Harangszó, 1914-1915
1915-06-06 / 30. szám
236. HARANGSZÓ. 1915. június 6. művelő arról, hogy nagyon takarékosan él s szépen rakogatja a takarékpénztárt. Felesleges pénzét nem heverteti a láda fiában, hanem gyü- mölcsözőleg elhelyezi, sokszor értékpapírokat vásárol rajta. A nép műveléséről iskolák, köny- tárak és egyéb intézmények gondoskodnak. 1878-ban törvényt hoztak, hogy minden község tartozik iskolát felállítani. A szegény községeket az állam segélyben részesítette. A törvény rendelkezése nagyon áldásosnak bizonyult. Egyszerre az első hét esztendőben 16.000 uj iskolát építettek, 30.000-et kijavítottak s erre a célra 178 millió frank segélyt osztottak ki. Egy könyv számadatai szerint 1910- ben 3.870 kisdedovoda, 80.768 népiskola volt az országban. A tanítók száma 152.109 volt. Az országnak nagyon gazdag erezetű vasúti hálózata van. A vasutakba befektetett tőke 14,290.000.000 márka. A lakosság nagy része katholikus. A protestáns egyházak újabb időben erős fejlődésnek indultak ugyan, de azért még mindig elenyésző kisebbségben vannak. A 39 millióból 650.000 református, 80.000 evangélikus, a többi katholikus. Hadserege jól van felszerelve. 'A békelétszám 578.000. A kiképzett, szolgálatra kötelezhető katonák száma 5,500.000 ember. Érdekes berendezkedés, hogy a tisztikar fele az altisztekből kerül ki és csak egy része tanul ki a külön erre a' célra szolgáló katonai iskolákban. Természetesen tengeri hadereje is jelentékeny. 1912-ben 28 csatahajója, 10 cirkálója, 52 torpedónaszádja volt. Azóta azonban lényegesen erősítette tengeri hatalmát. Amint láthatjuk, Franciaország helyzete mindenképpen kedvezőnek mondható. Kitűnő fekvése, a természet által adott védő határai, jól termő földje, népének értelmi képességei, tekintélyes vagyona s polgárainak jóléte mind arra képesítenék, hogy fejlődjék s szerepet játszék a világtörténelemben. De van ennek a nemzetnek egy rettenetes betegsége. Lappangó, sorvasztó betegség, mely elszívja életerejét s megsemmisíti a jövendő fejlődés lehetőségét. Egy betegség, mely kérdésessé teszi a tudomány, a művészet, gazdagság kiváltságait s a nemzetet virágokkal behintett sírgödör szélére sodorja. Hiányzik a nemzet természetes fejlődése, hiányzik a természetes szaporodás. A francia nép nem erősödik, nem nagyobbodik, hanem inkább fogy és apad. Számadatok igazolják, hogy az utolsó évtizedekben a francia nép nagyon keveset erősödött. Azelőtt ötévenként 800.000 ember volt a szaporodás. Az utolsó 40 év azonban csak 31/a millió emelkedést hozott. 1911-ben az emelkedés nem haladta túl a 349.264-et. Még néhány adattal megvilágítjuk ezt a kérdést. A születések száma oly annyira fogyott, hogy dacára a halálozás kedvező voltának, még sem tudta biztosítani a nemzet erősödését. Sőt voltak esztendők, midőn a születési számadat alacsonyabb volt, mint a halálozást feltüntető számadat. 1885-ben a születések és halálozások különbsége 87.000 volt. 1908-ban már csak 13.000. Ennek az elnéptelenedésnek szomorú következményeire rámutat egy jeles svéd iró, aki érdekes könyvében a következő adatokat állítja egymás mellé. Száz évvel ezelőtt Franciaország a népességet illetőleg második volt Európában. Európa népességének 1472°/o-a francia volt. De azután megindult a hanyatlás. 