Harangszó, 1914-1915
1915-06-27 / 33. szám
V. évfolyam. 1915. június 27. 33-ik szám. VALLÁSOS NÉPLAP. Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Pupp Váry Elemérné: Könyörgés. (Vers.) — kp.: Hit és istenigéje. — E. j.. Tábori levelek. — Kapi Béla. A hadakozó nagyhatalmak. V. Japán. — Vándor: A hadifogoly dala. — Kolera. — Nehéz órák. Madár Mátyás: Szenvedésben. (Vers.) kb.: Kik az Istent szeretik. — Levelek a harcmezőről. — Gyermek világ. Kapi Béla: Hát te mit teszel ? Szalay Mihály: Nagy harc a kis erdőn (Vers.) Endreffy János: A kis életmentők. (Elbeszélés) — A világháború eseményei. — Ország-Világ. Seregeknek Ura, mi Atyánk légy velünk, Szorongás óráján Te vagy a védelmünk. Verejtékes orcánk Fordítjuk Tehozzád Halld meg mi kérésünk! Tekints kegyelmesen mi szegény hazánkra. Száz sebből folyik már vérének az árja . . . Mégis nehéz harcát, Élete próbáját Roskadatlan állja. Ne szaporítsd számát sok-sok ellenségnek, Kik az igazságra orgyilokkal törnek. Ha eddig tartottál, Győzelmet ha adtál, Veszni most ne engedj. Tehozzád nézünk fel segítséget kérve: Szegény magyaroknak tégy uram kedvére, Segíts kegyelmesen Örökvaló Isten, Küzdelem végére, Áldott békességre! Budapest. Papp—Várry Elemérné. Hit és istenigéje. A szenvedésben az emberek majdnem mindig őszintébbek, mint a boldogság óráiban. A tájdalom könnye meglágyítja a szívet s ha a részvét érzésével megérintjük, úgy feltárja bensőjét, mint ahogyan a mesékben a varázs erejű virág érintésére feltárul a rejtett kincseskamra minden gazdagsága. Sok szenvedő mondogatja magában, hogy neki a hit nem ad elegendő erőt, vigasztalást. Pedig folytonosan ezt hallja I Ne félj, csak higyj 1 És mégis az élet elviselhetetlen, sívár, üres marad. Kétségbeesésük éppen olyan sötét, mint azelőtt volt. Ha eleinte érzett is egy kis megkönnyebbülést, az is olyan hamar felszikkadt, mint meleg nyári napon a reggeli harmat. Ezek a szegény embertársaink elfelejtkeznek arról, hogy hit csak ott van, ahol istenigéje is van. Erőtlen szó marad a hit, mihelyt nem tápláljuk az istenigéjének tiszta vizével. Ajkunkon van és nem a szívünkben. Beszélünk róla, de nem élünk benne. Az Isten igéje az a harmat, az a forrásvíz, mely erősíti, folytonosan üdén tartja a lelket. Ha ezt az isteni forrást elzárjuk s attól önmagunkat megfosztjuk, úgy csakhamar lehervadnak a hit virágai: a szeretet, bizodalom. Isten igéje nélkül a mi hitünk köny- nyen emberi bölcselkedéssé lesz. Az emberi bölcselkedés pedig nagyon sokszor emberi tévelygésre vezet. Biztos, erős, határozott és állandó hitre van szükségünk. Ezt pedig csak akkor mondhatjuk a magunkénak, ha folytonosan olvassuk, folytonosan hallgatjuk Isten igéjét, ha folytonosan keressük: mi az ő akarata. Keressük azért az Isten-hajlékát, mely e nehéz időben úgy hívogat pihenésre, mint az oázis a tikkadt vándort. Hallgassuk szomjas lélekkel az Úr beszédét. Olvassuk otthon is a bibliát. Saját lelkünket s házunk népét vezessük el ahoz a Krisztushoz, ki azért jött a földre, hogy kijelentse az Isten akaratát s őhozzá vezesse a szenvedőket, a sírókat. És akkor tapasztalni fogjuk, hogy „a hit hallásból vagyon, a hallás pedig az istennek igéje által (Róm. 10, 17.)“ kb.
