Harangszó, 1914-1915
1915-05-09 / 26. szám
V. évfolyam. 1915. május 9. 26-ik szám. Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Yasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. VALLÁSOS NÉPLAP. TARTALOM: Imrék Sámuel: Ima. (Vers.) — Mészáros István: Békevágy. — Hamar Gyula: Elmélkedés a halál közelségéről. Csite Károly: Magyar szívesség. (Elbeszélés.) — Bándy János: Ima a vizsga kezdetén. (Vers.) — Dr. Kovácsics Sándor: Katonák nagypénteke. — Levél a harcmezéről. — a torzsai evang. árvaház és konfirmandus-oithon kérdo-Szózata. — Pünkösdi üzenet. — Bándy János: Vizsgái megnyitó. (Vers.) — Világháború eseményei. — Ország-Világ. Bélié vágy. Imn. Nagyhatalmú Isten, örök élő király, Szomjuhozó lelkünk íme Téged kíván; Tehozzád szállanak sóhajaink mostan, E vérzivataros, szomorú napokban. Félve nézünk fel az iszonyatos mélyből, Hova lesújtottál büntető kezedből; Remegve nyílik meg szólásra ajakunk Alig tudjuk hogyan, — oly sok most a bajunk. Óh van-e számunkra irgalom Tenálad 1 ? Van-e hely Előtted, hol néped megállhat 1 ? . .. Lehorgasztott fővel, bűneinket bánva, Sóhajtozunk Hozzád, hitünk erős vára ... Óh vedd le már rólunk sújtoló karodat, Ne büntesd tovább is árva magyarodat! Szenvedett már sokat, szenvedett eleget: — Derítsd fel felette a kékellő eget i Sok nagy ellenségét törjed meg Istenünk, E nehéz napokban légy újra mivelünk 1 Légy újra mivelünk, tekints ránk kegyesen, S ne hagyd el népedet ezentúl sohasem 1 Amen. Imrék Sámuel. Irta: Mészáros István. A háborús borzalmak, iszonyatosságok, amelyeknek külső és belső hatása mindenkire kiterjed, mondha- tatlan vágyódást ébresztettek immár a békesség után. Kerülő útakon hozzánk jutott hirek szerint ellenségeink országaiban is nagymérvű békemozgalmak észlelhetők. Tehát megjött az első békehír I Szárnysuhogása nyomán megdobbantak a szívek ... Azután ismét nem beszéltek a békéről. Az ágyuk tovább bömböltek, a harcmezőkön újabb százait temették a hősöknek, a vonatok tovább szállították a sebesülteket, az élő halottakat; itthon meg tovább sirtunk, bánkódtunk, epekedtünk... A béke nem bizonyult valónak, de a békevágy az megmaradt és megerősödött. A béke után való erős vágyódás ma a legtermészetesebb érzelme a meggyötört szíveknek. A békesség nagy értékének felismerésére, áldásainak megbecsülésére megtanított ez a háború. A kemény leckét nem fogja elfelejteni ez a nemzedék, mely megismerte a háborúszülte békétlenség borzalmait, testi és lelki erőket bénító, sorvasztó és megsemmisítő hatását, és épen azért erősen vágyódik a béke után. De bármily természetes érzelem is most a békesség után való vágyódás, azonnal ki kell emelnünk, hogy nem minden békevágy jogosult. — Igen sokan a háború előtti béke idejét szomjuhozzák vissza. — Úgy tesznek, mint egykor régen a zsidók, kik a pusztai vándorlás nélkülözései közben visszavágytak az egyptomi húsos fazekakhoz. Emlékezzünk csak vissza, milyen idők is voltak azok a háború előtt? Nem mentek egymás ellen a katonák milliói, nem berregtek a géppuskák, hogy száz halált szórjanak... Ahol most mérhetlen hosszúságban lövőárkok húzódnak el, amerre feldulvák, összetapodvák egész országrészek és a pusztulás képét mutatják falvak és városok, ott a háború előtt virágzó élet volt. Ilyenkor tavasz idején ringatta a föld a kalásztengert, milliók számára ígérve a mindennapi kenyeret, a hegyekben a tárnák bejáratai nem voltak eltorlaszolva és felrobbantva, ha
