, 400 kilo­méteres vonalon meghátráltak. Sere­geink folytonosan üldözték őket, úgy­hogy az oroszok vesztesége igen nagy. Még eddig nem lehetett megállapítani az ütközet eredményét, de az bizo­nyos, hogy nagy befolyással van a végső győzelemre. Galíciában. Galíciában szintén súlyos vesztesé­get szenvedtek az oroszok. Jaislo Raibro vonalán kénytelenek voltak visszavonulni. 31.000 oroszt foglyul ejtettünk. Franciaországban. Franciaországban a németeknek voltak sikereik. Ez a kitartó, vas- szivósságu nép nem tétlenkedett a csöndes napokban, hanem a vakon­dok kitartásával kis alagutat fúrt a franciák lövészárkához s azokat fel­robbantotta. A Somme mentén nagy harcok voltak. A németek 2000 fran­ciát elfogtak. A tengeren. A fürge német nép nagy meglepe­tésben részesítette az angolokat. Egy szép napon megjelent az angol par­tokon s elkezdte néhány városát bombázni. A lakosság megrémülve menekült. A magyar honvéd. Mondás nélkül is tudjuk, hogy a magyar honvéd vitéz katona, de azért jól esik a lelkűnknek, ha ennek el­ismeréséről olvashatunk. A przemysli várból (tudjuk, hogy körülkerítették az oroszok), ki-kicsap a katonaság s nyugtalanítja az ellenséget. Rendesen foglyokkal megrakodva térnek vissza, így történt most is. A hivatalos je­lentés pedig külön is megemlíti, hogy a magyar honvédek rendkívül hősie­sen küzdöttek 1 Ne sajnáljon néhány fillért a Ha­rangszó terjesztésére! Háború-apróságok. József főherceg és a magyar szakaszvezetö. Biró Károly 44-es szakaszvezető, aki sebesülten fekszik egy kaposvári kórházban, következő sajátkezüleg írt levelet kapta József főhercegtől: Fiam 1 Most veszem jó soraidat és igaz örömmel értesülök, hogy jobban vagy! Remélem, hogy az Isten megsegít és teljesen felépülsz és oly hősiesen fogsz tovább küzdeni, mint eddig. Sajnos, engem elvitt a sors keze, magasabb állásba szólított a kötelesség, új csa­pataim vannak és én igen messze vagyok az én szeretett 44-eseimtől, akikre a legigazibb szeretettel és bá­mulattal gondolok vissza. Vajha me­gint velük harcolhatnék! Téged pedig fiam, ha az Isten meg­segít bennünket és mindketten haza­térünk a háborúból, örömmel venné­lek magamhoz valamely állásba szol­gálatba azon esetben, ha nincs otthon jobb megélhetésed. Üdvözöl téged, vitéz fiam, igaz jó­akaród József Főherceg lovassági tábornok, a VII. hadtest parancsnoka. Biró Károly, bár egy srapnellgolyó még mindig a karjában van, gyógyuló­félben van. * Egy kis honvédhuszárjárőr kísér 75 muszka foglyot. Útközben hirte­len erős ellenséges tűz fogadja a fo­golytranszportot kísérő huszárokat. Ezek megsarkantyuzzák a paripáikat és szélvész sebességével száguldanak ki az ellenséges tűzvonalból. A muszka foglyok óriási jajgatások között ro­hannak a négy szál robogó huszár után, kiabálnak, hogy ne hagyják el őket, vigyék a magyar táborba. Ver­senyt szaladtak a száguldó huszárok lovaival s szerencsésen elérték a ma­gyar tábort. * Egy honvédhuszárhadnagy talál­kozik egy magános huszárral. — Kát fe mit keresel erre egye­dül? — Elfogtak a muszkák, jelentem alássan. — Hát aztán, hiszen egyedül vagy s jó helyen jársz már! — Hát úgy volt, jelentem alássan, hogy elmaradtam a társaimtól, oszt’ egy nagyobb muszka patrol elcsípett. Nem bántottak, én meg a tegnapelőtt kapott dohány-porciómat elosztottam köztük. Ennek igen megörültek s az­után azt mondották, hogy most már aztán hordjam ám el magamat onnan, mer’ hogy mindjárt jönnek a kozákok. Nekem se köllött több, lekezeltem velük s aztán elvágtattam. Most ke­resem a csapatomat. — Jól van, fiam, errefelé igyekez­zél, nem messze találod őket. — S a huszár egy-kettőre a társai között termett. # Közel volt az ellenség lövészárkai a mi embereinkéhez. A muszkák na­pok óta éhezhettek, mert a szünet alatt fehérzsebkendős puskával jelent meg a két fedezék között egy óriás muszka gyalogos. A mieink odaküld­tek egy tótul, oroszul beszélő vitézt. Ez azzal jött vissza, hogy a muszkák kenyeret kérnek, adnak helyette jó­féle pálinkát. Erre megtörtént a bé­kés csere. Ropogós, magyar cipókért tüzes orosz italt kaptak a legények. Ezt a cserét többször megismételték. De mire a muszkák jóllakhattak kenyérrel, egy förgeteges attak kiker­gette őket a barlangjukból. Még a cipókat is otthagyták, úgy futottak eszeveszetten hátra... Egy részük megadta magát 1 Csak nem hagyják ott a fölséges magyar cipót! Olvassátok a bibliát. Zsolt 119., 105.) Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. December 27. vasárnap, Luk. 2, 36—40. „ 28. hétfő, Luk. 2, 22—35. „ 29. kedd, Zsidó lev. 1, 1 —11. „ 30. szerda, Zsidó lev. 13, 8—21. „ 31. csütörtök, Zsidó lev. 21, 1—7. Január 1. péntek, Luk. 4, 14—22. , 2. szombat, Márk 10, 1—12. Szalóky Zsigmond szobrász és kőfaragó CBLLDÖMÖLKÖN Kossuth Lajos utca 14. és Szentháromságtér 4. Gránit-, syenit-, márvány- és homokkő sírkőraktára. Mindenféle kőfaragó- és szobrászmunkát u. m.: kriptát, sírfedelet, utikeresztet stb., továbbá épületmunkát és javítást készít jutányos áron. 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom