Harangszó, 1914-1915
1915-12-13 / 9. szám
68. HARANGSZÓ. 1914. december 13. kereszt egyesület közvetítésével igyekszik a pénzt az illető kezeihez küldeni. Természetesen ennél még fontosabb a pontos cím. A hivatal nem is vállalhat felelősséget arra nézve, hogy a pénz odaérkezik. Csomagot újabb időben szintén lehet küldeni, és pedig ruhát, nem könnyen romló élelmiszert stb. A csomagot viaszkos vászonba kell bevarrni, baloldalt ráirni a pontos címet, épp úgy, mint ahogy a levélnél el van mondva. Árubevallási lapokat is kell kitölteni s az egész csomagot a Hadifoglyokat gyámolító hivatalba kell küldeni. Ugyanez a hivatal tudakozódik is eltűntek után. Ha tehát valakinek a hozzátartozója eltűnt a háborúban és sehogyse tud nyomára akadni, úgy írjon a hadifoglyokat gyámolító hivatalnak. írja meg keresett hozzátartozója nevét, rangját, ezredét, századát, hol harcolt, mikor kapott tőle utolszor értesítést stb. A hivatal megindítja a nyomozást s mihelyt megtud valamit, azonnal értesíti az illetőket. A hadifoglyok egészen a háború befejezéséig az ellenséges népnél maradnak. Sok szív megnyugtatására és tanácstalan lélek felvilágosítására irtuk le ezeket a sorokat. Bővebb tanácscsal is szívesen segítünk olvasóinkon ezekben a nehéz időkben, csak forduljanak bizalommal hozzánk. Karácsonyi üzenet. Mindig szélesebb hullámokat vet az a mozgalom, mely feladatul tűzte maga elé, hogy a harcmezőn levő s idegen kórházakban szenvedő katonáinkat karácsony ünnepére az örökkévaló kenyérrel, Isten igéjével lássa el. Szegény katonáink eleget szenvednek 1 Karácsony ünnepén, amidőn az egész világ örül s mindenki boldogan húzódik családja körébe, ők kinn feküsznek a lövészárokban, kinn strázsálnak a fagyos vártán járva, vagy valami idegen kórház betegei közt, szeretteiktől távol számolgatják az órák múlását. Templomba alig néhány mehet közűlök. Igehirdetést, vigasztalást, pedig de nagy szükség van mindegyikre, nem hallgathatnak. Mit gondoltok, vájjon nem szent kötelességünk-e, hogy rájuk gondoljunk s az égtájak minden irányában szétküldjük a karácsonyi énekeket, elmélkedést, imádságot, karácsonyi szentírási szakaszokat tartalmazó Karácsonyi üzenetet ? Tegyük meg, még nem késő. Mindenki vegye ki ebből a kötelességteljesítésből a maga részét. Gyújtsunk karácsonyfánkra kevesebb gyertyát, vegyünk egy darab ajándékkal kevesebbet, süssünk kisebb kalácsot s amit így megtakarítunk, azt váltsuk Karácsonyi üzenetre s küldjük szerteszét. Mert csak gondoljuk meg, mennyi füzetre volna szükség I Hány ezred, század, tábori posta, hány kórház, sebesült állom ás stb van. Mindezekről nekünk kell gondoskodnunk. Vagy azt várjuk, hogy a más vallásuak törődjenek a mi hiveinkkel ? A múlt héten is sok megrendelés érkezett: a büki nőegylet 150 példányt rendelt s a füzet terjesztésére külön 2 kor.-t küldött. Kemeneshö- gyész és Magyargencs 100 példányt rendeltek s a füzet terjesztésére 10 kor.-t küldtek. Ujcsanálos, Surd, Tolna- némedi, Győr, Felsőszakony, Bat- tyánd, Iharosberény, Ostffyasszonyfa, Sárvár, a pozsonyi Diakonisszaház, Sand, Boba egyenkint 100—100 példányt rendeltek. Boba 53 példányt szabad rendelkezésre adott, melyből Büki Ádámné úrnő 46 drbot, Csatári Józsefné szegénysorsú asszony 7 darabot adományonyott. Uraiujfalu, Sárszentlőrinc, Pápa, Nagyvázsony, őrimagyarósd, Zalaistvánd, Mencs- hely, Zalaegerszeg 50—50 példányt hozattak híveik közt való kiosztásra, illetőleg szétküldésre. Egy magát névtelenségbe rejtő buzgó állomás- elöljáró 100 példányt vett szabad rendelkezésre, egy másik buzgó egyháztag 5 kor.