Harangszó, 1913-1914

1914-10-04 / 35. szám

HARANGSZÓ.

1Ö14. október 4.

276.

sektől a hajó inog és kezd sülyedni. A kapitány a legénységet távozásra hívja fel, ő a hajón marad. Az elmerülő hajó parancsnoki hidján állva, búcsút int kezével s így szól: Isten- veletek baj társak ! Ő Felsége a császár hurrá I A hullámsír betakarja. Amely népben a lángoló lelkesedés ily példái napirenden vannak, abban a népben magasabb erők, örökbecsű erkölcsi értékek lakoznak, melyeket elpusztítani nem lehet. A kötelességtudásnak ily nagyszerű megnyilvánulása ellenállhatatlan hatalom a milliók lelkében, mely megállítja útjában az ellenséget. Utolsó gondolata, utolsó szívdobbanása, utolsó lehellete a császáré, ki kötelességet bízott rá. Az a nép, mely a hűségnek, lelkesedésnek ily példáit mutatja, érzi nagyrahiva- tottságát, vezetésre való jogát a többi népek közt.

A német a kötelesség népe. A königsbergi nagy bölcs, Kant kijelölte az irányt, melyen haladni kell a népnek, hogy naggyá, hatalmassá legyen. Ami kötelességed, azt be is tudod tölteni 1 Nemcsak azért nagy a németség, mert sok kiváló férfia volt s van ma is, hanem azért, mert a nép minden rétege át van hatva a kötelesség teljesítés tudatától, mert minden egyesben él a lelkiismeret szava: Ami kötelességed, azt be is tudod tölteni I A német kereskedő minden gondolatában, cselekvésében, törekvésében kereskedő. Ezt mondhatjuk bármely foglalkozású embert figyeljünk meg. Igazán szeretni hivatását, annak élni s annak szolgálatában meghalni, a német nép erénye I

Vezető szerepre való hivatottsága megérzik rajta, mert kiválósága, szorgalma, komoly törekvése mindenütt kiemelik az átlagból. A nagy német bármerre viszi őt sorsa, mindig felküzdi magát az elsők közé.

Európában elfoglalt vezérszerepét első sorban az orosz és francia nemzet nézte irigy szemmel. Az angol, mint a világkereskedelemben félelmes vetélytársának letörését venné szívesen. A mostani háborúban az a kérdés dől el: Németországé, vagy másé legyen-e a vezérszerep Európában ? Tudományban, művészetben, iparban, i kereskedelemben a németség megmutatta, hogy az övé, most a harc mezején kell elsőségét kivívnia. A munkamezőn legyőzte embertársait, most a véráztatta harcmezőn kell a versenytársakból ellenfelekké vált hatalmakon diadalt aratni.

Azt az erőt, lelkesedést, kitartást, melyet jellemző sajátságaként ismer- 1

tünk a béke idején, beleviszi harcmodorába is. Az elhatározásnak, gyors cselekvésnek népe. Ha az ellenfelek száma nő, növekszik bizalma, kitartása, mert minden német katona Bismarck jeligéjével megy a hadba 1 Mi németek féljük az Istent, de e világon nem félünk senkitől 1

A francia nemzet, az egyik ellenséges szomszéd nagy és művelt nép, de műveltségéből hiányzik a vallásosság. az istenfélelem. Megszoktuk, hogy minden, ami könnyelmű, francia eredetű. A másik ellenfél az orosz, melyet zsarnokság tart össze. A nemzeti nagyság gondolata e népet át nem hatotta, ez ismeretlen előtte, e nép csak a félelmes cári hatalmat ismeri, mely előtt vakon meghajol. A harmadik hatalmas ellenfele Németországnak Anglia, mely féltékenyen látta Németország erősödését. A világkereskedelemben az angolnál ifjabb a német. Az utóbbi években kifejtett nagyfokú tevékenysége, körültekintése s eredményes munkálkodása folytonos izgalomban tartotta Angliát. A kedvező helyzet felismerésében s felhasználásában a német ügyesebb az angolnál. Pl. a 250 km. hosszú bagdadi vasút kiépítésével Elő-Ázsia forgalma s piaca az övé. Anglia csupán azért avatkozott bele az európai háborúba, hogy Németország tengeri kereskedelmét elvegye, kedvező alkalomnak tartá a háborút arra, hogy leszorítsa a neki oly kellemetlen versenytársát a tengerről.

