Harangszó, 1913-1914
1914-11-30 / 06. szám
IV. évfolyam. 1913. november 30. 6-ik szám. VALLÁSOS NÉPLAP. Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. EI6flzet«<l ára égisz évre kSzvetlen küldéssel 2 korona 80 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség olmére Körmendre (Vas vér megye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító Is. TARTALOM: Sántha Károly: Szeresd a gyermeket! (Vers.) — Veszedelmes jelenségek. — Csiíe Károly: Rábczay ezredor- orvos úr. (Elbeszélés.) — Szalay Mihály: Rossz szokások. — Kapi Béla: Ami erősebb az embernél. (Elbeszélés.) — Báró Podmaniczky Pál: Imád ed din útja Krisztushoz. — Ország-Világ. — Persely. Szeresd a gyermeket! Szeresd a gyermeket, csókolva, ölelve, S boldogan érzed, hogy angyalt ölelsz benne. Szemében a jóság s ártatlanság ragyog, Gyermekek, ti vagytok a földi angyalok. Az ég és föld között volt egy szép aranyhíd, Ez a híd eltörött: ma fogytán van a hit: Hitre hévül, aki csókol gyermek-orcát — Gyermekeké — tanít Jézus — a menyország. Élet pusztaságán tövisek teremnek, A tövisek között liliom a gyermek; Fehér liliomok, míg nyíltok körülünk, Mi is tiszták vagyunk s veletek örülünk, Jobbak leszünk, mikor tart imádkozás- Az Istennek tetsző jó illatozástok; [tok: Rossz útról a bűnös menten visszafordul, Áldást mond reátok s a könnye kicsordul ! SÁNTHA KÁROLY. Veszedelmes jelenségek. Egyik napilapban olvassuk, hogy szarvasi evangélikus gyülekezetünkben veszedelmes egyenetlenségek dúlnak. A gyülekezet legszentebb jogának gyakorlásánál, a lelkészválasztásnál merült fel az ellentét. Az úgynevezett kisgazdapárt jelöltjét nemzetiségi okokból nem fogadta el az egyházkerület elnöksége. Mikor azután az egyházmegye elnöksége lelkészválasztó gyűlést akart tartani, csak 33-an jelentek meg azon. A többiek párthelyiségükbe mentek és elhatározták, hogy kilépnek az evangélikus egyházból. Azonnal ívet köröztettek s azt 61 presbiter és több ezer hivő aláírta. A hír arról is megemlékezik, hogy a püspök és kerületi felügyelő meglátogatják a gyülekezetét s a viszálykodás békés elintézésére töre- kesznek. Megtörtént-e e és milyen eredménnyel, arról neri lvastunk, azt sem tudjuk, hogy e: szomorú hiradás mennyiben felel 'g a valóságnak. Nagy szomorúság, mi . egy ház meghasonlik önmagával, ni íg szomorúbb, midőn a hit és lélek közössége által eggyé olvasztott gyülekezetben lobog a viszálykodás tüze. Elszorul lelkünk, midőn testvérek állnak szembe egymással s legszentebb jogukat nem tudják méltósággal és békességgel gyakorolni. Szeretnénk megkérdezni tőlük: mit várhatunk ellenfeleinktől, ha mi magunk sem tudjuk egymást megbecsülni ?... Komoly aggodalmat ébreszt az a körülmény is, hogy egy tekintélyes gyülekezet tagjai szembehelyezkednek egyházi íelsőbbségükkel. Nem keressük, hogy annak az egyházkerületnek lelkészjelölési szabályrendelete jó-e vagy rossz, csak rámutatunk arra, hogy ez is törvényes formák között megalkotott szabályrendelet, melyet az egyházkerület többsége szentesített. És mégis szembehelyezkedik vele egy gyülekezet. De hát mivé lesz a rend, a fegyelem, ha mi, az írás egyháza elfelejtjük az írás szavát: „minden lélek a felsőhatalmasságnak engedelmes legyen I... “ Vagy már azt is elfelejtjük, hogy a felsőbbség iránti engedelmesség az összetartozás meg- erősítője ? Egy kis beleszurt mondat szintén
