Harangszó, 1913-1914
1914-06-14 / 27. szám
ÍV. évfolyam. 1914. június 14. 27-ik szám. VALLÁSOS NÉPLAP. Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és .mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Novak Gyula: Isten nagysága. (Vers.) — Ifj. Stráner Vilmos: A harmadik parancsolat. — Csite Károly: A testvér csizmája. (Elbeszélés.) — Horváth Sándor: Egy beteg fohásza. (Vers.) — Kapi Béla: Ami erősebb az embernél. (Elbeszélés.) — Ország-Világ. Isten nagysága. Irta: Novált Gyula. Isten nagyobb a világnál, Tengereknél is mélyebb, Parancsára támad és tűnik | Minden halandó élet. Ki is merne pörbeszállni Akaratával szemben ? Csalfaságon felül áll ö, Véghetetlen nagy szellem. Hiába is dacoskodnál, Ha Ő téged elitéi, Isten ellen segítséget Nem találsz’te senkinél. Szeme előtt nincs elrejtve Semmi rejtélyes talány, Még a balga is belátja: Csak az Úr segít baján. Ám ha szíved megrostálod, S kezed összekulcsolod: Összezúzod bűneidet, Fényben ragyog homlokod — Akkor hozzá emelheted Könnybenázó ajkadat, Nem félsz többé s elzengheted Rémetüzö dalodat. Mind, ami bánt: elfelejted, Gyors folyamként elrohan, Lopva, mint az esti szellő, Fájdalmad úgy elsuhan. Napfény ragyog hajlékodban, Hajnal lesz az éjszaka, Föltündöklik büszke fénnyel Boldogságod csillaga. A harmadik parancsolat. Irta: ifj. Stráner Vilmos. II. Móz. 20, 8—11. Egy keresztyénné lett néger így szólt egy alkalommal urához, egy hollandi paraszthoz: „Megengeded uram, hogy egy kérdést intézzek hozzád?“ — „Nos hát, hadd halljam l‘ „Vájjon mit szólnál ahhoz, uram, ha hét tehened volna s hatot közülök fiadnak adnál, magadnak pedig csak egyet tartanál meg s ekkor fiad elvenné tőled az *olsó, hetedik tehenedet is, vájjon mit tennél fiaddal?“ Felelet: „Mit? Beperelném és becsu- katnáml“ A neger: „De te, uram, mit teszel ? Hét napja van a hétnek, ezek közül az Úr Isten hatot néked adott, hogy magadnak dolgozz, csak egyetlen egy napot tartott meg a maga számára, hogy azon az egy napon az emberek ő néki szolgáljanak és előtte mutassák be hódolatukat. És mit tesz a legtöbb ember, mit teszel te is uram ? Elveszed a jó Istentől még azt az egyetlen egy napot is, hogy saját céljaidra fordítsd és azon a napon is nem Őnéki, hanem saját magadnak szolgálsz. A gazda nagyot nézett szolgájának bölcsességén, kotnyeles, tudákos embernek mondta ugyan — de ezentúl arra törekedett, hogy el ne rabolja a jó Istentől a hetedik napot. Kedves olvasóm I Sok igazság van ebben az egyszerű kis történetben. Az embereknek zöme hovatovább ahhoz a hálátlan, rossz fiúhoz hasonlít, aki fenntebbi történetünk szerint elrabolja utolsó tehenét, ahelyett, hogy köszönetét mondana apjának jóságáért. Az emberek mindinkább megfeledkeznek a harmadik parancsolatról: Emlékezzél meg a szombat napról, hoqy azt megszenteljed!“ A templomok évről-évre üresebbek lesznek, de helyette megtelnek — a korcsmák. Istennek ajándékait és jótéteményeit,
