Harangszó, 1914-1915
1915-05-23 / 28. szám
1915. május 23 HARANGSZŐ. 219. közadakozásból építtetnénk ? — Semmit! — felelte Bencze Pál kurtán. — Csak száz pengőt?! — szólt Gogán nagy csodálkozással. — Az kevés, Palkó testvér. Ha adóba vetjük ki, kétszáz pengő is esik rád, mint a falu legpénzesebb polgárára. Bencze Pál kékült-zöldült az indulattól. Valami szörnyüt akart mondani, de nem volt semmi szónak az ura, miért is kiugrott a községházából, teljes erejével becsapva maga után az ajtót. Másnap pedig eladta házát a kendi zsidó legidősebbik fiának. Árendás házba ment aztán az öreg zsugori lakni és így, miután semmi nemű ingatlan vagyon nem volt nevén, nem tudták a rá kirótt adót rajta behajtani. Kifizette helyette Gogán Gyuri biró. így felépült már a tavaszon a torony. Gyönyörködve nézte az egész falu népe, a zsugori Bencze Pált kivéve. Nagy s őszinte örömünnepet tártának. Legboldogabb volt tán mindannyiuk közt Mihály, az öreg harangozó, mikor először kondította meg az uj harangot. Bencze Pál az napon eltávozott a faluból, hogy ne lásson és ne halljon semmit az örömünnepségből. Csak késő éjjel tért haza bérben birt kis lakására, amely különben nedves, egészségtelen hajlék volt. Csakis azért vette azt bérbe, mert nagyon olcsón megkapta. Zsugoriskodott az egészsége rovására is, mignetr. ágyba döntötte a betegség. De azért nem hivatott orvost, inkább meghalt, mintsem pénzt adott volna ki a gyógyíttatására. Akadtak a falubeliek közül többen, akik azt mondták, hogy amiért olyan istentelen, lelketlen ember volt, nem járult egy fillérrel sem a harang és torony árához, nem kell kiharangozni. — Hagyjuk mi csak az Ítélkezést Istenre! Ne kövessük a szerencsétlen megboldogultat a zsugoriságban a a harangszónkkal sem, — mondta Gogán az atyafiaknak. Mihály bácsi tehát elballagott a torony alá, hogy meghúzza az uj harangot annak, aki azt megtagadta. Neki huzakodott az öreg a kötélnek s im a harang nem kondult meg. Valami idétlen hangot adott ugyan, de az nem harangszó volt. Nosza hire terjedt azonnal a faluban, hogy a zsugorinak nem szólal meg a harang, amiért nem járult hozzá a megszerzéséhez. Felesége és egyetlen leánya görcsös zokogással borultak a ravatalára : * — Jaj, jaj, de megbüntetett minket az Isten!... S amint legjobban siratták, a halott, vagyis a halottnak vélt, megmozdult, majd megszólalt: — Miért háborgattok ?! Miért nem hagytok nyugodtan az utamra menni! — Oh, jaj kigyelmednek! S jaj nekünk is I Nem szólal meg a harang ... amiért megtagadta, most az is megtagadja kigyelmedet! — zokogták az övéi. — Nem szólt?! — susogta erőtlenül, mély megrendüléssel Bencze Pál s majdan így folytatta: — Ne sírjatok! Majd szól nekem is a harang, meglássátok!... Gogá- nért küldött. Négyszemközt tárgyalt \ele valamiről. S pár nap múlva uj harangot, még nagyobbat, mint a toronyban lévő, szállított Gogán a faluba. Fölfért az is a toronyba, olyan nagyra csinálták. Mikor fönt a helyén állt az uj harang, beköszöntött Gogán az estén Benczéhez: — Rendben van, testvér, minden. Nyissuk ki az ablakot: mindjárt halljuk az Istenhez hivó szavát! Szép, csendes, tiszta este volt az idő, egyszercsak megszólalt zúgva- búgva, csodálatos zendüléssel a nagy- harang szívigható hangja. .. Bencze Pál kezét imádságra kulcsolta, behunyt szemmel hallgatta a harangja szavát. — Most már mehetek! Hívjátok azonnal a lelkész urat! — susogta alig hallhatóan s még azon éjjel örökre megnémult ajaka. Elszállt megtisztult lelke a Mindenható elé. És szólt a temetésén nemcsak az a harang, melyet ő vásárolt, hanem siratta a másik is, mely különben azért nem szólt először neki, mert egy nagy labdaütőfa szorult meg közvetlen mellette. Valamelyik csintalan gyermek hajíthatta fel labdázás alkalmával a torony ablakára. A kórház udvarán. A kórház udvarán, Az árnyas fák alatt Gyógyuló katonák Kis csapata halad. És szólott az egyik: „Ivangorod alatt, Ott érte a golyó Az erős karomat. De harcoltam tovább, Kitettem magamért. Nem éreztem, hogy fáj; Nem is láttam a vért.“ Majd másik mondja el, Mi volt a vitéz tett, Melyért „vaskeresztet“ Kitüntetésül nyert. Beszél a többi is... A szemük felragyog. Látni az arcukról, Mind vitéz magyarok. * De ím, kis harang szól!... Hirdeti: egy pajtás Számára a halál Lett most a megváltás. A kórház udvarán, Az árnyas fák alatt, Gyógyuló katonák Kis csapata halad. Mindegyik imát mond, Szemükben könny ragyog; Látszik az arcukról, Jószívű magyarok. Vándor. A háború okai. Irta: Kapi Béla. A most dúló világháború felelőssége rettenetes súllyal nehezedik a nemzetekre. Mindegyik igyekezik önmagát igazolni s a történelem itélő- széke előtt tisztázni azt a kérdést, hogy a rettenetes vérontásért kit terhel a felelősség. És ez nagyon természetes is. Hiszen még nem volt háború, mely ilyen sok nemzetet álElmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 28 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
