Harangszó, 1913-1914
1914-09-20 / 34. szám
1914. szeptember 20. HARANGSZÓ. 269 I 1 I V ciaországnak még négy millió fegyverese van, a brit hadsereg tartaléka pedig kiméiíthetetlen. Anglia szilárdan el van határozva, hogy harcolni fog, amíg meg nem semmisíti a porosz katonaságot. Dum-dum lövegek. Mindenfelé megbotránkozást kelt, hogy a franciák és angolok úgynevezett dum-dum lő vegeket használnak, holott ezek el vannak tiltva. Ezek a lövegek nincsenek végig acél tokba foglalva, hanem a töltés ólommagja szabadon van hagyva, esetleg be is van vágva. A sebes repülés és nagy hő következtében a puhább ólom a testben szétterül, alakot változtat és így szétroncsolja a szervezetet és nagyon fájdalmas sebeket okoz. Éppen ezért a nemzetek megállapodtak abban, hogy ilyen lö- vegeket nem használnak. Az irgalmas samaritánus története. I. Hogyan beszélte el a pap és a levita? Templomunkban ünnepélyre készültek, amelyen hivatalomnál fogva részt kellett vennem. Elhagytam tehát lakhelyemet Jerikót s elindultam Jeruzsálembe — életemért való nem minden aggodalom nélkül. Az a rémhír járta ugyanis mifelénk, hogy környékünkön egy elvetemült rablóbanda űzi nemtelen garázdálkodásait. Hogy félelmem nem volt alaptalan, csakhamar bizonyossá lön. Mert nem mesz- sze a7. országúitól, borzalmas látvány tárult szemem elé. Egy ruházatától megfosztott, vértől borított emberi test feküdt ott. Meghalt-e már f élt-e még? — nem tudnám megmondani, mert oly nagy volt félelmem, hogy elsötétült előttem a világ. Meggyor- sítám lépteimet, hogy a rablók kezébe ne essem, akik talán épen akkor osztozkodtak valamely közeleső barlangban zsákmányukon s újabb véráldozatra leselkedtek. Persze, amint így tova siettem, reá gondoltam: Lehetséges, hogy ez a szerencsétlen még életben van s néked segíteni kellene rajta. De erre viszont azt kellett válaszolnom : Igaz, csakhogy ezzel kockára tennéd életedet és pedig a legnagyobb valószínűség szerint — hiába. A szerencsétlen megmentéséhez sok mindenre szükség volna: hordágyra, kötszerekre, hűsítő balzsamra s egyéb dolgokra, amik felett te nem rendelkezel. Azonkívül az ily esetben egy ember mit sem tehet. S te, amilyen tapasztalatlan vagy, többet árthatnál, mint használhatnál. Végre is az a gondolatom támadt: leghelyesebb lesz, ha amily gyorsan csak tudsz, a legközelebbi faluba sietsz és ott értesíted a hatóságot a történtekről. így is cselekedtem és itt biztosítottak, hogy nyomban intézkednek; hordágyat, embereket, orvost s a rablók esetleges támadása ellen egy csapat római katonát fognak kiküldeni a szerencsétlenség színhelyére. Habár ez az eljárásom néhány pillanatra fel is tartóztatott utamon, mégis mire az ünnepély megkezdődött, elértem Jeruzsálemet s boldog voltam a gondolatban, hogy teljesítettem kötelességemet a szerencsétlennel szemben, anélkül, hogy veszélyeztettem volna életemet, melynek megtartása nemcsak reám, de nőm s gyermekeimre nézve is oly fontos volt. 2. Hogyan beszélte el a történteket az a férfiú, aki a rablók kezébe esett? Jeruzsálemből Jerikóba utazásom alatt rablók támadtak meg. Védtelenül állottam a fegyveres csapattal szemben. Azért mit tehettem egyebet, minthogy könyörgésre fogtam a dolgot. Ami pénzem csak volt, felajánlottam nekik, s térdre esve könyörögtem : Csak életemet