Harangszó, 1914-1915
1915-06-06 / 30. szám
1915. június 6. HARANGSZÓ. 235. küldtem volna. Azért bocsássanak meg kedves szüléink, majd küldünk egy kis pénzt. Hála az Istennek, most dolgozunk mindaketten, csak az Isten erőt és egészséget adjon. A levél befejezése egy költemény, melyből a honvágytól gyötört honfi buja hangzik ki: Várnak, várnak, haza várnak Messze földről engemet. De bús sorsom azt mondja, hogy Hazamenni nem lehet. Olyan vagyok, mint lehullott Szegény árva falevél, Melyet onnan, hol született Elsodort az őszi szél. Édes apám, édes anyám Szülőföldem határa , M Art is nem hallgatám Hl* szívük esdő szavára. Hogy is tudtam titőletek Oly könnyen elválni Könnyű szívvel csak madár tud Messzire elszállni. Magyar vagyok, de nincs hazám Hej régóta énnekem Apám is él, anyám is van Mégis árva a nevem. Ha meghalok koporsómra Nem borulnak zokogva Kiktől szegény gyermeküket A sors úgy el sodorta. Szólj be édes apánkhoz is Haza szálló madárka Mondjad neki ne zokogjon Ha rágondol fiára Nincsen bajom, szívem sem fáj Nem gyötör a búbánat Minek tudná, hogy a könnyek Szántották fel orcámat. Messze, távol szép hazámtól Hej de sokat szenvedek. Bánatomat nem enyhítik Nyugodalmas éjjelek Ha meghalok, az sem lesz majd Nékem csendes nyugalom Nem hazámba, távol tőle Takar be a sírhalom. Ahol az oroszok jártak. Egy magyarországi görög katholikus lelkész falujába betörtek az oroszok. Rettenetes élményeit a lelkész így mondta el egy újságírónak: — Január 3-án este kaptam a hirt, hogy az oroszok benn vannak a felsővégben. Néhány perc múlva már a házamban volt több orosz katona. Az egyik azt kérdezte tőlem, van-e katonaság a faluban ? Azt válaszoltam, hogy nincs. Már ágyamban feküdtem, mikor egyszerre három őrjárat lépett be a szobámba. Az egyik altiszt így szólt hozzám: — Bátyuska, csak feküdj nem lesz semmi bajod. Még az éjszaka folyamán azonban egy borzasztóan gonosz arcú katona (azt hiszem, hogy cserkész volt) rontott be hozzám. Kardját a fejem fölött suhogtatta és dühösen így rivalt rám: — Hol a feleséged, hol a leányod ? Megmondtam neki, hogy elmenekültek. De az akasztófáravaló nem hitt nekem és végig kutatta a házam pincéjét és padlását. Annyira megijedtem, hogy beteg, sebes lábammal a kurátoromhoz, Mikitics Szilárdhoz szaladtam. Erős szívdobogást éreztem s arra kértem a jó embert, hogy tegyen vizes borogatást a szívemre, mert úgy érzem, hogy szélütés előtt állok. Január 4-én tisztek ebédeltek a házamnál. A tisztek kedves úriemberek voltak, engem is megkínáltak csájával. A tisztek később mégis megfenyegettek, mert — mint mondották — jól tudják, hogy én a magyar királyért imádkozom. Az én házam kertjében állították fel az orosz ágyúkat. Hirtelen erős ágyútüzelést hallottam. Nagyon megijedtem, hirtelen pokrócokat vettem magamhoz és lefutottam a pincébe. Lejött hozzám a tűzmester és megnyugtatott, hogy ők a falu felett lőnek, tehát nem lesz baj. Mikor az ágyúzás elhallgatott, felmentem a szobámba. Egy rossz arcú tiszt így förmedt rám: — Te kém vagy 1 Vele volt egy másik tiszt, a ki védelmemre kelt: — Hagyj ennek békét, láthatod, ez pap. A rossz arcú ember ezután ezt kérdezte: — Miért maradtál itt ? — Azért, mert a püspököm és a miniszterelnök megparancsolta, hogy még akkor is helyemen maradjak, ha az ellenség betör. Azért intézkedtek így, mert a pásztor nem hagyhatja el nyáját, annyival is inkább, mert tapasztalásból tudjuk, hogy az ellenség főként ott pusztítja a lakosság vagyonát/ a honnan a lakosság elmenekült. A tisztek távozása után négy cserkész jött azzal, hogy kövessem őket Fenyvesvölgyre. Fájós, beteg lábbal kellett megtennem a rettenetes sárban a hosszú utat. Fenyvesvölgyön elég tisztességes szállást kaptam, a mi nagyon jól esett. Csurom vizes láb- ravalómat testem melegével szárítottam fel, hogy másnap lábamra húzhassam. Miután másnap az altisztektől reggelit kaptam, a hadbíró elé vezettek. A hadbíró sok érdekes dolgot beszélt, szeretett volna politizálni velem, de én a politizálás elől kitértem, mondván: — Én olyan pap vagyok, a ki nem politizál. A hadbíró felmentett. Intézkedésére még aznap este elvittek. Útközben az egyik katona folyton lökdösött fegyverével. A rettenetes viszontagságok any- nyira megviseltek, hogy mikor rokonaimhoz érkeztem nem ismertek rám. Ä hadakozó nagyhatalmak. Irta: Kapi Béla. II. Franciaország. Franciaország régi nagyhatalom. Történelmi fejlődésén és szerepén kívül, kedvező földrajzi fekvése is a nagyhatalmak sorába emelte. Két tengere van, a Földközi tenger és az Atlanti Óceán. Földje termékeny, különösen jó bortermő vidékei hitesek. Évenkint több mint 60 millió hektoliter bort termelnek. Búzatermő földjei és erdőségei is nagy értékűek. Igaz ugyan, hogy hegyei nem valami különös ércgazdaságuak, de ezt is tudja a gyarmatok termelésével pótolni, úgyhogy gyáripara is nagyon jelentékeny. Különösen gépgyártása érdemel említést. Gyarmatai nagy kiterjedésüek. Algéria, Tunisz, Francia Közép Afrika, Francia Nyugat Afrika stb. megkétszerezi lakosainak számát. Magában Franciaországban a lakosok száma 39,601.509, gyarmatokban 41,653.650. Gazdag ipara, kereskedelme, földjének jó minősége jólétet biztosít a lakosságnak. Ismeretes a francia földElmaradott az a község, ahol nincs fogy asz- _ _ _ tási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb ház- II I |k | II 1 T I tartási és gazdasági cikkek a HANGYA bol- B 1 11 1%I B ' If fi tokban kaphatók. A HANGYA italai hamisí- Fl fl I« B'W’ W fi tatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik község- I I Ilii I ben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, H M. IV 1.1 JL A. A forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 30 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