Évek óta versenyeztek a harcban álló nemzetek kiválóságai a tudomány, művészet terén az elsőség pálmájáért. Ez a verseny éreztető jótékony hatását a népek életében, de egyik nép sem dolgozta fel oly eredményesen a haladás, fejlődés vívmányait, mint a német. E nép magáévá tette kitűnőségei, szellemi nagyjai eszméit, törekvéseit, átértette gondolataiknak a jövőre kiható fontosságát. Elveszni, elkallódni nem hagyta a tehetséget, az erőt. Az elmélkedésre hajló komoly német szívesen lapozza tudósai könyveit. Nem egyes kiválóké Németországban a tudomány, műveltség, hanem mindenkié. S most az erők összecsapásakor a iskolázott, fegyelmezett ész uralja a testi vágyakat s a megpróbáltatásokat, fáradalmakat könnyebben tűri az, aki az önuralmat megszokta. Fegyelmi kihágás nincs e hadseregben; mindenkit meglep az a bámulatos egyöntetűség, terv- szerűség, mely kiváló ismertetőjele a német katonaságnak.

Vannak kérdések, melyeket Bis- 1

marck szerint csak vassal és vérrel lehet megoldani, flyen a mi napjainkban felszínre vetődött kérdés, melyre feleletet a háború ad. Óriási mérkőzéseknek lesz még színhelye Európa szárazon és vizen, de a küzdelmek hosszú, tartós békének a zálogai.

A németek nagy császára annak a Bismarcknak tanítványa, ki a jelszót a német nép számára erős hittel, bátor lélekkel kiadta. Jó tanítvány is, mert a kivívott győzelemért hálát adni Istennek, első kötelességének ismeri. Buzgó evangélikus, ki evan- gyéliomi hitéről hatalmas szónoklásaiban bátran tesz bizonyságot s ezek hallatára minden német alattvaló szíve hevesebben dobog a lelkesültségtől. Valóban a tanítvány itt tökéletes, mert az ő mesteréhez hasonló. (Luk. 6, 40.)

Igaz ügyének tudatában bizton reméli a német nemzet a diadalt. Mint hű s egyetlen szövetségesünknek győzelmei a mienk is, mert közös ellenségek ellen harcolunk. E harcokban legyen biztatónk, bátorítónk az a szent meggyőződés, hogy közös győzelmünk az igazság, bátorság és nyíltság győzelme a hamisság, meg- hunyászkodás és álnokság felett.

Mi a sok?

Rajz. Irta: Gáncs Aladár.

Friss gabonával ballagtunk a város felé, két év előtt történt, így ősz táján. Balról mellettünk a Ság hegye bujkált az utmenti fák között félénken előre, mintha szégyelné, hogy a puskapor oly esetlenre csorbította fejét. Alattunk a szekér döcögött nehézkesen s olyan jólesett elhallgatni a nyikorgásán, amint gondolataink beszélgettek vele.

— Lássa, már hogy ennek a hegynek sem hagytak békét 1

— Hát bíz, nem hagytak, nem is hagyhattak 1 — felelte öreg kocsisunk kicsit kétértelműen.

— Az emberi kapzsiság ebbe is beleharapott — szóltam én újra, ő pedig kivette szájából a pipát, mint akinek valami jó ötlete támadt.

— Aztán mégse törött beléje a foga 1 — És mosolygott hozzá. Jó- izűn-e, vagy csak úgy kesernyésen ? De mosolygott. Nekem sehogy sem volt kedvem most arra.

— Hogyan, Józsi bácsi, maga nem sajnálja, hogy így bánnak el az Isten jószágával ? Hát magának nem fáj, hogy kikaparják a földről ezt a