Harangszó, 1914-1915
1915-06-27 / 33. szám
258. HARANGSZO. 1915. június 27. Tábori levelek. Gyűjti: E. J. V. Emlékül 1914-1915. Szokásban van a tábori emlékiratok küldése. Mindenki igyekszik a maga módja szerint valami maradandót hazaküldeni emlékül övéinek, hogy boldog visszatérése esetében legyen miből visszaidézni nagy, fenséges és zord idők maradandó élményeit. Egy ily emlékirat kezünkhöz jutott itt adjuk teljes egészében: — Hazánk, te szép magyar hazánk, melyért sok jó magyar fiú feláldozza magát. Isten feláldozza, mert tudja: első a haza s a mi igazságunk felderül a napra s nem hagyja eltiporni a mennyei jó Atya. Amivel minden tartozunk hazánkért, jó királyunkért küzdünk, harcolunk kitartva, Isten kegyelméből szép jövőnket várva. Igaz sok nehéz napok, heves harcok teltek el, az ellenséges golyók sem fogytak el. Egy nap a vad muszka, megmozdul a dekungba, de azért csak drukkolva gondolja: Csak hős magyar előttem ne volna 1 A magyar hős nem habozva a tölténycsomagot osztja és a muszka elkeseredetten vonul vissza, halálunkat nem okozta. Az említett heves harcot, nehéz napot, mely reám is hatott, március 2I-et írhatok, mikor alkonyodott sebemtől összerogytam, amint a golyóhatást éreztem. Szívem mellett mellen, tüdőn keresztül vértócsában, méteres hóban, erdő szélén, hideg hegy tetején, ágyú tűz dörgésén csak azt gondoltam: itt lesz sírom, itt nyílik fölöttem az erdő virága, messze szép szülőföldemtől az orosz határon, ahol sok jó magyar barátom. De Isten nem hagyta így történni s a szívemet a golyótól nem érni, mert azt más is érezné, boldogságát örökre eltemetné. Végre e tűnődés és egy nehéz éjt- szaka s öt napi vándorlás után könnyítéshez jutottam, debreceni kórházban március 26-án, onnan pedig április 3-án egy nevezetes aradi ly- ceum kórházba, hol is oly kezelés és ápolásban részesültem, amelyért a leghálásabb köszönettel tartozom úgy az orvos uraknak, mint jó ápolónőmnek, ki úgy ápolt mint gyermekét, fizessen Isten jóságáért — kívánja szívből 19-ik gyalogezredbeli harcos: Cz. J. Arad, 1915. IV. 23. Adakozzunk a Harangszó terjesztésére! VI. Búcsúzások. A legtöbb katona bevonulásakor kibékült a halállal. Azzal az elszánt érzéssel indult útnak, hogy ha meghalok, a hazáért halok hősi halált, ha meg hazasegít a jó Isten, új kötelesség elé állít az életben. Mindkettő megtörténhetik s mindkettő a sorsintéző nagy Isten kezében van. Zúgolódni az ő végzése ellen nem szabadd Mindent kapunk az életben, még az életet is, s Isten azt veszi el tőlünk és akkor, ami és amikor néki jónak tetszik. Ez ellen a törvény ellen nincs föllebbezés. Aki nem nyugszik bele, önmagát hóhérozza csak esztelensé- gével. A keresztyén ember azonban megnyugszik Isten jövendő akarátán. Ha élek. az Úrnak élek, ha meghalok az Úrnak halok meg — és mindenkor legyen meg ne az én, hanem az ő legszentebb akarata. Elbúcsúzik övéitől s Istenre hagyja magát. Ezekkel az érzésekkel olvassuk az alábbi levelet: Kedves Szüleim 1 Ezen pár sor Írásom a legjobb egészségben találja, hála Istennek én egészséges vagyok, amit maguknak és az egész családnak, öreg szüleimnek, rokonainknak és szomszédoknak, meg a kedves barátaimnak is tiszta szívből kívánok. Kedves szüleim, tudatom, hogy a pénzt /Megkaptam és újra kérek sürgönyileg, mert most már többször úgy sem kérek, Isten velők kedves szüleim. Tudatom, hogy ma nagy tüntetés volt, a katonaság a városon végig, tiszt urakkal együtt. Már mozgósítva vagyunk, de nem tudom, hogy mikor megyünk. Ha megyünk, akkor Oroszország szélere az oroszok ellen megyünk. Áldja meg az Isten az édes szüléimét, kik katonának nevelik a fiúkat. Húsz évig nevelik a világ pompájába, húsz év után látjuk a honvédek sorában. Életem áldozom a magyar hazáért, vérem kiöntődik a magyar nemzetért. Felemelem a karom, felveszem fegyverem, szomorú szívem erre már ébredsz. Mindenfelé magyar nemzet harcol a hazáért, de semmi fel nem múlja a honvéd bakáét. Feltüzöm a szuronyt, felveszem a fegyverem, az édes anyámtól végbúcsút veszem. Kedves szülő anyám, tehozzád fordulok katona életemben, utoljára szólok hozzád kedves jó anyám. Szomorú szívedtől búcsúmat veszem és köszönöm minden jóságodat, amit rajtam tettél, mert ez most utolsó levelem, amit innét írok, most elmegyek. Isten veled drága jó anyám, annyit már ne sírjon, mert szólnak már az ágyúk, csattognak a kardok. Kedves jó anyám én már ott meghalok, ha csak a jó Isten rajtam nem segít. De hogyha megtörténik a gyászos halálom, a piros vérrel a földet áztatom, nem lesz édes anyám, nem lesz édes apám halálom óráján, orosz föld jön reám. Kedves jó anyám és apám írom ezt a levelemet a v.........i laktanyából, álmomban veletek beszélgettem kedves jó szüleim, nagyon fájdalmas az én bús szívem, mikor rágondolok az én kedves jó szüléimre, már most nincs másban reménységem, mint a jó Istenben, most megyek a háborúba. Kedves szüleim és testvéreim az elvállásom után még egyszer tisztelem és csókolom, Isten velük, Isten velem a messze távolban, maradok szerető fiúk a sírig Oyuri. (1914. augusztus 10.) A hadakozó nagyhatalmak. Irta: Kapi Béla. V. Japán. Aki sokat, utazik és nyitott szemekkel járja be az európai nagy városokat, csakhamar azt a tapasztalatot teszi, hogy mindenütt találkozik azokkal a sárga bőrű, apró növésű emberkékkel, kik ferde, man- dolametszésü szemeikkkel annyi alázatossággal pislognak az idegenekre. A japánok. Mindenütt ott vannak. Mindenhova eljutnak. És mindenütt tanulnak, dolgoznak, hogy amit lehet, nemzetük javára fordí hassák. Amit más nemzet lassú küzdelemmel, hosszadalmas próbálgatással tud megszerezni, azt a japán ügyes életrevalósággal szépen eltanulja, átviszi a tengereken s azzal is erősíti, fejleszti nemzetét. Magának az országnak rendkívül előnyös fekvése van. Igazi szigetország. Négy nagy szigetcsoportból s 3850 kis szigetből áll. Határa a tenger. A legkedvezőbb határ. Legjobban meg lehet erősíteni s legnehezebben lehet megtámadni. Lakosainak száma 73 millió. Az az évenkénti erősödés meghaladja a 750.000-et. A terület azonban nem áll arányban a lakosság számával. Oly zsúfoltan laknak, hogy dacára minden szorgalmuknak s jóravalósá- guknak, a nyomor igen nagy. Egy négyzetmérföld területre 335 ember
