Harangszó, 1913-1914

1914-02-22 / 18. szám

18-ik szám

IV. évfolyam. 1914.. február 92.

Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is.

TARTALOM: Osgyán János: Luther éneke. (Vers.) — Szívesség. — Csite Károly: Gergő hálája. (Elbeszélés.) — Baldauf Gusztáv : A harangokról. (Folytatás,). — Kap< Béla: Ami erősebb az embernél. (Elbeszéjés.l — A bibliai rejtvények menfeitojnek névsora. (Folytatás.) — Ország-Világ. — Persely.

Luther éneke.

A mi Istenünk sziklavár-,

Jó oltalmunk és kardunk.

Ha ártó szükség szertejár, Csak karja segít rajtunk. Most az ősi vész Fenekedni kész,

Ármány és erő,

Ily zord fegyverbe’ jő,

A földön nincs hasonló.

A mi erőnk gyarló panasz, Hamar veszünk el itt lenn ; De harcol értünk az Igaz,

Kit maga kent fel Isten.

Ki az, nem tudod ?

Jézus Krisztusod,

Zebaoth Urad,

A győztes ö marad,

Nincs rajta kívül Isten.

Ha csupa ördög e világ És mind elnyelni készül, Féltés szivünkbe mégse hág, Diadalt nem a vész ül.

E világi had,

Bár tusája vad,

Kárt úgysem tehet,

Már elítéltetett;

Egy igécske lesújtja.

Az ige szilárdan megáll, Azt senki meg nem dönti;

Az Úr mellettünk sikra száll, Szentleikét ránk kiönti.

Testi jónk, nevünk,

Nőnk és gyermekünk Hadd vigyék, elég Nekünk a nyereség, Megmarad üdvösségünk.

Ford. OSGYÁN JÁNOS.

Szívesség.

Oly sok komor, mogorva és barátságtalan ember van a világon. Mi oka lehet mogorvaságuknak? Gyakran tán nehéz bánat nyomja szívüket, amely emészti őket, mint valami őrlő féreg, úgy, hogy nem tudnak vidámak lenni. Leggyakrabban azonban az ilyen mogorva emberek nem boldogok, nincs meg a lelki békességük és azért jár- nak-kelnek oly kedvetlenül. Ha békességben volnának bensejükben Istennel, akkor az Isten Lelkét is bírnák, e Léleknek gyümölcse pedig: szívesség, barátság. Nem gondolok most a mesterségesen elsajátított, számító szívességre, barátságra. Még a természetes barátságra sem gondolok, mert lehet valakinek természettől fogva szíves, megnyerő a modora; ez azonban csak természeti adomány. Ismertem embereket, akiknek látszólag komoly, sőt rideg modoruk volt, de ha valaki közelebbi érintkezésbe került velük, csodálkozva tapasztalhatta, hogy mily szeretetteljes, gyöngéd, mások baja iránt mily részvétteljes szívet hordanak magukban. A látszólag rideg külső mellett náluk az a szívesség volt meg, mely a Léleknek gyümölcse, mert igazi keresztyének voltak. Mégis arra kell törekednünk, hogy amennyire csak lehetséges, embertársainkkal szemben külsőleg is szívesek és nyájasak legyünk s ezt mutassak meg arcunk és minden mozdulatunk által.

Hol kell azonban legelőbb megnyilvánulni szívességünknek ? A tulajdon házunkban, a családunkban. Nekem már gyakran feltűnt, hogy sok ember (még hivő keresztyén is) idegen emberekkel szemben nagyon udvarias