Harangszó, 1913-1914

1914-03-10 / 24. szám

IV. évfolyam. 1914. május ÍÓ. 24-ik szám.

Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Yasv&rmegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is.

T ÁRTALOM: Gerhardt Pál: Esti ének. (Vers.) — Czipott Géza: Hogy gondolkodnak a hitetlen és az egyház iránt közömbös emberek napjainkban? — Novak Gyula: Nagy kívánság. (Történet az üldöztetés korából.) — OsgyánJános: Üdvözlés. (Vers.) — Köpi Béla: Ami erősebb az embernél. (Elbeszélés.) — Ország-Világ. — Persely.

Esti éneit.

Gerhardt Páltól.

Most az erdők kihaltak, Rét, ember, állat, falvak Szunnyadnak szerteszét.

Fel, feli ébredj te lelkem, Most kell énekre kelnem, Dicsérni alkotóm kezét.

Hová lett, óh nap, éked ? Elűzött ellenséged,

A zordon éjszaka.

De más nap ragyog nékem, Jézus az ékességem, Szivemben lánggal ég szava.

Haldoklik már az este, Csillagharmat megeste Az ég kék sátorát; így kél lelkem is útra,

Ha bús pályám befutva Hallom az Ur hivó szavát.

Békét óhajt a testem, Ruhám le kell öveznem, Hiszen csak földi sár;

De felöltöztet újra Krisztus kegyelmes ujja, Dicsőségnek palástja vár.

Szárnyad terjeszd ki védve Pelyhes kis csemetédre,

Jézus én örömöm;

Ha már, már örvény nyel be, Csak ints s én harcra kelve Sátán tőrét összetöröm.

Ti is, kikért szívem ver,

Ne aggódjék ma ember Balsors, veszély miatti Az Úr békén elaltat,

S állít harcos hatalmat Őrizni álmaitokat.

Ford. OSGYÁN JÁNOS.

Hogy gondolkodnak a hitetlen és az egyház iránt közömbös emberek napjainkban?

Irta : Czipott Géza.

3. Az iskoláról.

„Az ev. iskola az evangélikus egyház veteményes kertje.“ Evangélikus egyházunk jövője csak azáltal lesz biztosítva, ha az evangélikus templomok mellett ’ úndenütt továbbra is az evangéliku iskolákban mint az evangéliumban való hitnek előcsarnokában lelkes, Krisztus szellemétől áthatott tanítók nap nap után ébresztik, fejlesztik, erősítik egyházunk kiskorú tagjaiban a biblia és az ev. egyház iránti szeretetet és ragaszkodást.

Nemzetünk művelődés történetében evangéliumi egyházunkat ennek híveit, eddig az iskolák alapítását és ezeknek nagy áldozatok árán való fenntartását illetőleg, a külömböző felekezetek között első sorban illeti meg a meleg elismerés.

Hogy milyen drága kincse az ev. egyháznak az ev. iskola, hogy milyen megbecsülhetetlen segítőtársa a lelkes ev. tanító az ev. lelkésznek az Isten országának a terjesztésében: ezt ott tudják csak valóban értékelni és mérlegelni, a hol ev. iskola, ev. tanító nincsen, ahol az ev. szülők gyermekeiket tőlünk valóban távol álló szellemű iskolába kénytelenek küldeni. Sok keserűség jut az ilyen helyeken lakó szülőknek osztályrészül. A szórványokban lakó ev. hívek igen szívesen hoznák meg az ev. iskolára azt az áldozatot, melyet a szerencsés viszonyok közt élő ev. hívek az ev. iskola birtokában nem egyszer