Harangszó, 1913-1914
1914-06-14 / 27. szám
1914. június 14. HARANGSZŐ. 213 A testvér csizmája. Elbeszélés. Irta: Csite Károly. Szeptember vége felé járt az idő s a nap oly szokatlan tikkasztó melegséggel sütött, mintha csak versenyre akart volna kelni a nyári kánikulai forrósággal. Szigetiné a pitvarban varrogatott. Mellette ült a földön a kis néma Sa- nyika fiacskája. Uj palatáblára húzogatott ákom-bákom vonalakat. S mikor valami tetszetős vonalat sikerült neki rajzolni, sugárzó örömmel mutatta édes anyjának, vézna ujjacská- jával a táblára bökve. — Szép, nagyon szép, angyalom 1 — dicsérte az édesanya a rajzot s biztatta fiacskáját, hogy rajzoljon még. Sanyika ugyan hangot nem hallott, de édesanyja ajakéról minden szót le tudott olvasni. A biztatásra még nagyobb buzgósággal fogott a rajzoláshoz. Az édesanya pedig varrt tovább, tudniillik amennyire a bosszantó legyek engedték. — Úgyis a vesztüket érzik a haszontalanok, — mondta Szigetiné bosszúsággal. Míg végre bement előlük a szobába s behívta Sanyikát is. A szobában ozsonnázott az édesapa a kisebbik fiával, Bálintkával. Testi nagyságra ugyan semmivel sem volt Bálint kisebb Sanyikénál. Sőt idomai teltebbek voltak bátyjáénál, noha ő másfél évvel fiatalabb volt annál. — Mit varrsz, édes anyjuk? — kérdezte a gazda, akkora kenyérszeletet és túrót dugva saját szájába, mint egy hízott veréb. S hasonlókép adogatott belőle a mellette ülő fiának is. — Iskolai táskát varrók a gyermekeknek, — mondta Szigetiné. — Táskát ? De minek varrsz mindegyiknek ? Hisz Sanyika iskolába járásának nincs semmi értelme. Siketnéma gyermek mit tudjon tanulni? — mondta a gazda. — Beadjuk azért Sanyikát is az iskolába, mert mit csinálna itthon egész napon át ? I Most már elég erős hozzá s ő is, mint minden gyermek a pajtások közé kívánkozik. Hiszem, hogy az írást megtudja ő is tanulni, — mondta az édesanya. — Nem ér neki semmit, ha meg is tanulja, — jegyezte meg az édesapa. — Nagyon is sokat ér majd neki. Szomorú, magányos lesz szegény gyermeknek az élete. Tehát szomorú elhagyatottságában, ha olvasni tud, vigaszt, örömet nyújt neki a biblia és más hasznos könyvek olvasása, — mondta az édesanya, szomorú merengéssel öltögetve a tűt a barna csikós vászonruha darabon. Másnap elvezette gyermekeit az iskolába. Örömmel ment mind a két fiúcska. S még boldogabban mentek a következő héten, mikor ugyanis édesapjok szép rezesorru csizmát vett számukra. Bálintka ujjongott, táncolt örömében az új csizmának. Sanyika, mint aféle néma gyermek, csendben, bol dogan mosolyogva, magában örvendezett a szép portékának. Féltette nemcsak a sártól, hanem a legkisebb porszemtől is. Egy kis darabka ruhával folyton törülgette. így az ő csizmája egy hét múlva is oly újnak látszott, mint mikor meghozták a vásárról. Bálintka nem viselt oly gondot a csizmájára. Sőt inkább belement a legnagyobb sárba és pocsolába, keresztül gázolt tüskén, bokron. S így egyik szombat délután, amikor ugyanis katonásdit játszottak több pajtással a faluvégen, megrémülve vette észre, hogy a jobb lábán levő csizma feje egészen keresztül repedt. Félelmében nem mert hazamenni, noha Sanyika folyton unszolta, integetésekkel, hogy jöjjön már haza, mert kikapnak édes anyjuktól. Ugyanis Sanyika is elment vele, a katonásdi játékot megnézni. S miután ő nem vett részt a játékban, egy helyben állva áthült a hideg őszi szélben. Bálintka nélkül ő sem akart hazamenni, ennélfogva sötétedett már, mikor mindaketten hazavetődtek, természetesen édesanyjuk megdorgálta őket. Bálintka egész este csizmáját rejtegette, hogy édesanyja észre ne vegye a pusztulását. S miután Szigeti- nének egész estén sok volt a dolga, nem vette észre mit rejteget fiacskája ? És az éjjel sem nyugodhatott az édesanya, mert Sanyika meghűlt a falu végen, lázba esett. Egész éjjel nem tudott aludni. Csakis reggel szunnyadt el, amikor Bálintka már fel is ébredt. Az elszakadt csizma miatti félelmében Bálintkának gonosz gondolata támadt s amint édesanyja kiment beteg fia ágya mellől a szobából, elcserélte csizmáját Sanyikáéval. Gyorsan fölhúzta lábára, azután elsietett az iskolába. Sanyika nappal még rosszabbul lett. Édesanyja kétségbeesetten kérdezte tőle, hogy mije fáj ? A kis beteg a torkára mutatott, hogy ott fáj neki, ott kínozza valami, hogy alig tud lélegzeni. Az édesanya még jobban megrémült. Az édesapával befogatott rögtön, a városba küldte orvosért. Az orvos három óra múlva megérkezett s mikor megvizsgálta a kis beteget, azt kérdezte a szülőktől, hogy van-e Sanyikén kivül más gyermekük ? Az édesanya remegő hangon mondta, hogy van még egy kis fiacskája, de az most iskolában van. — Négy hétig nem szabad neki hazajönni. Vigyék egyik rokonukhoz, hogy meg ne kapja ő is ezt a betegséget, — mondta az orvos szigorúan. Bálintka tehát négy hétig nem látta a szülői házat, sem az iskolát. Alszegen laktak a nagyszülői, azokhoz vitték. Azon idő alatt alighogy kimozdult a nagyapai házból. Többnyire az ágyat feküdte. Lázas álmai voltak. Sokszor ijedten felkiáltott s mindannyiszor Sanyikát és a csizmát emlegette. Orvost is hívtak hozzá, de az sem tudta megállapítani, hogy mi a baja ? Ha felkelt, sem tudták vele a csizmáját (azaz a Sanyikáét) felhuzatni. Azt mondta, hogy fáj benne a lába, szörnyen égeti benne valami. El kellett számára a másik párt hozni, melyről azt hitte Szigetiné, hogy a jámbor, néma Sanyika szakította el valahogy. Négy hét múltán az édesanya hazavitte Bálintkát a szülői házba s első kérdése az volt a kis beteg fiúnak: — Hol a Sanyika, édes anyácskám ? — Sanyikát ne keresd, kis fiamj Elmaradottnak tekinthetjük azt a községet, ahol fogyasztási szövetkezet nincs A fogyasztási szövetkezetek révén szerezheti be egy-egy falu népe mindennemű háztartási és gazdasági cikkeit és italszükségletét a legjutányosabban, úgyszintén hamisítatlan minőségben. — Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezdői forduljanak útbaigazításért a --------------.... ... ===== a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez, Budapest IX., Közraktár-utca 34. szám. 27 (Saját palotájában.) — A HANGYA kötelékéhez ma már több mint 1200 fogyasztási szövetkezet tartozik 50 millió Levélcím korona évi forgalommal. = HANGYA, Budapest, postaflók 109.
