Harangszó, 1913-1914
1914-12-14 / 08. szám
1913. december 14. HARANGSZÓ. 59. Az örök mécsek egyenként kigyú- ladtak. A keleti égen felragyogott az esthajnali csillag, az ellenkező oldalon egy elfáradt égi vándor bukott alá a mélybe. II. . .. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem I Ez a mi helyzetünk is kedves testvéreim I- Az ordító ellenség gyűlölettel járja körül várainkat, szidalmaz bennünket, istenkárom- lóknak, eretnekeknek nevez s alig várja, hogy ismét a máglyára hurcolhasson, keresztre feszíthessen. S nekünk mindazt mégis zúgolódás nélkül kell fogadnunk. Az Ur útjai kifürkész- hetlenek, s éppen azokat sújtja mindig legsúlyosabban, akiket legjobban szeret. A gyémántnak csiszolás, a léleknek iigalom, zsúrlódás kell, hogy valódi nemes tartalma napvilágot lásson. Azért tűrjünk, testvéreim, ne gördítsünk semmiféle akadályokat ellenségeink elé terveik kivitelében. Mert hiszen ők csak az ellenállásra vannak, hogy aztán minden felelőséget reánk hárítva falunkat fölperzselhessék, szeretteinket megkínozhassák, bennünket börtönbe vethessenek, templomainkat elvehessék. Én édes népem, amelynek majdnem minden egyesét én magam neveltem, ősz papod még egyszer kér, fogadd meg jó tanácsát ne ingereld az ellenséget. S akkor talán az átok súlya leesik ismét vállainkról s ismét a régi boldogságban folytathatjuk napjainkat. Fel a fejekkel híveim, az Isten mégis megsegít. “ Fábry Gergely végzett. A hívek néma csöndben hagyták el a tem- pomot. Kicsiny csoport tartott a piac felé, meghányván a szót, ami a templomban esett. „Szinigazság lehet főtisztelendő uram beszédje“ — emelé a szót az egyik — „de mán’ népünk állapotja olyan, hogv azon a türelem semmit se segít. Ásót, kapát a kezünkbe, oszt álljunk a falu két végére s meglátjuk, begyün e az a sok nagyúri népség cafatostul, szógástul egyetemben.“ széd. A keresztúri és mihályi határbeliek is addig tűrtek, addig engedtek, míg egyszerre csak kitúrták őket templomukból, házaikból, marhájukból, minden lábas és lábatlan jószágukból. Úgy gondolom, a Mennybéli se írná rovásunkra, ha egyszer úgy istenigazábul megvédenők a jussunkat.“ „Hallották-e atyafiak a legújabb esetet“ — szól közbe egy harmadik — „ami a szanyi határban a luthránus pappal megesett. A pozsonyi püspök valami peres ügyben magáho’ citálta. Persze a pap, mint affajta igaz luthránus keresztyén csak a Fábry Gergely uramnak tartozott engedelmességgel. Nem is ment el a citátumra. Az urak ezért törvényt ültek fölötte, zsódos katonákkal vitették Pozsonyba s azóta se híre, se hamva. Felesége és családja meg éhen veszett vóna, ha jó Fábry urunk — az Isten hogy áldaná meg érte — magához nem vette vóna őket.“ „Nem az első eset koma, nem is az utolsó. Különb dógok történtek már ennél és történhetnek velünk is, ha hamarjába, melegibe hozzá nem látunk a féreg elhajlásához.“ „Ha csak rajtunk múlna“ — sóhajtott fel egy öreg zsellér — „de itt van a főtisztelendő úr, mit szólna hozzá, ha az ő tudta nélkül felfordult világot csinálnánk falujában. Tudj’ az Isten, valahányszor a deres hajára, jóságos arcára nézek, önként imára kulcsolódik a kezem s úgy gondolom, hogy maga az öreg Péter jár közöttünk. Szeretnék leborulni s a palástja szélit megcsókolni. Elmegy olyankor minden harag a szivembül s elém gyünnek azok a régi-régi, azok az első keresztyének, — akikről olyan sokat beszélt nekünk, — akik olyan sokat szenvedtek az apostolokkal együtt. Hja, ha neki nem kellene elszámolnunk“... — az öreg hangja megcsuklott. Molnár Pista telkénél a férfiak hazaoszlottak. III. Szent István előestéjére jelentették be a megye urai, akiket Kisfaludy Balázs a felszentelési ünnepre meghívott, érkezésüket. Alkonyat táján hatalmas porfelleg jelentette, hogy közelednek Vadosfa felé. Ostorpattogás, rikoltozás, nyerítés, vadászebek csaholása közben értek a faluba. A falu képe olyan volt, mintha ezek az urak halotti torára gyűltek volna össze. Sehol egy élő ember. Talán a föld nyelte el őket ? Még a máskor oly kiváncsi fehérné’p sem kandikált ki az alacsony kerítések mögül. A falu kóbor kutyái ijedten siettek megszokott menedékhelyük, a fahidak alá. A társaság a lutheránus templom előtti téren ütötte fel sátorát. Víg lakomához fogtak. Miért is ne ? Mi gondjuk a falu zselléreinek éjjeli nyugalmára, akik a napi munkától szinte megdermedten hajtják le fejüket kemény fekhelyükre. Tüzet raknak. A hirtelen összehordott fahasábok sisteregve, pattogva gyulnak meg. A láng magasra csap s valami sajátságos ördögi arcvonásokat kölcsönöz a tűz körül foglalatoskodó, vigyorgó szolgáknak. A sátor belsejében emelkedett a hangulat. Kisfaludy Balázs gúnyos mosollyal az ajkán, úgy ül az asztalfőn, mintha nem is valami kurta nemesből kivedlett főrang, hanem valami római triumphator volna. A holnapi nap örömére itták az áldomást, nem törődvén azzal, hogy egyikük, másikuk mámoros fővel, mocskos szájjal a Krisztus és a felszentelendő templom rovására káromolta az Istent. Eh mit! A holnapi ünnepséggel úgyis levezekelnek minden létező és talán még létezendő vétket is! „Igyunk barátim, éljen az egység, vesszen az eretnekség I “ — kiált a hős, s a mámor dűl belőle... „Hallgassátok meg, óriási vérszopó voltam az éjjel álmomban. Felkúsztam az eretnekség mellére, szívtam, szürcsöltem a vérét, haraptam, martam, cafatokban téptem róla a húst s mind hiába. Mennél jobban vájtam magam beléje, annál inkább növekedett. Végre oly erőre kapott, hogy egy roppanással agyonfojtott engem. Borzasztó álom 1 Ha babonás volnék, még rossz előjelnek venném, így azonban gazdag fogást remélek holnap, azt hiszem, a fenevadak lépre mennek.“ „A poharat a holnapi sikerre!“ — „Hát iszen mond valamit szomElmaradottnak tekinthetjük azt a községet, ahol fogyasztási szövetkezet nincsp A fogyasztási szövetkezetek révén szerezheti be egy-egy falu népe mindennemű háztartási és gazdasági cikkeit és italszükségletét a legjutányosabban, úgyszintén hamisítatlan minőségben. — Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezdői forduljanak útbaigazításért a ■ . 1 . ■1 ^ .. —;— --—— a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez, Budapest IX., Közraktár-utca 34. szám. (8aját palotájában.) — A HANGYA kötelékéhez ma már több mint 1200 fogyasztási szövetkezet tartozik 50 millió .............................. korona évi forgalommal. - ■ " L evélcím : HANGYA, Budapest, postafiók 109. szám.