Harangszó, 1914-1915
1915-01-17 / 14. szám
1915. január 17 14-ik szám. V. évfolyam. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Csajbók Lidiké: Zeng a nóta . . . (Vers.) — Nehéz esztendő küszöbén. (Oyurátz Ferenc püspök pásztorlevele.) — Gáncs Aladár: Pestalozzi. (Életrajz.) — Imrék Sámuel: Lement a nap .. . (Vers.) — Lehet táviratozni a hadifoglyoknak. — Böjtös László: Tábori levél. — Knábel Vilmos: Közvitézt temetnek. (Vers.) — A világháború eseményei. — Ország-Világ. — Persely. — A szerkesztő postája. ZENG A NÓTA... Zeng a nóta, magyar nóta Olyan vígan, olyan szépen, Mint angyalok szent éneke Odafönt a magas égben. Magyar fiuk ajakéról Száll a dal a messze tájra, Édes lágy zsolozsmaképen Zeng bele az éjszakába. Kik ma még oly vígan vannak, Bár hónuktól messze, távol: Ó, hány lesz majd közülük, kit Jó szülő, vagy hü nö gyászol? Mennyi dicső hősnek ajkán Némul el a magyar nóta, Melytől sokszor zengett vissza Az idegen hegy és róna! De mert hősök, tudják ők azt, Hogy a honért halni édes; Ragyogó a hősök neve . . . S mint a csillag, olyan fényes. Sírjuk sem lesz virágtalan A honért halt vitézeknek: Mert rajtuk az emlékezés Virágai ott diszlenek. CSAJBÓK LIDIKÉ. Nehéz esztendő küszöbén.*) Egy pálya-végzett évtől veszünk búcsút. Az emlékezés elmúlt napjaira az aggodalom, bánat sóhaját fakasztja fel milliók ajkain. Ezen év második felében lobbant fel a háború tüze, aminőt eddig még a történet nem ismert. Mintha új fegyveres nép- vándorlás indult volna meg ; de amelynek célja nem új szabad hazának alkotása, hanem békeszerető, a munkatéren versenyezni óhajtó nemzetek leverése, kirablása. Mintha a rombolásnak láncaikról elszabadult démonai járnának szerte őrjöngve, hogy utjok- ban szétdúlják azt, amit hosszú időn át az ész, a szorgalom alkotott. Merre az öldöklő harcok folynak: nyomukban vértől harmatoznak a mezők, romokba omlanak városok, falvak, sivataggá válnak nagy vidékek és e világháború méretei még egyre terjednek. Az irigység, a boszu- vágy, a telhetetlen önzés ellenünk s hű szövetségesünk ellen más földrészekből új és új néptörzseket, . ordákat gyűjtenek a harc mezejére s *) Gyurótz Ferenc dunántúli evang1. püspök új- esztendő alkalmával a következő pásztorlevelet küldötto egyházkerülete lelkészi karának. ezzel elvakultan a nyugati műveltség s a keresztyénség eszméjének legá- zolására törnek. Ezer baj-gondot hágy vissza szomorú örökségül sok helyen a búcsúzó esztendő. A hadviselés rendkívüli áldozatokat követel s ezeknek súlyát érzi a társadalom minden osztálya. Alig van család, amelynek egy, vagy több munkabíró tagja nem állana fegyverben a hadi zászlók alatt. És míg a harcmezőn egymást érő csatákban hull a honfiak vére: otthon szegény szülők, hazastárs-ik, gyermekek aggódva várják a hirt a család- fenntartó sorsáról. S másfelől mindig közelebbről fenyegeti hajlékukat ama paizsos férfiú : az Ínség. Hazánk északi s déli határait ismetelten érte már pusztító ellenségek támadása. Valósággal : „Megnehezült az idők viharos járása felettünk“. De váljon e válságos napok alatt feladjuk-e a szebb jövendő reményét, bús lemondással elcsüggedve tekintsünk-e a jövőbe ? Távol legyen I A borzalmas háborút nem mi idéztük elő, hanem ellenségeink féktelen hódításvágya. Az ő részükről folyton megújuló kihívásnak, sértegetésnek
