Harangszó, 1914-1915
1915-01-17 / 14. szám
1915. január 17. HARANGSZÓ. 107. megerőltetésig sokat dolgozik, gyermekkorától gyenge, beteg teste nem bírja és mikor legkedvesebb, tán egyetlen barátja meghal, ez annyira megrendíti, hogy az orvosok falura küldik üdülésre a reá fenyegető halál elől. Isten kezét látja e fordulatban, elhatározza, hogy egyszersmindenkor- ra szakít a tanulmányokkal, s kis falusi jószágra vonul, hogy ott a zürichi bankház segítségével gazdálkodásban töltse életét, keresse kenyerét. De hiába akad feleségében, szeretett barátja nővérében, oly hű munkatársra, a zürichi bank hamar észreveszi, hogy nincs jó helyen a pénze és Pestaloz- zitól megvonják a segélyt. Házáról még félig hiányzik a tető, földjén még csak most bújna elő a beleszántott munka, a legvígasztalanabb jövő néz reá voltakép és mégis valami csodás erő, — az, mely úgy megjelenik egyszer-kétszer bizonyos emberek életében — felemeli őt a csüg- gedés örvénye mellől s a legkuszál- tabb kétségbeejtő válságok között adja szájára életének nagy, átfogó eszméjét: „Iskolamester akarok lenni.“ Falusi jószágán még jobban megismerte a népet s amint megismerte, úgy nőtt szeretete hozzá. Most, hogy maga is szegény volt, most, hogy maga is szenvedett, látta meg a nép nyomorúságának forrásait úgy, amint azokat — szerinte — boldog ember soha nem láthatja. De nemcsak szegények iránti részvét, még inkább Istenhez való erős bizalom kellett ahhoz, hogy szegénységére szegénységet gyűjtve, a maga szenvedésére mások szenvedését, hajlékát vásott koldusgyermekek menedékhelyévé teszi s rongyosruháju neveletlen fiúk otthonává, akikkel addig senki nem törődött. Alig engedte maga köré az első tizet, számuk mihamar ötvenre szaporúl. Nyáron mezei dologgal, télen fonással és más kézimunkával foglalkoztatja őket, de amellett télen is, nyáron is, nemcsak a testükkel gondolt, hanem a lelkűkkel is: oktatgatta, faragta, nevelte őket. Gondolhatjuk mennyi bajlódása lehetett e rakoncátlan gyerekekkel. Többje hálátlansággal viszonozta az ő jóságát, faképnél hagyták mesterüket, mikor már egy kicsit feliperedtek és összeszedték magukat nála. Azután jött a sok nélkülözés, bizony előfordult, hogy nem volt fája, mivel melegítsen s étele, mit főzzön. És mégis bírta, bírta öt esztendeig. Nem is érthetni meg ezt másként, minthogy végtelen szeretete volt hozzá. Ez pedig volt, hiszen nevelni is erre akart ő mindenekelőtt, mert meg volt győződve, hogy ezen kell alapulni mindennek és hogy aki nem szeretetből, nem szeretetre nevel, az nem is tarthat igényt az ember megnevezésre. Végre is nem a szeretete fogyott ki, hanem a nyomorúság szükség veszedelme késztette rá, hogy felhagyjon ábrándos nagylelkűségével. Adósságokba verte már magát úgyis, mert ha kicsit bővebb esztendő fordult, akkor mindjárt bővebbre tárta ő is karjait újabb meg újabb koldusgyermekek előtt s ahelyett, hogy adósságát fizette volna, felesége pénzét is elköltögette. Képzeljük csak,- milyen fájdalommal zárta le ajtóit a szegény gyermekek után s mennyi szenvedésébe került, mikor látnia kellett kedves tervének kudarcát, álmai bukását. De azt ne gondoljuk, hogy az öt év nem volt más Pestalozzinak, mint keserű csalódás. Nem. Hosszas tapasztalatok, megfigyelések gyűlem- lettek fel benne. Szinte örülhetünk, hogy ábrándjának kicsit vége szakadt, mert mikor ott sürgött-forgott a sok gyermek között, ugyan nem írhatta volna meg mondanivalóit mások, az utókor számára és magányba kellett merülnie, hogy megírhassa számadó könyvét e címen: „Egy remete esti órái. “ Itt összegezi elveit, melyekkel az egész emberiség nevelését átformálni akarja. Itt figyelmezteti a királyokat, hogy csak az a fejedelem népének atyja, aki Istenének is gyermeke, de viszont is, hogy csak az az ember gyermeke Istenének, aki fejedelmének is gyermeke. Itt mondja meg nyíltan azt is, hogy a felsőbb rendűek hitetlensége, forrása az alsóbb rendűek engedetlenségének. — Ugyancsak ekkor írja „Lénárd és Gertrud“ címen az ő híres nevelésügyi regényét, melyet egyenesen a nép, az ő kedves népe kezébe szánt. Csak az bántotta később, hogy nagyon is regénynek vették, csak úgy, mint a többit. Olvasták, de nem épültek szerinte. Ez a könyv mutatja, mennyire ismerte ő a népet s a módokat, melyen át azon segíteni lehetne. Különösen az édesanyáktól vár sokat. Most az anyák — úgymond — azok lehetnek övéiknek, gyermekeiknek, mivé senki a földön helyettük nem lehet. „Azért akarom én a nép nevelését az anyák kezébe tenni.“ Nem az iskolaszobában kell kezdődni a nevelésnek, hanem a lakószobában. Amire a szülők taníthatják gyermekeiket, az mindig jó dolog lesz és marad is az ember életében és valóban az Isten rendeltetése, hogy az egész emberiség a legfontosabbat, mire szüksége van a lakószobában tanulja meg.“ A családi nevelés pótolhatatlan fontosságát beszéli nekünk itt Pestalozzi, azt, amit napjainkban oly sok emberen nélkülözünk s amelyhez oly sok megszívlelni valót tud adni az ő könyve. Valóban megérdemelné, hogy ma is sokan elolvassák, el még az utolsó, nyomorgó munkásember is, hiszen tán annak készült a legjobban. Ez a könyv vitte el akkor Pestalozzi hírét messze földekre. Újságok, kalendáriumok dicsérték, előkelő emberek keresték utana az ő barátságát. Sőt egy társulat aranyéremmel tüntette ki érte. De, amint maga bevallja, alig volt az nála néhány hétig, mert bármily nehezen is vált meg tőle, szorult helyzetében eladta kénytelen. (Folytatjuk). Lement a nap . . . Lement a nap, sötét az éj, Csak egy csillag ragyog: Fenyegessen ezer veszély, — Lesznek még szebb napok I Oly hős nemzet, mint a magyar, Gyáván nem veszhet el: Barátjával egyet akar, — S győzni fog Istennel I Ez a csillag, — ez a remény A cél ózza karunk, Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetei akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 14 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
