Harangszó, 1914-1915
1914-10-18 / 1. szám
4 HARANGSZÓ. 1914. október 18. A világháború eseményei. Milliók harca, melyben majdnem egész Európa részt vesz, nagy lépésekkel haladt előre az elmúlt napokban. Isten jósága mellénk állt s babérággal koszorúzta hősiesen harcoló katonáink fegyverét. Seregeink éppúgy, mint dicső szövetségesünk seregei mindenütt diadalmasan haladnak előre. Elhelyezkedésünk is any- nyira kedvező, hogy a legszebb reménységgel tekinthetünk a jövő elé. Lelkünket eltölti az a megerősítő bizonyosság, hogy Isten nem hagyja el igazságos ügyünket, hanem győzelemre vezeti. Megvédhetjük hazánkat, nemzetünket az ellenséges támadások ellen s becsülettel, csorbítatlanul fiainkra örökíthetjük azt az ősök vérével megszentelt földet, mit csorbítatlanul vettünk át ősapáinktól. A háború eseményeiről a következőkben számolunk be: Az oroszok Magyarországon. Legnagyobb eseménye a múlt hétnek az volt, hogy az oroszok becsaptak Magyarországba, öt helyen jöttek át a Kárpátokon. 1. A Beszkidek egyik hágóján, Zemplénmegyében. 2. Az uzsoki szorosnál Ungmegyé- ben, Szolyva és Munkács felé. 3. A toronyai szorosnál Mármaros- ban, Ökörmező felé. 4. A jablonkai szorosnál Kőrösmező fölött és egy egészen jelentéktelen csapat 5. Beregmegyében a vereckei szorosnál az uzsoki és tornyai szoros között. Az oroszok.betörése természetesen nagy rémületet okozott, különösen mikor Mármarosszigetre is bevonultak. A főcsapat a jablonkai volt, amely nyolcvanezer emberből állott. A többiek jelentéktelenebbek voltak és az volt a feladatuk, hogy több helyen egy időben megkerüljék és zavarba hozzák a mieinket. Hadvezetőségünk azonban felismerte a helyzetet és jelentéktelen csapatokkal verette vissza a mellékcsapatokat és idevezényelt főerejével a már- marosiakra vetette magát. A beszki- dieket egy népfelkelő század verte vissza Berezna környékén. Az uzso- kiak egyesültek a vereckeiekkel, ezeket Szolyvánál várták csapataink, miközben a szoros oldalain is helyezkedett el katonaság és így a Szolyvánál visszavert oroszok hosszú távolságban úgy futottak, hogy két oldalt seregeink lőtték futtokban őket. Ez okozta rettenetes veszteségüket. Mármarossziget átadása. A Mármaros megyében betört orosz egészen Mármarosszigetig előrevonult. Éjjel érkezett az orosz sereg a városhoz. Dobay Sándor városi tanácsos az orosz tábornok elé lépett s a következő önérzetes beszédet mondta: — Tábornok úr 1 — mondotta. — Mármarossziget város törvényhatósága engem bízott meg, hogy fogadjam az orosz csapatokat. Hazafiúi fájdalommal, de kötelességérzetem és a város iránt való felelősség tudatában eleget teszek e megbízatásnak és íme átadom a megye székhelyét, a történelmi múltú Mármarosszigetet, amely büszke városunk volt nekünk és dicső őseinknek. Mi békés polgárok vagyunk és nekünk nem föladatunk, hogy e város pusztulását előidézzük. Hős katonáink tudni fogják kötelességüket a harctéren, mi irgalmat kérünk a város és annak lakossága számára. Ellenséges csapat a város falain belül nincsen, békés és szorgalmas polgárok lakják Mármarosszigetet, akik tiszteletben fogják tartani az orosz csapatokkal szemben való kötelezettségüket. Megnyitom városunk kapuit. Isten irgalmát kérem a városra és remélem, tábornok úr, hogy vitéz katonái ember és istenfélőkhöz híven fogják honorálni készségünket. A tábornok azt felelte, hogy ha békésen viselkedik a polgárság, meg fogják kímélni a várost. ígéretét, mint tudjuk, be is váltotta. Három napig időztek az oroszok Mármarosszige- ten, élelmet harácsoltak, de nem romboltak, nem gyújtogattak és nem raboltak. Hála Isten ezalatt az idő alatt hős katonáink igazán tudták kötelességüket s az oroszt kiverték Mára- marosból. Az oroszoknak az egész kirándulás nagyon sok emberükbe került. Csak kis része tudott visszamenekülni a Kárpátokon, a többiek elestek vagy fogságba kerültek. Kőrösmezőnél még tart az ütközet, de ezen kívül már csak portyázó, illetőteg eltévedt orosz seregek vannak Magyarországban. Galíciában. A galíciai harctéren szintén előnyünkre változott a helyzet. Seregeink új, védettebb helyükről sokkal biztosabban fogadják az orosz támadását. Sőt mi vettük át a támadó szerepét. Przemysl mögött nagy ütközet volt, melyben az oroszok állítólag 40.000 embert veszítettek. Az oroszok terve tulajdonképpen az volt, hogy Prze- myslt elfoglalják, de tervük az óriási emberveszteség dacára teljesen meghiúsult. A monarchia seregei újra bevonultak Oroszország területére. Opatow és Osztrowiecnél jelentékeny győzelmet is arattak. Lényeges eseménye az etmúlt hétnek, hogy seregeink egyesültek a német seregekkel. Most a szövetséges seregek alkotják az orosz ellen küzdő seregeink balszárnyát. Ez a nagy megerősödés hátrálásra kényszeríti az oroszokat. De remélhetőleg sorsukat mégse kerülhetik el. Egyesült seregeink dél felől szorítják, eközben pedig a német seregek Kelet-Poroszor- szágból négy hadtesttel lefelé szorítják. Az oroszok eddigi veszteségét maguk az oroszok 800 ezer emberre teszik. Szerbiában. Csapataink, mint azt már irtuk, behatoltak Szerbia földére s győzelmesen haladnak előre. Körülbelül Kragujevác körül vannak. A szerbek érzékeny veszteséget szenvedtek. Egy újsághír szerint 100.000 emberre tehető eddigi veszteségük. A mieink két szerb dandárt megsemmisítettek. A szerb kormány Üszkübbe tette át székhelyét. Hogy Péter szerb király hol van, nem tudják. A szerb hadseregben borzalmasan pusztít a kolera is. Orvosuk, kórházuk kevés van, úgyhogy sokan pusztulnak el emiatt is. A montenegróiak is beütöttek Boszniába, de két hadtestük majdnem egészen megsemmisült. Franciaországban. Franciaországban Reims mellett még egyre tart az ostrom. Páris körül is elkeseredetten folyik a harc. A franciák körül akarták a német sereget keríteni, de ez meghiúsult. A németek folytonosan haladnak előre s nagy veszteséget okoznak az egyesült francia—angol hadaknak. Belgiumban. Belgium legnagyobb, az egész világ második nagy erősségét, Antwerpent a németek 12 napi nehéz ostrom után október 9-én bevették. A belga királyi család Angliába menekült. A várat belga csapatokon kívül 40 ezer angol katona védelmezte, de ezeknek sikerült elmenekülniük. A vár elesése azért is fontos, mert az itt elfoglalt német seregek nagy részét Páris elé küldhetik az ottani seregek erősítésére.