1840- ben elhagyja Németország, 1860-ban a monarchia, 1870-ben Anglia. Ma már az 5 ik helyre került. Hogy ez mit jelent, akkor értjük meg igazán, ha elgondoljuk, hogy míg 1870-ben 100 franciával szemben 111 német állott, addig most 100 franciára 168 német kerül. 1890-iki adat szerint Franciaország minden évben 12.000 uj katonára számíthat, Németország pedig 365.000-re. Tehát a német egy nap alatt annyi katonát állíthat csatasorba, mint a francia egy hónap alatt. Ezt a rettenetes nemzetromboló közszellemet, ahova erkölcstelenség, könnyelmű és ledér életnézet juttatták a franciát, nem lehet más eszközökkel jóvátenni. Államférfiai hasztalan érték el a legkedvezőbb szövetségeket. 1903-ban kibékül a Tunisz miatt duzzogó olasszal, 1904-ben Angliával kerül szoros viszonyba, 1905- ben sikerül Németországot, — a franciák örökös vetély társát, — elszigetelni a többi nagyhatalmaktól. De vájjon lehet-e mindezzel pótolni a nemzet erőtlenedését ? A nemzeten kívül álló erőkkel megállíthatják-e a nemzet testében megindult rothadást ? Sok egyéb jel is azt bizonyítja, hogy a franciákat könnyelmű világnézetük, a komoty, életet átható vallásosság hiánya vezeti a lejtős útra. Az irodalomban, művészetben, társas életben mindig nagyobb helyet hódított a könnyüvérü francia világnézet. Hatalmas áramlatok indultak a vallásosság és egyháziasság megdöntésére. 1906. dec. lLén Clemen- ceau miniszterelnök benyújtja az állam és egyház szétválasztására vonatkozó törvényjavaslatot. A templomokat, vallási épületeket, egyházi vagyont elveszik, a papság fizetését beszüntetik. Meginog a békesség s az emberek vallásos lelke is megtépve, megrabolva kerül ki á küzdelemből. Egyébként is folytonosan támadó irányok veszélyeztetik az állam békés munkáját. Sztrájkok, párttusák, sikkasztások és panamázások mutatják, hogy hiányzik a nyugodt fejlődés biztosítéka s a tiszta közélet éltető levegője. így áll a világháború zavarában Franciaország. Évtizedeken át táplált német gyűlölete állította harcmezőre. Vissza akarja szerezni azt a földterületet, mit a német vitézség egykor elhódított tőle. De nagy kérdés: vájjon nem csalódik-e számításában. Vájjon gondolnak-e a franciák arra, hogy szövetséges erők ideig-óráig meghosszabbíthatják egy nemzet hatalmát, de igazi hatalmat és igazi erőt a nemzet csak önmagában kereshet. Az erkölcsiség megóvása a jövő biztosítéka. A vallásosság a nemzet nagyságának és fejlődésének életere. Elvész az a nép, mely erről elfelejtkezik. Diadalmasan előtör az a nemzet, mely ebben keresi életbiztosítékait. Csicsó börtöne. Elbeszélés. Irta: Csite Károly. A falu apraja és nagyja a dörgösi torony- és harang avatásra készült, mint ahogy illik a szomszéd község népének örömünnepélyén is részt venni. özvegy Lőcs Istókné, a halotti vi- rasztók legbuzgóbb énekese és imád- kozója, már kora reggel rendbe hozta a házat és udvart s ösztönözte fiát, a suhanc legényke sorban levő Csi- csót, hogy készüljön ő is a szép és lélekemelő ünnepségre, annál is inkább, mert Gogán Gyuri nagybátyjuk üzenetet küldött át Dörgösről, hogy okvetlen elvárja őket, nemcsak az istentiszteletre, hanem asztalához is egy kis ebédre. Hej, pedig a Gyuri bácsinak egyébként is kedvében kell járni, mert gazdag s magtalan ember !... Csicsó lustán nyújtózkodott, ási- tozott: — Ej, nem sokat adok én az olyas
