Harangszó, 1914-1915

1914-10-18 / 1. szám

1914. október 18. HARANGSZÓ. 3. csapat teljesít ápolói szolgálatot. Ami­kor a szerbek első betörése elől had­vezetőségünk kiürítette a várost, ame­lyet elhagyott a katonaság is, a linziek ottmaradtak és tovább ápolták a ne­hezen elszállítható, súlyosabb betege­ket. Rémítgették őket, hogy a szerbek nem respektálják a Vöröskeresztet, főként nem a komitácsik és az ilyen betöréseknél a csapatok nyomában járt a csőcselék. — Nekünk a kötelességünk az, hogy itt maradjunk, megvédjük éle­tünkkel is sebesültjeinket, lesz ami lesz, — mondták. És úgy várták a szerbek betörését, pisztollyal kezükben állottak a kórház bejárói előtt a hozzájuk rendelt öreg, ősz szakálu franciskánus baráttal együtt. Azt a szerb tisztet, aki csa­patával a Vöröskereszt kórházat szál­lotta meg, állítólag könnyekig meg­hatotta a nők bátorsága. Kezet csókolt a linziek vezetőnőjének: — Nem tudom, szokás e önöknél a nőknek vitézségi keresztet adni, de ha szokás: önök a legmagasabbat érdemelnék meg. Mi nők ellen nem harcolunk és legfeljebb csak azt saj­nálhatjuk, hogy minden szerb asszony nem olyan mint önök. A csapat vezetője így szólt hiva­tásukról : — A nőknek is megvannak a ma­guk kötelességei a háborúban. Amit teszünk, az épen olyan kötelesség, mint a testvéreinké, akik fegyver­. rel a kezükben, harcolnak a hazáért. Ezért nem érdemiünk sem dicséretet, sem elismerést. — Nálunk katonai fegyelem van. Az én utasításom parancs, amelyet minden ápolónő épen olyan vak en­gedelmességgel teljesít, mint a katona a fellebbvalója parancsát. Az igazi hősök azonban a sebesültek közt ke­resendők. Én mint orvos gyakran kezelek békében is betegeket és mond­hatom, hogy békében a kisebb fáj­dalmakat sem tűrik olyan nyugalom­mal, mint háborúban a legelviselhe­tetlenebbeket. Alig történik meg, hogy sebesült — bármily rettenetesek is a fájdalmai — jajgat, vagy ellágyul. A legkeményebbek azonban — ezt minden elfogultság nélkül mondhatom — a magyar fiuk. Összeszorítják a fogukat és könnycsepp vagy felszisz- szenés nélkül állják a legfájdalma­sabb műtéteket is. — Csak nem fogunk asszonyok előtt jajgatni, hiszen magyarok va­gyunk, — mondják. * Ezekben a nagyszerű napokban, amikor hősök lettek a legbékésebb polgáremberek, joggal érdemelnek el­ismerő szót azok a hősök is, akik ilyen nemes érzéssel szolgálták hazá­jukat. K. A. Miért fizetek elő a Harangszóra? mert épít, tanít, szórakoztat, olyan olcsó, hogy a leg­szegényebb is elbírja. Fohász. Esküvőm előtt. Atyám ! oh jóság áldott édesatyja E dúló csaták fergeteg tüzében Fölér-e hozzád áldozatom lángja? Hogy megköszönném kegyelmed malasztját, Az örök szépet, mely vigaszul nyujtá Nékem e csendes, hangtalan világba. Szeretet kisért át az ifjúságon És ihletett a dalok fehér szárnya Hogy most új élet mesgyéjénél állok S reám mosolyg képe új boldogságnak: E kezek feléd mélyen illetödve Istenem lásd — egybe mint kulcsolódnak. Oly szép minden... oly túláradt a lelkem... Ahol a mennybolt rózsás ködbe hajlik Ott. . ott jön ö, az álmoknak királya, Akinek karján pályám újra kezdem. S kinek szentelnék egész öröklétet . . . Én édes Istenkém Ügye nagyon, nagyon szeretni fog engem ? Pohánka Margit. | A mi halottaink. | Ezer és ezer magyar hullatja vérét a harcmezőkön. Ágyudörgés a bú- csusztatójuk, idegen föld a betakaró halotti szemfedőjük. Mindnyája hős, mindannyi nemzetünk vértanúja. Mind­egyik méltó a halhatatlanság babér­ágára. De bár hisszük, hogy annyi vér nem hullhat hiába, mégis pa­naszosan kérdezzük: hova tűnnek azok, kik északon avagy délen ha­zánkért, nemzetünkért, minmagun- kért, jövendő biztonságunkért meg­haltak ?... Oroszország homoksiva­tagjából, Szerbia, Montenegró szikla­hasadékából lessz-e ki kiássa nevüket s babérággal koszorúzza emléküket ?.. A magunk egyszerűsége, de me­leg szíve szerint emléket állítunk la­punk jóbarátainak és olvasóinak. Legyen nevük áldott, emlékük meg­becsült a földön, lelkűk az örökké­valóság koronájával koronázott a mennyekben 1 Draskóczi és jordánfalvi Ivánka László zászlós az 5. honvéd-huszár ezredben 27 éves korában Wolkies- nél roham közben e hó 3-án hősi halált halt. Zsilinszky Tibor a 44. gyalogez­red tart. hadnagya Zsilinszky Mihály fia, Galíciában a csatatéren kapott sebeibe az olmützi kórházban bele­halt. Schmidt Károly joghallgató, Schmidt Károly Jenő pozsonyi főesperes-lel­kész fia, a 14. cs. és kir. kerékágyú- ezred tart. zászlósa, ezévi szeptember 5-én, életének 20-ik évében az északi harctéren elesett. Plechl Gyula tótkereszturi tanító, a Lublin körüli harcokban hősi halált halt. Baján József nádasdi testvérünk a galíciai harcokban ellenséges go­lyótól homlokon találva, hazájáért meghalt. Szülei, rokonai gyászolják. Ábrahám Ferenc hegyháthodászr testvérünk sok súlyos sebtől vérezve a harctérről az olmützi kórházba ke­rült. Hiába vágták le ballábát, nem tudták az életnek megmenteni. Szülei, fiatal özvegye gyászolják. A jó Isten áldja meg haló porukat! A jó Isten vezesse diadalra azt az eszmét, melyért vérüket hullatták! A jó Isten adjon az elköltözőiteknek örök békességet, az utánuk gyászo­lóknak vigasztalást! Lapunk a jelen számtól kezdve hetenként jelenik meg! Elmaradottnak tekinthetjük azt a közsé­get, ahol fogyasztási szövetkezet nincs! A fogyasztási szövetkezetek révén szerezheti be egy;egy falu népe mindennemű háztartási és gazda­sági cikkeit és italszükségletét a legjutányosabban, úgyszintén hamisítatlan minőségben. — Amelyik köz­ségben fogyasztási szövetkezetei akarnak létesíteni, a mozgalom kezdői forduljanak útbaigazításért a a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetéhez, Budapest IX., Közraktár-utca 34. nzAid. (Saját palotájában.) — A HANGYA kötelékéhez ma már több mint 1200 fogyasztási szövetkezet tartozik — ■ 50 millió korona évi forgalommal. -■■■ ■■■—■ Levélcím: HANGYA, Budapest, postafiók 109. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom