Harangszó, 1914-1915
1915-05-23 / 28. szám
218. HARANGSZÖ. / békesség Istenéhez csakis komoly önvizsgálat és bűnbánat útján lehet eljutni. Tegyük meg ezt az útat és zárjuk lelkűnkbe a békességet. Csodálatos erő. Nemcsak hogy saját életünket széppé, tisztává, megelégedetté teszi, hanem ráárad családi életünkre is. Megzabolázza nyelvünket, hogy ne szóljon gonoszt. Bilincset rak indulatainkra, elcsöndesíti haragunkat. Még tovább megy. Ráárasztja sugarait az emberek együttélésére: gyülekezetre, községre s mint ahogyan a fényes nap a legtávolabbi helyre is ugyanazt a világosságot és melegséget küldi, úgy a lélek békessége is minden helyre ugyanazt a szere- tetet, megértést, egymás megbecsülést viszi. Keressük a békesség lelkét. Hozzon pünkösd ünnepe a családokba egyetértést. A házastársak találják meg újra egymást. Engedetlen, hálátlan gyermekek lelkét érintse meg ez az isteni erő s vezesse vissza a szülőkhöz. Perlekedő rokonok nyújtsanak békejogot. Legyen egyetértés 1 Legyenek egy akarattal 1 Védjük ezt az egységet gyülekezeteinkben is. Ebben a szomorúságában is fenséges, nagy időben, hallgasson el minden emberi kicsinység. Még a vélemény különbség is tompítsa el éles hangját. Keressük az egyetértést. Mit akarunk mindannyian ? Nem-e azt, hogy szeretett any aszentegy házunk erősödjék, hogy a nehéz idővel járó kötelességeit fokozottan teljesítse ? Hogy hűséges lelki édesanyaként álljon a száz sebből vérzők mellett s necsak sebet kötözzön; hanem a lelkeket Istenhez is vezesse? Mindannyian ezt akarjuk. Hát akarjuk ezt egy akarattal. Egy szívvel, égy lélekkel. De ez az egyetértésünk ne legyen csak alkalmi egyetértés, hanem legyen állandó. Békességünk legyen a Szentlélek ajándéka. Majd akkor nem munkálkodunk egyházunk érdekében hiába. Erőtlenségünket kiegészíti az Úr ereje s eredményhez, diadalhoz vezet a pünkösdi Szentlélek. Vigyük be a békesség lelkét nemzetünk életébe. Őrizzük meg az egymás iránt érzett becsülést. Tiszteljük a más meggyőződését és ne dobjunk követ arra, aki más úton keresi a haza erősitését. De tartsuk bizonyos, nagy igazságnak, hogy azok szolgálják hazájukat leghívebben, kik vallásosságban élnek, kik honpolgári kötelességeik teljesítésébe beléviszik az erkölcsöt, a becsületességet. És higy- jük, hogy a Szentlélek ebbe a kötelességteljesítésbe rejtette el a békesség nagy részét. Keressük és szolgáljuk | magunk is ezt a békességet. És majd akkor a békesség lelke ráárad az egész emberiségre, elcsöndesíti a háború zivatarát s visszaadja a küzdő nemzetek boldogságát. A tanítványok tíz napig vártak és imádkoztak. Komoly lelki várás és imádkozás nélkül a SzenÜélek ma sem jön el. Aki még nem érezte a Lélek munkáját és annak áldását, az önmagát vádolja. Várjuk imádsággal, buzgó lélekkel a megsegítő mennyei erőt. Várjuk hittel, bizodalommal az Isten lelkét. Mert nagy kérdés, vájjon lesz-e még idő, mely a' mostaninál nagyobb hatalommal tanít könyörögni: Jövel Szentlélek Úr Isten, töltsd be szíveinket 1 R zsugori harangja. Elbeszélés. Irta: Csite Károly. Istenem, teremtőm I — kiáltott fel Éva asszony. — Micsoda szörnyű hideg idő 1 Megfagyott-- itt belülről az ablakban ez a pohár tej I... No, apjuk, jól felöltözzék a harangozáshoz, hogy meg ne hüljön, — figyelmeztette aztán az urát, aki a hajnali harangozáshoz