Harangszó, 1913-1914
1914-04-26 / 23. szám
1914. április 26. HARANGSZŐ. 181. majd elmúlik magától. Teszünk a lelkére jó meleg borogatást, adunk neki jó forró teát, vagy forralt bort, jól kiizzad s holnapra kutya baja stb. A betegség azonban nem reagál erre a szeretetteljes házi beavatkozásra, terjed a testben, súlyosbodik s megtöri a test ellenálló erejét, a beteg már az ágyba kívánkozik s ekkor megindul a sokféle jó tanács sikertelen alkalmazása után — a beszélgetés arról, hogy mégis jó lenne orvosnak mutatni, hátha komolyabb a baj, nem volna jó megkésni vele. Ez a mi jó magyar népünk eljárása, s itt követi el a gyógykezeltetésnél az első hibát. Húzódik a kiadástól, szeretné megtartani az orvos- és patika-költséget s emiatt sokszor feláldozza a betegét, elmulasztja azt a kedvező időt, mikor még gátat lehetett volna emelni a betegség nagyobbfoku veszélyekkel járó kifejlődésének. Ha a szekérkerékből kiesik 1—2 küllő, még nem nagy baj. A szekérkerék forog tovább s a jármű haladhat, de ha több küllő kiesik, akkor a kerék a súlyt nem bírja, összeroppan, a jármű rendes haladása már meg van zavarva, nem szabad tehát megvárni azt, hogy a kerékből sok küllő kiessék, hogy összeroppanjon, nem szabad a betegséggel addig várni, míg teljesen összeroppan, ágyba esik az emberi test, a küllőket még csak lehet pótolni, de ha összeroppan a3. egész kerék — a küllők javításával többé nem segíthetünk rajta. A beteghez tehát kellő időben, azonnal mihelyt az ember érzi a baját, hívjunk orvost. Nem kell hallgatni szomszédra, jó barátra, hogy ezt, meg amazt kell csinálni, akkor majd elmúlik a baj. A legtöbb esetben nem múlik el, mert nem ismerik fel a betegséget, nem ludják hol van a baj székhelye, milyen minőségű és fokú az elváltozás, ennélfogva tanácsuk se lehet helyes, biztos, csak a vak sötétségben való tapogatódzás. A rossz, lyukas csizmát a vargához viszik megjavítani, de a beteg embernél csak akkor gondolnak az orvosra, mikor a — varga sem tud rajta segíteni. A magyar ember csak egyszer szokta a betegét egy orvoshoz vinni, ha nem használ, illetve nem gyógyul meg erre a rendelésre s egy üveg orvosságnak nem volt csodatevő balzsam hatása, megy a másikhoz, harmadikhoz s ócsárolja az orvosi tudomány mindennek kitett képviselőjét, hogy nem sokat ért a mesterségéhez, mert hát a betegét megmutatta neki s nem tudott rajta segíteni. A valóság pedig az, hogyha meg is mutatták az orvosnak a beteget, de már a rendelését, az utasítását nem tudják betartani, nem követik. Ha az orvosság ize nem tetszik a betegnek — nem adják neki, hátha nem tesz jót, — mondják a hozzátartozói s egyebek, de azért az orvos terhére Írják, ha az orvos által kilátásba helyezett változás — az orvosság bevevése után természetesen — elmarad. A legtöbb hibát tán a beteg táplálásánál követik el. A beteg megzavart közérzetének inkább hajlandók engedelmeskedni, mint az orvos világos, tudományos tapasztalati alapon nyugvó rendelkezésének. Hiszen amit jóízűen elfogyaszt a beteg, az Csak egészségére válik, — tartja a közhit, pedig hányán váltak már annak áldozatára ? Téves felfogás azt várni, hogy ma megmutatom betegemet az orvosnak s akár megtartom utasításait, akár nem, akár elfogyasztja a beteg az orvosságot, akár nem, de holnap már javuljon. A betegségnek is meg van a maga jellegzetes kórlefolyása. Ez is keletkezik, fejlődik, majd csökken s elmúlik. Lehetséges, hogy az orvosi látogatás után a baj fejlődésének abba a szakába lép, amelyik sokkal nagyobb működési zavarral, fájdalommal