Harangszó, 1913-1914
1914-06-14 / 27. szám
212. HARANGSZÖ. 1914. június 14. amelyekkel gyermekeit napról-napra elárasztja, atyai kegyelmét, amelynél- fogva az Ő napját feltámasztja mind az igazaknak, mind a hamisaknak (Máté 5, 45), azt örömest és szívesen fogadják, de a hálára, köszönetre távolról sem gondolnak, hanem még többet akarnak s azt a napot, amelyet az Úr a maga tiszteletére és dicsőségére rendelt, saját önző céljaikra használják fel s ahelyett, hogy ezt a napot az Úr házában töltenék, felkeresik a korcsmákat és vagy annak zajában, vagy vasárnapi munkával szentségtelenítik meg. Sok ember olyan, mint az a kis gyermek, kit, midőn mindenféle jóval árasztottak el és ajándékoztak meg, ahelyett, hogy megköszönte volna, arra a kérdésre : „Na mit mondasz kis fiami' azt felelte: „Kérek még többet!“ Pedig, sajnos, az embereknek nagy része ilyen telhetetlen I Vájjon használnak-e maguknak, vagy családjuknak, ha a vasárnapot is felhasználják munkára ? Az a kis pénz, amit aznap keresnek, sohasem lesz hasznukra, áldást sohasem hoz a házra 1 A vasárnapi munka előbb utóbb káros következményekkel jár és nagyon, de nagyon megboszulhatja magát. Hisz nemcsak arra rendelte az Úr az ünnepnapot, hogy azon Néki szolgáljunk, Néki tiszteletet tegyünk, hanem azért is, hogy azon a napon kipihenjük magunkat a hétnek munkájától. Hisz még az állatnak is szüksége van pihenésre, mennyivel inkább az embernek. Vagy talán az ember itt is kivétel? Jellemző a következő, rövid kis történet: Egy utazó beszéli: „Midőn egy alkalommal Pennsylvá- niában elhaladtam egy kőszénbánya mellett, annak közelében nagyobb darab füves térséget pillantottam meg, amelyen egész sereg öszvér állott tétlenül. Kérdésemre, hogy vájjon miért állnak ezek itt, egy kis fiú, aki kalauzolt, elbeszélte, hogy ezek az állatok egész héten keresztül lenn a sötét kőszénbányában dolgoznak. Hetenként egyszer, vasárnap felhozzák őket, mert különben megvakulnának s amúgy is pihenésre van szükségük. Ha valaha később a vasárnap megszenteléséről hallottam beszélni, mindig ezek az öszvérek jutottak eszembe. Ha vasárnap nem hozták volna őket fel a napvilágra és tovább dolgoztak volna, vagy akár a vasárnapot lenn az aknában alva töltötték volna el, vagy tönkrementek volna a túlerőltetett munkától, vagy szemük világát veszítették volna el. Vájjon ki volna olyan balga és így kiáltana oda a tétlenül ott ácsorgó állatoknak: „Mit álltak itt tétlenül, lustálkodva ti hosszúfülüek I Miért tesztek ma kivételt ? Dolgozzatok ma is, mint máskor!“ — Csak az embernek ne legyen ünnepe, ne legyen ideje a pihenésre? Ha azt látom, hogy egy, a mennyország számára teremtett emberi lélek e világ gondjai, szenvedései, bajai és hiú élvezetei között hat napon keresztül majd hogy agyon nem töri és dolgozza magát, a hetedik napon pedig, az Úr napján, ahelyett, hogy mint az az öszvér a sötét aknából, kilépne az örökös sötétségből Isten szeretetének és kegyelmének világába, amely oly tisztán és melegen árasztja szét sugarait, ha ilyen embernél azt látom, hogy e szent napon sem tesz egyebet, mint amit tett az előző napokon, akkor szomorúan így szólok magamba: „Szegény öszvér, nemsokára te is megvakulsz 1' Sokan azt mondják, miért éppen vasárnapon pihenjek, hisz hét napja van a hétnek ? Erre feleletünk nem lehet más, mint ez: „Mivel az Úr így rendelte!