készülődött. Mihály bácsi, a kis falu harango- zója, tehát a figyelmeztetéshez híven, miután bundája nem volt (sőt még érdemes kabátja sem), három foltos kabátot vett magára s a legfelsőbb volt a legrövidebb. Ugyanis az volt egy kicsit kibélelve pamuttal. így felkészülve baktatott ki az öreg a kis zsellérkunyhója elé az utcára, hol az ősi harangláb állott. Ámde alighogy kilépett a magas küszöbön, pár perc múlva újra az ajtó előtt kopogott. Megkérgesedett csizmájáról verte le a havat. — Cudar hideg idő! Ilyent még nem értem. Nem. Nem tudom keztyli nélkül a harangkötelet huzni, oly kegyetlen dermesztő hideg van, — nyitott be az öreg a szobába. Éva asszony erre keztyü kereséshez fogott. Egyik felét hamarosan megtalálta. Jó foltos volt az is. De a párja nem került elő. Fél keztyüvel ment ki az öreg s csendülve; kon- dulva szólalt meg a kis csengetyü harang. De alig húzta meg Mihály bácsi negyedszerre a kötelet, a csendülést mintha ketté vágták volna: rekedt, tompa hangot adott. Megrepedt a kis ősi harang. — Ej, ej 1 — csóválta Mihály bácsi a fejét, — csak nem szolgáltál 1915. május 23. ki engem a végsőig, harangocskám I Előbb beadtad a kulcsot, mint az öreg Mihály... Biz’ uj harangról kellett a kis községnek gondoskodni. S a buzgó népek lelkesedése folytán hamar összegyűlt az uj harang ára, még pedig nem is oly kicsié, mint az elpusztult volt, hanem ötször akkorát is csináltathattak az összegyűlt pénzen. Mindenki adakozott tehetségéhez mérten, csupán a zsugori Bencze Pál vonta ki magát az önkéntes fizetés alól. Pedig nem volt valami szegény ember. Sőt legszebb háza volt a faluban. Földjeaés egyéb birtoka ugyan nem volt, ellenben annál több pénze volt a takarékban. Jól értette a lóku- peckedést, rengeteg pénzt szerzett vele. Node azért elkészült az uj harang, ha hiányzott is az árából Bencze Pál pénze. S hogy versengés ne legyen a népek közt arra nézve, hogy ki szállítsa haza az állomásról az uj harangot, hazavitte előzetes bejelentés nélkül Gogán Gyuri községbiró, amiért meg is nehezteltek rá egy páran. Már, már felakarták az uj harangot a helyére tenni, mikor Mihály, az öreg harangozó fejcsóválva megjegyezte : — Kár a szép harangot erre a hitvány, rozoga haranglábra föltenni I Uj haranghoz uj harangláb kellene! — Igaz biz’ a’ 1 — helyeselték a jelenlevő asszonynépek. — Azért sem igaz, húgaim 1 — szólt Gogán biró mosolyogva. — Mert hát ilyen akkurátos haranghoz nem is láb, hanem torony illik. — így még igazabb! — helyeselte mindenki. — Milyen szép is lenne a torony az iskolához építve! A mezőről és a rétről is megláthatnánk a tornyunkat, mintha templomunk lenne... Istenem, Istenem, milyen boldog is az a falu, amelyiknek tornya van I így a dolog vége az lett, hogy a Gogán biró úr gyűlésre hívta össze az atyafiakat a toronyépítés ügyében. Megjelent a gyűlésen Bencze Pál is, hogy felemelje tiltakozó szavát az építés ellen. Ámbátor, mint mondá, az építés ellen az esetben nincs semmi kifogása, ha a költséget közadakozásból hozzák össze, mint a harangokét. De az ellen teljes erejével tiltakozik, hogy adóba vessék ki. — Hát ’iszen az nekünk teljesen mindegy, ha így, ha úgy fizetjük ki az árát, — szólt Gogán sodorintva bajuszán, — de hát szeretnénk előbb hallani, hogy mennyit ajánlasz föl Pali testvér’ az építésre, ha önkéntes*