jár, minden orvosi beavatkozás dacára is, mint volt megelőző napon. S itt megint egy nagy, óriási fontosságú tévedésre mutatok rá. 100 eset közül 99 esetben az orvosságra s az orvosnak egyéb rendelésére fogják a változás okát s rögtön abbahagyják az orvosság adagolását s egyéb utasítások teljesítését vagy csinálják ép az ellenkezőt, vagy — küldenek más orvosért, mert hisz — szerintük — az orvosság okozta a baj súlyosbodását, hogy ez a betegség természetes, szükségszerű változása csak, természetesen nem tudják. Honnét is tudnák ?! Nem tanítják rá se iskolában, se templomban. Nagy jótevője lenne az emberiségnek, aki a népnél a betegségek gyógyításának bibliáját úgy eltudná terjeszteni, olyan általánossá, ismeretté tenné, mint amilyen a biblia. Ennek a könyvnek nem a gyógyítást kellene tartalmaznia — hisz szakképzettség nélküli tanácsadók ma is vannak elegen — hanem azt, hogy az egyes betegségek honnét, miből erednek, származnak, milyen a lefolyásuk, mennyi a gyógyulási időtartamuk, hogy kell a beteggel bánni, hogy kell az orvos utasításait követni, miből áll a gyógykezelés lényege stb. Talán később a műveltség szélesebb elterjedésével megtanulja a mi népünk, a magyar nép is azt, hogy nemcsak a tarka bocinak van értéke, hanem az emberi életnek, az egészségnek is. Az Első Magyar Általános Biztosító-Társaság múlt hó 26-án tartotta évi rendes közgyűlését Csekonics Endre gróf titkos tanácsos elnölkésé- vel. Az igazgatóság részéről Ormódy Vilmos vezérigazgató terjesztette elő a jelentést és a javaslatokat. Az 1913. üzletévröl szóló jelentés mindenekelőtt kegyeletesen emlékszik meg László Zsigmond évközben elhunyt igazgatósági tagról, majd áttér a lefolyt üzletév eredményére, mely a válságos közgazdasági és pénzügyi viszonyok ellenére, a társaságnál összességében kedvező volt. Az életbiztosítási új szerzemények összege nem érhette ugyan el a társaságnál az utóbbi években megszokott igen nagy színvonalat, ezt azonban a közönség pénzszükségén kívül eléggé megmagyarázza a társaság Olaszországban folytatott életbiztosítási üzletének megszűnése. Ennek ellenére az új életbiztosítási szerzemény ösz- szege a múlt évben is közel 94 millió koronára rúgott, életbiztosítási tőkeállománya pedig 581.756,130 korona 96 fillér összegre emelkedett. Ugyancsak emelkedett a pupi- láris magyar értékekben elhelyezett élet- biztosítási díjtartalék, mely a múlt év zártával 170.890,563 korona 83 fillér összeget, nemkülönben az életbiztosítási díjbevétel, mely 27.837,896 korona 83 fillér összeget tett ki. Minthogy emellett a halálozási arány is kedvező volt, az életbiztosítási üzlet 1 992,112 korona 50 fillér évi nyereséggel zárult. A tűzbiztosítási üzletben a díjbevétel szintén emelkedett és pedig 24.277,169 korona 45 fillér összegre, s noha a kárarány kevésbbé volt kedvező, mint az előző Elmaradottnak tekinthetjük azt a községet, ahol fogyasztási szövetkezet nincs! A fogyasztási szövetkezetek révén szerezheti be egy-egy falu uépe min den nemű háztartási és gazdasági cikkeit és italszüksógletét a legjutányosabban, úgyszintén hamisítatlan minőségben. — Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezdői forduljanak útbaigazításért a ■ ■ --- - -— a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesít? Szövetkezetéhez, Budapest IX., Közraktár-utca 34. szám. 28 (Saját palotájában.) — A HANGYA kötelékéhez ma már több mint 1200 fogyasztási szövetkezet tartozik 50 millió ■- korona évi forgalommal. —. —■■■= Levéloím : HANGYA, Budapest, postaflók 109. szám.
