Harangszó, 1913-1914
1914-01-11 / 12. szám
r lV. évfolyam. 1914. január 11. 12-ik szám. Előfizetési Ara egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Pohánka Margit: Vakok, — siketnémák. (Vers.) — Endreffy János: Egy vértanú. — Kapi Béla: Ami erősebb az embernél. (Elbeszélés) — Gyárik György: Hangok a télben. (Vers.) — Ifj. Siráner Vilmos: Apró történetek. — OrszágVilág. — Persely. Vakok, - siketnémák. Lakói az örök sötétnek Ahányszor rátok gondolok, Résztvevő, gyöngéd szeretettől A szívem úgy-úgy megdobog I Eltűnődöm: a sors, az élet Cserébe néktek vaj’ mit szánt? Kárpótlásul mit nyújt, mit igér Tündöklő álomkép gyanánt? Képzelmetek elcsal-e sokszor Kalandozni szebb tájakon, Hová a fény, a szin, a pompa, S minket a hang varázsa von ? Virágbaszökkent jázminbokrok, Csermelyek csacska futó habja, Árnyas rejtekü ligeteknek Szelíden búgó vadgalambja Képzeletünk fölidéz sokszori De vannak nálunk szánandóbbak, Oh élnek százan, ezeren, bár fénybe, — dalba születtek: Közönynyel, balgán, hidegen Siklanak el; meg soh’se értve Mindennyi szépség, kincs fölött, ^e|y nem ölt testet, nem jut részül "ősként, csak ábrándink között... 2°k nálunk de szánandóbbak I Eltűnődöm: a sors, az élet Cserébe nekünk vajh’ mit szánt? Az elveszett mese-világokér’ Kárpótlásul mit nyújt, mit igér 'ündöklö álomkép gyanánt?! POHÁNKA MARGIT. Egy vértanú. Irta : Endreffy János. A neuendettelsaui missziói iskola egyik termének falán az intézel által kiküldött misszionáriusok képei vannak felakasztva. Az iskola látogatói e képeket mit. ig végig szokták nézni. Rendszer'nt valamelyik misszionárius jelölt vez, ti az érdeklődőt s mutogatja az isiiola nevezetességeit, előadó termei", az éttermet, missziói múzeumot.. . stb. Sokszor megesett már, hogy látogató kérdésére : kinek képe ez ’ ; vezető m. jelölt azt felelte, hogy: éd. pám; ugyanis a misszionárusok fiai gyobbrészt apjuk pályáját követk s> következéskép ugyanott tanulnak, hol annakelőtte édes apjuk. A tavaly misszionárusokká fölavatottak számzserint négyen, (kik közül három édes testvér volt), mind miszionárus gyermeke voltak s Ausztráliában születtek. Szó, ami szó, én is voltam a missziói iskola látogatója, ezidén már másodízben s volt alkalmam a misz- szionárusok arcképeit végigböngészni. Az egyik falon csupa sárga, régi módi képek vannak, jeléül annak, hogy azok a legrégebbiek. Legfelül kiemelkedik egy kép valamennyi fölé s tetejében tövis koszorú van fonva, önkéntelenül fölmerül az ember lelkében a kérdés: mit jelent az a tövis koszorú ? A vezető m. jelölt föláll egy székre s leakasztja a képet a töviskoszorú alól s kezembe adja. Egy sugárzó szemű, melegtekintetü fiatal embert ábrázol s alatta ez az irás olvasható: „Kedves tanítójának tanítványi szeretettel Bräuninger“. A kép hátlapján ez olvasható: „j* Mártírhalált halt 1860. VII. 23-án. Indiánusok ölték meg.“ — Az a töviskoszorú tehát Bräuninger Mór képe fölött mártirságát jelképezi, melyet Üdvözítőjéért szenvedett az északamerikai indiánusoktól. Áldás emlékére. Hiába I mártirvér nélkül az eszme nem diadalmaskodhatik, csak