“ Hadd hozzak fel egy példát a történelemből: A francia forradalom idején, lelketlen izgatok mindent, ami Istenre, vallásra, egyházra emlékeztetett, eltöröltek. A keresztyén vallás helyébe az „ész“ vallását állították. S minthogy szerintük így minden változott, meg kellett változtatni azt is, amit maga Isten rendelt, t. i. a pihenésnek napját, a vasárnapot. Helyette azután a tizedik nap volt a munkaszünetnek, a „pihenésnek“ napja s az önkényes változtatás folytán a hétnek tiz napja lett. Eleinte meg voltak elégedve az új rendszerrel, a kereset is látszólag több volt, mert így egy évre több munkanap került. De Isten rendjét önkényileg ember meg nem változtathatja I Ez a helyzet nem tarthatott sokáig s csakhamar belátták az új rendszernek tarthatatlanságát és a régi után áhítoztak ismét. Hisz érthető isi Hat napon keresztül dolgozhat valaki ugyan anélkül, hogy egészségére káros hatással volna, de már a hatodik nap végén érzi, hogy pihenésre van szüksége, hogy szervezete nem bírja tovább a munkát. Dolgozzon már most valaki egyfolytában kilenc napon keresztül, nem az lesz-e a vége, hogy testileg-lelkileg tönkremegy és mint nyomorék tengeti életét ? Pedig hányán vannak olyanok, akik így tesznek I „Emlékezzél meg a szombatnapról, hogy azt megszenteljed I “ Azért, kedves olvasóm, ha vasárnap hallod a harangok hivó szavát, oltsd magadra ünneplő ruhádat és menj az Úr házába ; kincset, gazdag kincset szerezhetsz ott is, de olyat, amelyet „sem a rozsda, sem a moly meg nem emésztenek, sem lopok el nem ásnak és el nem lopnak“ (Máté VI. 20.) Ne hozakodj elő rossz kifogásokkal (rossz idő, ruha stb.) mert az, aki a szíveket és veséket vizsgálja, nem fogadja el kifogásodat. Erőt nyerhetsz az Úr házában a következő hét munkájára, hálát adhatsz, ha visszatekintesz egy elmúlt hétre és segedelmet kérhetsz, ha előre tekintesz. És ha elhagytad az Úr házát, maradjon az meg a szívedben, amit hallottál, figyelmezve az apostol szavaira: „ Az igének pedig megtartói legyetek!“ (Jak. 1, 22.) S az Isten háza után ne legyen első utad a korcsma, amely sajnos nagyon gyakran bűntanyává lesz, hanem gyújtsd magad köré családodat, szép időben menj ki velük Isten szabad természetébe és meglátod, erőt nyersz új munkára és rád is áll a próféta szava: „Kik az Úrban bíznak, azoknak erejük megújul és szárnyokkal magasságra repülnek mint a saskeselyük, futnak és nem fáradnak el, járnak és nem lankadnak meg“ (Ezs. 40, 31.), ha pedig az idő otthon készt maradni, télen, vagy esős időben, végy elő valami jó, hasznos könyvet, mindenek előtt az Életnek Könyvét és akkor áldássá lesz rád és családodra nézve ar Úrnak napja 1 Ha mindenL így tesz, akkor majd önkénytelenül, minden erőszak nélkül bezárulnak vasárnaponként a korcsmák ajtajai és megnyílnak az Úr házának kapui, ezzel együtt megszűnik az a sok vasárnapi verekedés, amely oly sok faluban divatos és a vasárnapot megszentségte- leníti, akkor a vasárnap igazán az Úr napja lesz, amelyet Ő nem rendelt hiába I Adja Isten, hogy így legyen 1 Luther énekét jegyezd meg jól: „Megszentelni az Úr napját el ne feledd; Hogy üdülj s nyugodjék házad népe veled E napon a szokott munkát le kell tenned, Hogy munkáját az Úr végezze tebenned.“ Amen. János ev. 12, 35. Járjatok, amíg világosságtok van, nehogy sötétség lepjen meg benneteket, mert aki a sötétben jár, nem tudja, hová megyen.