ne bántsátok :... gondoljatok szegény nőmre s ártatlan gyermekeimre 111 Hiába volt minden. Letépték ruháimat s addig ütöttek- vertek, amíg eszméletlenül össze nem roskadtam. Meddig feküdtem így tehetetlenül, nem tudom. Midőn magamhoz tértem, láttam, mily veszedelmes helyzetbe jutottam. Se kezemet, se lábamat nem tudtam megmozdítani ; így kellett feküdnöm, kitéve a nap égető sugarainak, több sebből vérezve, gyötrő sebláztól, heves szomjúságtól kínozva, — amíg vagy a halál véget nem vet szenvedéseimnek, vagy valami emberi segítség nem érkezik idején számomra. De órák múltak anélkül, hogy egyetlen élő lélek arra vetődött volna. Újra meg újra nőmre s gyermekeimre gondoltam, elképzeltem, mint fognak sírni, ha meghallják halálom hírét s meglátják véres holttestemet. Végre lépések zaját hallottam. Halálra fáradt fejemet felemeltem s — körülnéztem. Örömömre egy férfiút pillantottam meg papi öltözetben. Hála Isten — gondoltam — ha valaki, ez, mint a Jehova szolgája s az ő törvényeinek ismerője, bizonnyal segít rajtam. Valóban, — megállt — felém tekintett, de csak alig egy pillanatra, — azután tovább ment. Mégegyszer fellobogott reményem, amidőn nemsokára ezután egy levita tartott arra felé. Ez is rám nézett, azután — folytatta útját. Hosz- szu, kínteljes várakozás után egy lovaglásra használt állat ügetését haliám ; örömmel pillantottam fel, de fájdalom, aki ez állaton ült, egy samaritánus volt, azon emberek egyike, akikkel népünk minden érintkezést megszakított s akinek neve a mi ajkunkon gúnyszó vala. Ekkor érzékeim felmondták a szolgálatot, szédülés fogott el, aléltságba estem. Midőn visszanyertem eszméletemet, legnagyobb csodálkozásomra puha, fehér ágyban feküdtem egy szálló barátságos szobájában s ágyam mellett — az a samaritánus ült. Istennek legyen dicsőség, nem halt meg, él — így szólt — amidőn felnyitám szemeimet. Hol vagyok, — kérdeztem, — mi történt velem ? Erre ő elbeszélte, hogy amint utazása alatt reám akadt, hozzám sietett, bekötözte sebeimet, telültetett szamarára és a legközelebbi vendéglőbe hozott. Köszönetetakartam neki mondani, bocsánatot kérni tőle azért az igazságtalanságért, amit gondolatban vétettem ellene, de ő gyengeségemre hivatkozva — szelíd komolysággal — csendre, nyugalomra intett s ettől kezdve csak néha néha jelent meg ágyamnál, hogy hogylétemről tudomást szerezzen s intézkedjék, ha valamire szükségem volna. Végre a vendéglős gondjaira bízott, de nem ingyen, hanem előbb megfizetett néki, azonfelül megígérte : valamit ezen felül reá költesz, én mikor megtéren- dek, megadom neked. Azután jobbját nyújtva, elbúcsúzott tőlem, anélkül, Elmaradottnak tekinthetjük azt a községet, ahol fogyasztási szövetkezet nincs! A fogyasztási szövetkezetek révén szerezheti be egy-egy falu népe mindennemű háztartási és gazdasági cikkeit és italszükségletét a legjutányosabban, úgyszintén hamisítatlan minőségben. — Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezdői forduljanak útbaigazításért a a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetéhez, Budapest IX-, Közraktár-utca 34. Mzftni. (Saját palotájában.) — A HANGYA kötelékéhez ma már több mint 1200 fogyasztási szövetkezet tartozik —— 50 millió korona évi forgalommal. .. 84 Levélőim: HANGYA, Budapest, postafiók 109. szám.
