Harangszó, 1914-1915
1915-05-02 / 25. szám
196. HARANGSZŐ. 1915. május 2. Ián jobban ügyelnétek, ha ezt valaki nektek jó szívvel megmondaná. Amit e tárgyban olvastam, hallottam, tapasztaltam, röviden összefoglalva im közrebocsátom minden nagyképűsködés nélkül, s boldog volnék, ha a gyermeknevelés mindennél szen- tebb ügyét én is szolgálhatnám. * * * Isten kegyelméből megszületett szerencsésen a kicsiny ember, a teremtés csodának e fölülmulhatatlan remeke. Megindult a külön vérkeringés, és elkezd működni a parányi és mégis oly tökéletes gépezet. Előttünk piheg a kis gyermek, a maga gyámoltalan tehetetlenségében oly szívet megin- indítón, kiszolgáltatva teljesen a mi gondjainknak, törékeny kis élete a mi kezeinkre bízva. És ime, már a legelső órában mennyi veszedelem környékezi a kis ártatlant I Tegyük föl, hogy a bába-asszony lelkiismeretes, értelmes nő volt, aki nem követett el semmi mulasztást a csecsemő körül. Tegyük föl — mondom — de azért ez nem egészen bizonyos, mert noha az udvarias franciák tudós-asszonyságnak tisztelik a bábát, bizony, tudatlan-„asszonyság“ marad e jó nők közül nagyon sok, aki ha megszerezte diplomáját, könyvet többé kezébe nem vesz, s mélységesen megvetve minden orvost és tudományt, csak a saját bölcs feje után indul és úgy cselekszik mint ahogy ezelőtt száz esztendővel volt szokásban. Nos tehát az a derék asszony, akit én most példányképül veszek, jól megtanulta a teendőit, s megfürösz- tötte alaposan a kis babát jó meleg, de nem forró vízben, tiszta ruhával kiszedte a nyálkát szájacskájából s gondja volt rá nehogy a szenyes vízből bármi csekély is a gyermek szemébe kerüljön mert az veszedelmes szem gyulladás, olykor még vakság okozója is lehetne, s nem igyekezett ügyetlen kézzel az újszülött néha hosszúkás alakú fejét saját ízlése szerint gömbölyűre formálni, tudva, hogy néhány napon belül majd magától is visszanyeri az rendes alakját, s a nyomkodás csak ártalmára lehet. Szépen bepólyázva rózsaszínű vánkosába, ott szuszog már édesdeden a kis újszülött az édesanya mellett és mind a ketten nagyon boldogok. Egyelőre az ismerős melegségen kívül nincs ott más keresnivalója, mert az életadó forrás mely őt táplálni van hivatva, majd csak néhány nap elmúltával fog számára buzogni, ami azért nem baj, mert a csecsemőnek 48 órán belül semmiféle eledelre szüksége nincsen. De már olyan tudósa nincsen a világnak, aki ezt a falusi asszonnyal elhitesse ! A gyermek nyugtalankodni kezd, panaszosan sirdogál. Szokatlanul érzi magát e reánézve idegen világban, talán kis tüdejébe élesen hatol a szabad levegő, úgy lehet beleiben vannak kellemetlen érzései — ámde környezete minderre nem gondol s köz akarattal megállapítják, hogy a gyermek enni kíván. „Ni, hogy csavargatja a fejét, óh, milyen éhes szegényke !* Még jó szerencse, ha merőben fölösleges szánalomtól indíttatva, nem jó sürü tehén tejet forralnak, vagy zsemlyekását főznek számára, hanem elszaladnak a kereszt-anyjáért aki legtöbbször abban a helyzetben van, hogy megvendégelheti jövendőbeli keresztfiát a saját gyermekének megrövidítése nélkül is. A jószívű asszonynak dehogy jut eszébe, hogy jót akarva, inkább bajt okozott, mert olykor már féléves tejével a kis újszülöttnek alapos kárára lett emésztési zavaroknak, olykor egész életre kiható gyomorbajnak lévén okozója. Mert a csecsemőnek föltétlenül szüksége van arra, hogy legelső tápláléka