-t adományozott ugyanerre a célra. Egy buzgó kemenesaljai úrnő 100 példányt rendelt s küldetett századparancsnok fia részére. A nagy- barátfalui lelkészi hivatal utján Németh Mihályné 50 drb-ot, Vinkler Sándor 20 drb-ot, Czeiter Andrásné 10 drbot rendelt. Buzdításban sincs hiány. Egyik buzgó tanítónk biztató levelében azt írja, hogy a Karácsonyi üzenet terve erkölcsi hatásában alig mérlegelhető. De nagyon helyesen mondja, hogy „nem elégedhetünk meg azzal, ha csak azok kapják meg, kiknek van valakijük, hanem meg kell kapnia mindenkinek és olyanok számára is kell küldeni, kiknek lelki épülésével senkisem törődik. Felszólítottam tehát— mondja — nőegyletünket, hogy a Karácsonyi üzenetet több példányban rendeljék meg, hogy ezeknek a szegény elhagyottaknak is kerüljön. Asszonyaink mindjárt elhatározták, hogy 300 példányt megrendelnek. Reméljük, hogy más gyülekezetekben is hasonló buz- góság hatja át a nőegyesületeket, ami nagyon óhajtandó volna.“ Teljes egészében magunkévá teszszük ezt a levelet. De, hogy ezt az általunk is szükégesnek tartott feladatot megoldhassuk: kérve kérjük a gyülekezeteket, nőegyleteket, gyámintézeteket, belmissziói egyesületeket, kérve kérjük egyházunk tehetős tagjait, mozduljanak meg és érezzék, hogy nekünk most ez a kötelességünk. Vigyük a harcmezőre Karácsony üzenetét. Szivarra, süteményre, egyéb ajándékra másoknak is van gondjuk, de a lélek táplálékát nekünk kell elküldenünk, mert az a mi kötelességünk. De még nagyon messze állunk attól, hogy ezt a kötelességünket teljesíthessük. A táborba, nagy ausztriai kórházakba nagyon-nagyon sok példányra van szükségünk, nekünk pedig még csak 1500 példány áll rendelkezésünkre. Itt jegyezzük meg, hogy a kis füzet belső oldalán hely van hagyva az adományozó nevének. A rendelkezésenkre bocsátott példányokba az adományozó nőegyletek nevét bevezetjük és úgy küldjük a kórházakba és a táborba. A Karácsonyi üzenet szétküldését a hét elején megkezdtük. Egy péld. ára 8 fillér, 50 példány 3‘70 kor., 100 példány 7 korona. Hogyan lett Pálból Saul? Elbeszélés Irta: Fábián Imre. III. Pál a városi iskolában. Folytatás. Az idő szekerét sebes futásában megállítani nem lehet. Még az olyan szerető lelkű édesanyával is gyorsan elrohan, amilyen Fekete Mihályné volt. Alig volt abban az esztendőben pünkösd, mindjárt szeptember eleje következett utána. Igaz, hogy Feketé- éknél közben igen nagy munkát végeztek. A kis Pálnak készítettek mindenféle szükséges holmit ahoz a nagy úthoz. Mint valami eladó lányos háznál, úgy sürgölődtek Feketéék házánál. Készítettek a kis vándor számára mindenféle új fehérneműt, hogy semmiben hiányt ne szenvedjen. Jól fel kellett szerelni, mert azon a messze helyen nem lesz senkije sem, akitől valamit kérhetne. A sürgés forgás tetőfokát érte el az utolsó napon, ekkor már a varrógépek nem berregtek, a teljesen új láda tele volt a szépen kivasalt fehérneművel. Ekkor azonban a baromfi- udvarban és a konyhában volt élénk az élet. Ennivalóval is jól el kellett az édesanyának látni kedves gyermekét, mert ki tudja, adnak-e majd ott
