Harangszó, 1913-1914
1914-03-24 / 25. szám
IV. évfolyam. 1914. május 24. 25-ik szám. VALLÁSOS NÉPLAP. Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség oímére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Novák Gyula: Az árva. (Vers.) — Iskola vallásoktatás nélkül. — Bojtos László: A konfirmandus imakönyve. (Elbeszélés.) — Czipott Géza: Hogy gondolkodnak a hitetlen és az egyház iránt közömbös emberek napjainkban? — Történik-e ma még csoda ? — Kupi Béla: Ami erősebb az embernél. (Elbeszélés.) — Egy vármegye felterjesztése. — A majom és a szappan. — Ország-Világ. Az árva. Nem kérdem ki vagy? Értem, tudom, látom. Ott hordod nevedet halovány orcádon. Szemed megtört fénye egy világot vádol: Lehullott falevél villám-ütött fáról. Ha nap fénye éget, ha szélvihar sodor, Menhelyed, otthonod az utszéli bokor; Vánkosod a göröngy s ha meglep az álom, Csak akkor vagy boldog ezen a világon. Álmaidban te is, mindent elfeledvén, Mintha ott pihennél édesanyád keblén 1 Nincs annál édesebb, pihentetőbb párna; Legjobban tudja ezt, az elhagyott árva. És ha felébredtél, bármerre visz utad, Kósza szél kikacag, kóbor eb megugat; S rongyaidba bújva, minden feszületnél Zokogva kérdezed: minek is születtél ? És könnyed hull, omlik, minden tagod reszket. . . De mozdulni látjuk az érző keresztet; S égi szózat zendül e nagy világon át: Áldott, ki fölveszi egy ilyennek gondját 1 Novák Gyula. Iskola vallásoktatás nélkül. Áldatlan és veszedelmes mozgalom indult meg a múlt hetekben. Gyűlések, dörgedelmes szónoklatok és újságcikkek hangoztatták, sőt hangosan követelték, hogy az iskolákból ki kell tiltani a vallásoktatást. Felesleges, — mondják némelyek I Veszedelmes, — tódítják hozzá mások. Pártoskodást, felekezetieskedést teremt, — bölcsel- kednek ismét mások. De mi belelátunk az új apostolok leikébe. Láthatjuk és tapasztalhatjuk, hogy micsoda nagy erkölcsi értékeket fenyegetnek pusztulással. Nemzetet akarnak család nélkül, iskolát vallás nélkül és haladást Isten nélkül I Mert bármilyen tetszetős formába akarják is burkolni ezt a legújabb mozgalmat, annyi bizonyos, hogy abban a pillanatban, amint megszűnik az iskolában a vallásoktatás; egyúttal megszűnik a valláserkölcsi nevelés is, mert ennek fontos istápolója az iskola! Micsoda ember válik abból a gyerekből, akit nem tanítanak az iskolában felebaráti szeretetre, aki nem ott tanulja meg a tízparancsolatot ? 1 Mert ámítás és pedig rosszakaratú ámítás azt gondolni, hogy a vallást majd megtanulja a gyerek szüleitől, az iskolában tanuljon mást. Hát az a szegény szülő, aki napestig dolgozik, fárad, ha még olyan jóravaló, becsületes és vallásos, vájjon ráér-e majd mindennap arra, hogy gyermekét oktassa, rendelkezik-e majd kellő képességgel arra, hogy a gyermeknek megadja azt a valláserkölcsi nevelést, amit eddig az iskola nyújtott ? I Micsoda iskola marad az, ahol erkölcsi nevelést nem nyújtanak a gyermeknek ? Ilyen vallásnélküli iskolából nem kérhet egy józan ember sem, legfőként pedig nem kér belőle a gazda, akinek ma megnyugvása az, hogy gyermekéből az iskola istenfélő és írástudó embert nevel. Tegyük szivünkre kezünket. Vizsgáljuk életünket: mit köszönhetünk vallásunknak, mit biztosit nekünk a vallásos szellemű iskola. És ha mindezt átérezzük, akkor tiltakozzunk minden olyan kísérlet ellen, mely a vallásoktatás ellen irányul. Nekünk igen is kell vallásoktatás az iskolában és nem engedjük, hogy
