Harangszó, 1914-1915
1915-05-30 / 29. szám
1915. május 30 HARANGSZÓ. 227 hozta. Igaz béke tehát ebből a forrásból nem származhatik, igaz békességet ezen az alapon megalkotni nem lehet. Pünkösd figyelmeztet az igaz békesség egyetlen forrására e szavakkal: „egy akarattal!“ Egy akarattal kell azt megalkotni magyaroknak és németeknek, angolnak, orosznak és franciának is, egy akarattal győzőknek és legyőzetteknek is. S ha a háború kitörését joggal ellenségeink gonoszságának tulajdonítjuk is, mégis magunkról is elmondhatjuk: „Haj de bűneink miatt gyűlt harag kebledben ! Épen „azért a békét egy akarattal kell megvalósítanunk, nekünk és ellenségeinknek. Ezt az „egy akaratot“ pedig nem adja meg nekünk sem a nemzetközi jogok, törvények tisztelete, sem a római pápának közbenjárása. Ennek az „egy akaratnak“ egyetlen forrása: Jézusnak, a békesség fejedelmének evangélioma. Ez az evangéliom hirdeti nekünk bűneink bocsánatát, és erre' a bűnbocsánatra^agyan kinek ne volna szüksége ? Szüksége van erre koronás főknek, meg az államférfiaknak. Szüksége a hősöknek, kik vérben gázoltak, szüksége a hitetleneknek, kiket a háború megtanított arra, hogy van Isten, ki ha kell, vérnyomoKkal' figyelmezteti az emberiséget arra, hogy Ő kormányozza a mennyet és földet. Szüksége van a bűnbocsánatra annak a sok-sok Isten ellen zúgolódónak, annak a sok-sok feddőzőnek; szüksége ennek a nemzedéknek, szüksége mindenkinek. Jézus evangélioma hirdeti a bűnbocsánatot, az Istennel való ki- engesztelődést, amire pedig a békesség érdekében első sorban van szüksége mindenkinek, nekünk és ellenségeinknek. És aki Istennel kien- gesztelődésben, békességben él, az nem élhet békételenségben embertársaival sem, az keresi a békességeit ellenségeivel is. Csak egy alapon találkozhatnak tehát a most egymást halálosan gyűlölő ellenségek, ha Jézus evangéliomának szelleme hatja át, vezérli őket. Jézus evangéliomának áldásaként a békekötés eredménye az a békesség lesz, amelyet Jézus hagyott a világnak a legdrágább örökségképen: „Békességet hagyok néktek, amaz én békességemet adom néktek, nem úgy adom néktek, mint e világ adja. Ne háborodjék meg a ti szívetek és ne féljen! “ A világ békességéből többet nem kérünk — óh ezt mi, ez a nemzedék megismerte, óh ez megháborított bennünket,- óh ez nem más, mint békétlenség. Nekünk ezután a Jézus békessége kell, amely igaz, egyedül igaz békesség. Ez a békesség visszaadja benső nyugalmunkat. Csak az kell, hogy mindnyájan Jézust és az ő evangéliomát ismerjük el. Igen mindnyájan: magyarok és németek, angolok, franciák és oroszok. Csak az kell, hogy azon külső kötelék mellett, mely az embereket valamely országhoz fűzi, valamely nemzetnek fiává teszi és ezzel mintegy elválasztja őket, legyen meg immár köztünk, minden népek és nemzetek között az kapocs, az a benső, láthatatlan kötelék, mely bennünket Jézus szolgálatában egyesít. És akkor, ha a Jézus evangélioma lesz a békesség forrása, akkor abban a békességben minden megnyugszik. Megnyugosznak a legyözötték, mert érezni fogják, hogy a Krisztusban való hit által még a győzőknek is szabad urai, megnyugosznak a győzök, mert ére- zik azt, hogy a Krisztusban való szeretet által még a legyőzőiteknek is készséges szolgái. Mi azonban tudjuk, hogy Jézushoz, a békesség fejedelméhez, csak Isten lelke vezet el, hogy Jézus evangéliomát, a békesség egyedüli forrását, csak a Szentlélek ismerteti, érteti meg velünk. Arra az „egy akaratra“ csak a Szentlélek segít.. . A kegyelem ünnepe után is imádkozzunk, kiáltsunk, könyörögjünk azért a Szentlélekért, mely elhozza az igazi békességet az evangéliom által! Szökés az orosz fogságból. Egy katonatisztnek, ki orosz fogságba került, sikerült a fogságból megszöknie. Orosz őrjáratok vonalain keresztül, száz és száz veszedelemnek kitéve, végre megérkezett a mi seregünkhöz, ahol persze örömujjongással fogadták. Nem régiben a vitéz katona «itthon járt s szökésének érdekes történetét így mondta el: Járőrben voltunk. Én lovon, tiz legényem gyalog. A hely: Lengyel- ország. Egyszerre csak egy csoport cserkész vágtat felénk. Védekezni lehetetlen. Kis csapatom szétugrik, alólam kilövik a lovat. Egyedül maradok. Körülfognak. Se a kardom, se a revolverem nem veszik el. Visznek a legközelebbi kommandó elé. Útközben senki egy szót se szól hozzám. A faluba érünk. A lakosság nagyrészt elhagyta. Megállnak velem egy nagyobb parasztház előtt. A vezető bemegy, jelentkezik. Bevisznek engem is. Nevető arcú, kövér alezredes elé kerülök. — Jó napot, zászlós I — mondja mosolyogva. Szótlanul, komolyan állok előtte. A keserűség szorítja a torkom... Az alezredes valamit motyog franciául, németül, majd int az egyik tisztnek. Az kifogástalanul beszél németül. Tolmács. Mindenfélét kérdeznek tőlem ... Milyen nemzetiségű vagyok ? Melyik ezredben szolgálok ?. .. Ki a parancsnok?... Adjam a becsületszavam, hogy nem szököm meg. .. Semmire se felelek. Nem is haragszanak érte. Ezt találják természetesnek. Még mindig nálam van a kardom, meg a revolverem. Intenek, hogy elmehetek. A nyomorult lengyel ház szoba, konyha. A konyhában elveszik a fegyveremet s egy altiszt int, hogy'ki az órával. Átadom rögtön, mert hallottam, hogy órának nem kegyelmeznek. Menni akarok. A kozák az ujját veregeti a másik keze mutatóujja hegyével. Átadom gyűrűimet is. Megtapogatja a mellem. Elveszi a pénztárcám. Nyolcszáz korona volt benne. - Egy szót se szól, írást se ad. Úgy érzem, hogy a tisztek parancsára foszt ki mindenemből. Mehetek. Előttem egy őr és mögöttem is egy. Ennél van a fegyverem. Elindulunk végig a falun. Délután öt óra lehet. Az utcaajtókban egy-két-zsidó, pár asszony más senki. Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 29 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
