Harangszó, 1914-1915
1915-05-02 / 25. szám
1915. május 2. HARANGSZÓ. 195 így beszélni. Hogy' Isten nekünk akarja-e a győzelmet adni, azt nem tudjuk. De azt tudjuk, hogy ha benne bízunk, segíteni fog és pedig úgy, ahogy már számtalanszor segített népünknek. Hogy segített Isten a magyarnak ? Segített azáltal, hogy erőssé tette őt a mérésre; segített azáltal, hogy bensőleg megizmosította és ezzel éppen a nehéz időkben megteremtette a későbbi növekedése és viharálló virágzása föltételeit. Lássuk a másik kérdést. Valóban örülhetünk-e annak, hogy most egyszerre annyi ember vallásos lett? Nem a rettegés szüleménye ez a kegyesség, melynek nincs természetes életereje? Nem múlik el a háború után újra ? Felelet: A biblia máskép gondolkodik erről. „Hívj engem segítségül a te nyomorúságodnak idejében, én megszabadítlak tégedet és te dicsőítesz engemet.“ A nyomorúság a mi nagy vezetőnk Istenhez. Ha jól megfontoljuk a dolgot, nem is jut senki Istenhez, ha nem a nyomorúság által, Nem kell éppen külső nyomorúságnak lenni, lehet az benső és legbensőbb nyomorúság is. Például az önmagával való elégedetlenség, a vágy, a sóvárgás valami magasabb után, — lényegében ez is nyomorúság. Még ha valaki pusztán az öröm által jut is Istenfiez, ha érzi szerencséjében azt, hogy magasabb hatalomnak kell lenni, kinek hálásan meg kell köszönnie, jól szemügyre véve még ez is elrejtett nyomorúság, mely őt Istenhez vezeti: hasonló ahhoz a szükségérzethez, amely valakit nagy örömében a barátjához kergetett, hogy kibeszélje magát előtte, vagy még inkább hasonló ahhoz a belső lehetetlenséghez, mely a világban lévő jót és örömet nem tudja máskép, mint ajándéknak tekinteni és önmagára mint annak okozójára nem tudja visszavezetni. Nyomorúság nélkül senki se látná, találná meg Istent. Aki evvel tisztába jön, mindjárt más szemmel néz a kegyesség jelenlegi újraébredésére, amely mindenesetre sokszor a félelemből született meg. De semmiesetre sem szabad itt pusztán az önhaláltól vagy a hozzátartozóink elvesztésétől való félelemre gondolni, hanem sokkal inkább arra, hogy most erősen érezzük a halál komolyságát és az örökkévalóság közelségét. Ha például egy asszony, ki már évek óta nem imádkozott, most titokban, forrón újból imádkozni kezd és hozzá semmi egyébért, mint ura életéért : mégis csak Isten az, akivel beszél és mi azt egyáltalában nem tudhatjuk, hogy alakul, fejlődik benne a már egyszer fölébredt isteni élet. Ennek pedig tiszteletet kell bennünk ébresztenie. Persze az nagyon szomorú, ha nyugodtabb időkben aztán újból kialszik belőle az isteni élet. Ezért mondja a zsoltár: „és te dicsőítesz engemet.“ Dicsőitenünk kell az Istent. A vele való kapcsolatunkat mindenkoron a nyomorúság állítja helyre, csak aztán állandó maradjon. De ha ez az eset nem áll fönn: a lélek mégis kereste egykor Isten közelségét és érezte az utána való vágyat. Ezt az éleményt már átélte és ez nem tűnhet el nyomtalanul a lélekből. Ki tudja, mikor fogja Isten benne újból fölrázni az alvó életet. Talán csak a másvilágon. De az, ami most népünk lelkében az isteni kéz érintése nyomán végbemegy, nem maradhat hatás nélkül, még akkor sem, ha száz virágból csak egy gyümölcs érlelődnék. Hindenburgról. Hindenburgról, ki mint köztudomású, buzgó evangélikus ember, nővére a „Danziger Zeitung “-bán érdekes jellemzést közöl, melynek magyar fordítása a következő : „Istenben helyezett bizodalom és alázatosság, ez az alapvonása jellemének ; ez a gyökere az ő erősségének. Az Isten megáldhatja hatalmas sikerekkel megajándékozhatja anélkül, hogy lelkében kárt vallana, mert ő egyedül Istent dicsőíti. A hizelgést és üres beszédet nem ismeri és nem szereti. Szemének tekintete fürkésző és komoly, csak ritkán vonul végig egy mosoly vonásain, és mégis oly szívből tud magában kacagni, ha egy jó élcet hall. A szolgálatban szigorú, de alárendeltjeiben elismeri, sőt ébreszti az önállóság előjogát. Fölötte igazságos, jó akaratú és segíteni kész — mindenki iránt. A tannenbergi hatalmas győzelem utáni vasárnap az ő derék népfelkelői között az Istenházában lelke mélyéből adott hálát az úrnak és ő hozzá könyörgött a további győzelmekért. „Óra et labora“ ez a három szó olvasható azon a papírlapon, mely Íróasztalán van s amely annak előtte atyánk íróasztalán volt. Igen, „imádkozzál és dolgozzál“ — egyik a másik nélkül szerinte nem is képzelhető. Midőn Grandenz- ben gépkocsiját újjongva vették körül s az emberek százai és százai másztak fel, hogy jobban megláthassák Kelet- poroszország felszabadítóját, az égre mutatva azt mondá: „Köszönjétek annak, aki ott fönn van!“ és tovább robogott. — (Chronik der Christlichen Welt 11. sz.) A hős német vezér jelleme igen szépen domborítja ki azt az igazságot, hogy az igazi bátorságnak és erőnek az Istenbe helyezett bizodalom és alázatosság képezik alapját. Az édesanyákhoz. Irta: Farkas Mihályné. Hozzátok szólok, derék magyar asszonyok, jó édesanyák I S miről beszélhetnénk szívesebben mi asz- szonyok, egymás között, mint akik legközelebb állnak szívünkhöz — a gyermekeinkről, akikhez annyi szenvedés árán jutottunk, akik örömünknek, bánatunknak kutforrásai, s akiknek jobbvoltáért szívesen áldoznánk oda az életünket minden órán. És mégis mennyi mulasztás történik a gyermek testi-lelki épsége ellen, tudatlanságból inkább, semmint vétkes nemtörődömségből, mert hisz ki is tételezhetné föl azt egy anyáról, hogy gyermekének nem mindig a lehető legjobbat akarja, s ennek érdekében bármely áldozattól vagy fáradságtól vissza riadna! Ez irányban kívánlak benneteket egyre-másra figyelmeztetni, mert közöttetek élve, meglátom gyakorta, hol történik a hiba, és gondoltam — taElmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. , (Saját székházában.) 25 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