az édesanyja teje legyen, amely egyúttal orvosság gyanánt is szolgál, megszabadítván őt azon anyagoktól melyeket beleiben a világra magával hozott. Enélkül állandóan emésztési zavarokkal fog küzdeni, és éjjel-nappal nyugtalankodó „fájásos“ gyermek lesz belőle, környezete nyugalmának állandó veszélyesztetője. Pedig a tüdőt és szívet kivéve, a gyomornál nincsen is fontosabb alkatrésze az emberi szervezetnek. Jókedv, egészség, gyarapodás életerő onnét árad szét, s mégsincsen elég gond reá, hogy ezt a nevezetes kis műhelyt rendben tartanánk! Kezdettől fogva él a föltevés, hogy a gyermek nyugtalanságának csak éhség lehet az okozója, s szülő anyja lelketlenségnek tartaná azonnal föl nem kínálni édes tejét, amit a kis falánk persze vissza nem utasít, de a fölösleges lakmározásnak gyomorrontás folytán újabb keserves sival- kodás, vagy — és ez a jobbik eset — hányás lesz a következménye. Pedig hát tudós orvosok megállapították, hogy a gyakorta nyújtott táplálék a kisdednek inkább kárára semmint hasznára van, és ha azt akarjuk, hogy a gyermek erőteljesen fejlődjék, úgy se anyatejet, se mesterséges táplálékot 3 órán belül neki adni nem szabad. Klinikákon ezt már régen gyakorolják, s jó alvó, békésen játszadozó gyermekek bizonyítanak e tétel helyessége mellett. A gyermek sírása nem jelenti szükségképen, hogy táplálkozni óhajt. Meg kell gondolnunk, hogy neki az az egyetlen módja észrevétetni magát, és ösztönös ravaszságból hamar reáiön, hogy ha kiabál, menten foglalkoznak vele. Egy olyan csöpp emberkének a kis kellemetlenség is tűrhetetlen; talán nem teljesen száraz, vagy kissé gyü- rődött alatta a pólya, talán megunta a fekvést az egyik oldalán, talán gondviselője karján óhajt kissé szemlélődni a világban, talán egyszerűen kiabálni akar, mert mulattatja a saját hangja. Azért inkább csak tereljük más irányba a figyelmét, hogy míg a három órás szünet le nem telik, ne is jusson eszébe a legkedvesebb foglalkozása. Mesterséges-táplálásról esett szó az imént. Némely anyától megtagadta a sors azt az örömet, hogy saját tejével nevelhesse föl kis gyermekét. Ez mindenesetre sajnálatos dolog s idejében kikért orvosi-tanács sokszor segíthet is a bajon. Ámde azért nem kell szükségképen elpusztulnia, vagy vérszegényen, satnyán sínylődnie minden anyatej hijján nevelt csecsemőnek. Csak nem kell megitatni derüre-borúra hol hideg, hol meleg tejjel, amihez még vizet se kevertünk, nehogy az a hire menjen, hogy a tejet is sajnáljuk a kis ártatlantól, csak nem kell megtömni jó foghatós zsemlyekásával, amibe még irós vajat is tettünk, hogy kiadósabb legyen. Mert az a kis gyomor e nehéz tápanyagok földolgozására még nincsen berendezve ! Ellenben ha fokozatosan vegyítjük a mindig gondosan fölforralt tejet, ugyancsak fölforralt vízzel vagy herbatheával, későb Kufecke-féle táplisztet adva hozzá, amit kapni minden gyógyszertárban — bizton remélhetjük, hogy életben marad és erőteljes fejlődésnek indul gyermekünk, ha nem tévesztjük egy pillanatra sem szem elől az annyira szükséges tisztaságot. Tisztaság! Könyveket lehetne írni ennek a fontosságáról a gyermek- nevelés körében és nem lehet eléggé a lelkére kötni minden anyának, hogy ezt se kényelem szeretetből, se rosz- szul értelmezett takarékosságból el ne mulassza. Tiszta legyen első-sorban az edény, melyben a gyermek tejét hűvös helyen, befödve tartjuk, mert kivált nyári melegben a tej-féle
