Harangszó, 1913-1914
1914-09-20 / 34. szám
harangsző. 1914. szeptember 2Ö. 268. eredmények dicsőségét nem foglalja le az ember számára, hanem a hála első áldozatát odaviszi Istenhez. Szép következése azután, hogy bizalmát is az erős Istenbe veti, jövőjét az ő kezébe helyezi. Mikor a német hadak győzelemről győzelemre robogtak, — Vilmos császár összegyűjtötte vitézeit s így szólt hozzájuk: „Bajtársak, — úgymond a császár, — veletek örvendek gyönyörű győzelmeink felett. Régi Istenünknek köszönhetjük diadalainkat, aki hiszem, hogy továbbra is velünk lesz, nem fog bennünket elhagyni, mikor szent, igazságos ügyért küzdünk. Reméljük, hogy továbbra is hasonló győzelmeket fogunk aratni. — Istenünkben bízva, nem engedünk, alaposan neki megyünk ellenségeinknek, mert győzni akarunk és győznünk kell.“ Evangélikus uralkodóhoz méltó nyilatkozat ez! Nem dicsekvés, hanem hála, nem elbizakodottság, hanem bizodalom van benne! Kövessük ebben is a nagy evangélikus uralkodót! Eddig elért sikereinkért adjunk szívünk mélyéből hálát. Köszönjük meg, hogy segített, erősített, vezetett és megáldott I Ez- utáni gondjainkat is helyezzük az ő kezébe. Várjuk segítségét, várjuk, hogy mellénk áll, várjuk, hogy diadalra vezet!.. . De egy komoly, önvizsgáló gondolat felébred lelkem mélyén. Mondhatjuk-e, hogy a mi régi Istenünkhöz kiáltunk ?... Vele voltunk-e, vele éltünk-e a béke, nyugovás, csöndesség idejében ? Lehajtjuk fejünket s csöndesen, hosszan imádkozunk hazánkért, nemzetünkért ! Élet halál harc. Rettenetes elkeseredéssel folyik az élet-halál harc. Népekről, nemzetekről, az európai népek jövendő elhelyezkedéséről van szó. Mindenki érzi ezt és annál nagyobb lelkesedéssel megy az ütközetbe. Ami eddig történt, még nem befejezése a nagy harcoknak. De elmondhatjuk, hogy eddigi harcainkra s azok eredményeire büszkék lehetünk. Katonáink hősi elszántsággal mennek az ütközetbe s dicsőséget szereznek a magyar névnek. Az oroszok épp úgy, mint a szerbek jól ismerik már katonáink vitézségét. Mihelyt felhangzik ajkukon a hurrá-kiáltás s szuronyszegezve rohannak előre, — az ellenség eldobja fegyvereit, feltartja kezét s megadja magát. Huszárainkat vörös ördögöknek nevezik s rettegnek tőlük. A háború egyes eseményeiről a következőkben számolunk be: Az orosz harctérről. Múlt számunkban már jeleztük, hogy Galícia és Oroszország határán óriási harc fejlődött ki. Millió embert számláló seregek álltak egymással szemben s valósággal élet-halál harcot vívtak. A harc 12 napig tartott. A harcvonal négyszáz kiloméreres volt, mely a Visztulától Zbruc folyóig terjedt. Az orosz főerő egyfelől Brodyn, másfelől Zbruc folyón átkelve, benyomult Galíciába. A mi csapataink három főoszlopba helyezkedtek el. A balszárnyon Dankl Viktor és Auffen- berg lovassági tábornokok nagy győzelmeket arattak. A Kraszniknál szétszórt orosz sereget újból megverték. Az aug. 28-iki ütközetben egyik hadtestünk tiszteken kívül mintegy 2000 oroszt elfogott és sok hadi anyagot zsákmányolt. A Zamosc és Tyfosce vidékén egy heti elkeseredett küzdelem után Auffenberg nyerte meg az ütközetet s az oroszokat a Búg folyón visszavonulásra kényszerítette. Ebben az ütközetben 30.000-nél több orosz került fogságba. A monarkia seregének középső része kénytelen volt az orosz túlerővel szemben visszavonulni. Lemberget kiürítették. De úgy mondják, ennek nincsen semmi különös jelentősége. Sőt Auffenberg győzelme egyenesen előnyössé teszi a mi számunkra, mert ez az ütközet az orosz oldalsereget egészen elszakította a Lemberg felé húzódó főseregtől. A nagy ütközet után néhány napig csend volt Galiciábán, de most, mikor ezeket a sorokat Írjuk, újból dörögnek az ágyuk s folytatódik az élet-halál harc. Erre a második nagy küzdelemre mi is jól megerősítettük seregeinket. Szükség is van rá, mert az oroszok rengeteg sokan vannak. A magyar és osztrák seregeken kívül öt német hadtestet is szállítottak Galíciába. Az oroszokkal a németeknek is óriási küzdelmük volt. Az oroszok ugyanis mélyen behatoltak kelet Poroszországba. A németek egy ideig csak tűrték, de mikor a belgákkal végeztek, hirtelen ráütöttek az oroszokra s kiverték őket országukból. Augusztus utolsó napjain Ortelsburg mellett volt. nagy ütközet s itt a németek 70.000 oroszt foglyul ejtettek. Azóta is szept. 8-án ezer, szept. 13-án tízezer foglyot vittek magukkal a győztes csaták után. A francia-német harctér. A belga harctérről már nem igen kell beszélni. A németek úgyszólván egész Belgiumot elfoglalták, várait, városait, gyárait, vasutait, hivatalait német kezelésbe vették. Seregeik diadalmasan vonultak Franciaországba s győzelmet győzelemre halmoztak. Aug. 27-én elfoglalták a 200 ezer lakossal biró Gént városát: elesett Löngvoy vára is, aug. 29-én bevették a legerősebb francia záróerődöt Ma- noviller-t. Szeptember 7-én elfoglalták Maubeuge várát is s innen negyvenezer hadifoglyot szállítottak Németország belsejébe. Ezekben a harcokban nemcsak a francia, hanem az angol csapatokat is szétszórták. Az angolok bevallása szerint ők maguk 15.000 katonát vesztettek. — A német hadsereg feltartóztathatlanul rohan Páris felé. E sorok Írásakor már Páris külső érődéit bombázzák. A franciák is Páris körül egyesítették seregeiket, a különben is kitünően felszerelt várat még jobban megerősítették: állítólag ezer ágyút állítottak fel. Sok, nagyon sok függ ettől a harctól! A szerb harctérről. A szerb harctéren hosszú időn át semmisem történt. Szeptember 9 én azután a szerbek bátorságáról híres Timok ezrede átjött a Száván s Mitro- vicánál megtámadta seregeinket. Seregeink nem akadályozták meg a szerbek átjövetelét, de akkor egyszerre puska-, és ágyútűz közé fogták őket. öt ezeret elfogtak, sokan meghaltak, még többen a Szávába fulladtak. Úgy látszik az első lecke nem volt nekik elég. Szeptember 10 én újra átcsaptak, de ekkor is vereséget szenvedtek. A legnagyobb ágyú. A belga várak ostrománál óriási feltűnést keltett az új német ágyú, a 42 centiméteres ostromágyú. Senki sem sejtette, hogy még ilyen ágyú is van. Németországnak körülbelül ötven ilyen ágyúja van és minden lövés 38.000 márkába kerül. Monarchiánknak szintén vannak ilyen ágyúi s azok is a német seregekkel harcolnak. Hosszú háború. Angol lapok azt írják, hogy minden jel hosszú háborúra vall. Fran-
