Harangszó, 1914-1915
1915-05-02 / 25. szám
V. évfolyam 1915. május 2 25-ik szám VALLÁSOS NÉPLAP. Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Zombai Adóm: Légy csendes szívvel és békével. (Vers.) — Kapi Béla. Az Úr ígérete. — Endreffy János: Kérdő- szekrény. — Hindenburgró!.-— Farkas Mihályne: Az-édesanyákhoz. — Luther Márton az angolokról. - Pünkösdi ü-.enet Levelek a harcmezöröl. — A világháború eseményei. — Ország-Világ. : Légy csendes szívvel és békével. '' jh Ha rád nehezült a Sors keze, Fájdalom gyötri szivedet; Feljön a bánat sok fellege S gyászbaborul derűs eged; Nem lelsz sehol enyhülést, vigaszt: Ne félj, az Úr fölötted virrasztl Légy csendes szívvel . . . Ha elhagyott minden örömöd, Szemedből könnyre könny fakad ; Roskadozva járod a rögöt, Elhagyatva, árván, magad; Szívedből minden remény kihal: Csak bizz, Ő megtart karjaival! Légy csendes szívvel . . . Ne szállj perbe, viseld el sorsod, Nyugtasd meg fájó szívedet; Jobb ha türőn, békével hordod, Változtatnod úgy sem lehet; S legyen bár nagy, nehéz a kereszt: Lásd, a Megváltó is hordta ezt! Légy csendes szívvel . . . Nincs örök gyász, örök éjszaka, Neked is lesz még virradat; c’ Felragyog még napod valaha ’ S erőt szívednek újra ad ; Bánat, kétség nem lesz már veled S lelked minden fájdalmat feled I Légy csendes szívvel . . , ZOMBAI ÁDÁIVJ. Az Ur Ígérete. Irt« : Kapi 13él». Zsid. 10, 36. Nehéz időben, mikor megsokasodott a szívekben a fájdalom s bánatfelhő verődik össze a nyomorgatot- tak könnyhullásából, biztató erővel szól hozzánk a sokat szenvedett Pál apostol szava: „szükséges néktek a béketürés, hogy minekutánna az Istennek akaratát cselekszitek, elvegyétek az ígéretet (Zsid. 10, 36.).“ Egészen felesleges arról beszélni, hogy miért van szükségünk bék^tű- résre? Hiszen a béketűrés az a lelki erő, mellyel a ránk mért megpróbáltatást elhordozzuk. Nem az emberi I élet közönséges mértékéhez szabott ( fnegpróbáltatást, hanem a rendes ■ mértéken felülit. Azt, amit már nem I tartunk természetesnek, amit már so- kalunk, ami zúgolódó panaszt ad ajkunkra. Az ily szenvedés elhordo* zásánál van szükségünk béketűrésre. Most igazán szükségünk van rá. A lelkek megteltek aggodalommal. Kilenc hónap óta reszketnek a szívek. Alig van család, ahol teljes számban ülnék körül az asztalt. Fiát siratja a szülő, férjét a hitves, apját a gyermek. Könnyhullás közben sokan fel- hantolt egyszerű sirhalomra gondolnak, melyen most üti ki fejét a zöl- delő pázsit fiatal fűszála. Avagy mesz- sze, idegen országba száll lelkűk, ahol fegyverétől megfosztva, rabsorban gyötrődik az ő féltett kedvesük. És még mennyi aggodalom, mennyi gond! A megélhetés, a mindennapi kenyér, a jövendő termés gondja. És az a sok egyéb, aminek nincsen is szava, csak hangtalanul él az emberek szívében I Mindezekhez komoly, határozott hangon szól az apostol: szükség néktek a béketűrés I Nemcsak azért szükséges, mert ez képesít a szenve-
