Harangszó, 1913-1914

1914-02-08 / 16. szám

IV. évfolyam.

Idl4. február 8.

16-ik szám.

VALLÁSOS NÉPLAP.

Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig I minden második vasárnap.

Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész.

EISflicMtl ára egén «vre közvetlen küldéssel 2 korona SO fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetést dijak, kéziratok és mindennemű mag- 1 keresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vaavármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanftd la.

.. II,MII, Ulli" "Illll..............Ilii ■Ml,,, ............................Ili,.................................Ilii,lllll,III lllll,II,Ilii,III Ilin Ilin a...«

T

ARTALOM: Szalay Mihály: Téli vendégek. (Vers.) — Novak Gyula: A magyar farsang. — N. Szombath Ernő: A megtalált boldogság. (F.ibeszélés.) — Balclauf Gusztáv: A harangokról. (Folytatás.) — Kupi Béla: Ami erősebb az embernél. (Elbeszélés).

— Ország-Világ. — Persely.

Téli vendégek.

Megjöttetek. Újra hallani Síró szótok bent az udvaron Keresgéltek, hol jut valami,

Hol, mi morzsát szánt a szánalom.

Itt volt tán a falunk nyáron is,

Éltünk mi is benne, emberek; Hálátlanok, mért hogy akkor is Néha napján be nem néztetek ?

Gyors szárnyatok csattant könnyedén És kifelé, tőlünk messze vitt,

Mert várt, kínált dombon, völgy ölén Rakott asztal s árnyék mindenütt.

Ha jártunk is a dús földeken,

Közeire csak ritkán vártatok. Kerültetek, mint vad idegen,

Messziről még messzebb szálltatok.

De hogy ottkünn pogány szél robog S dombra, völgyre Ínség költözik, Visszahozott fázós szárnyatok S behúzódtok szint’ a küszöbig.

~~ Rajtatok a magunk életét Látom írva, síró madarak:

^egenyhül sok vadság, büszkeség,

Ha nagy nyomor, nagy bú rá szakad.

SZALAY MIHÁLY.

R magyar farsang.

Irta: Nuvék tíyulii.

Elmúlt az új esztendő s vele együtt a farsang pár vasárnapja is. Külsőleg szépek voltak e vasárnapok, mert a természet megadta hozzá az idén a csillogó gyémántot, fehér pompát. A fagyos utakon siklott a szán s csengett a csengetyü az eléje fogott tüzes paripák oldalán. A városokban és falvakban világosabbak, ragyogóbbak lettek a vendéglők termei s ráhúzta a cigány a régi szép, a szívek húrjain játszó magyar nótákat. Mindenütt vígasság, cigányzene, katonabanda, muzsika a fülekben, muzsika a szívekben s muzsika a szemekben. A fülemet mindenütt magyar szó üti meg, csupa magyar ember, finom magyar leány körülöttem — és Istenem csak magyar táncot alig látok. Mélabús magyar dal lágy akkordjai mellett visszaszáll képzeletem a multoa s végigvonulnak előttem őseink régi szokásai.

A farsang régesrégi pogány időnek a hagyománya, amikor azonban nem a tél közepén, hanem a tavasz kezdetén szenteltek a vidámságnak rövi- debb, vagy hosszabb időszakot, amikor a természet újjászületését, a fűvek zöld bársonyába öltözött földet s a virágok első nyílását is ünnepelték. A rómaiak Bacchus-ünnepeiket nyilvános tivornyákkal s erkölcsi érzéket sértő táncokkal tartották. E farsangi szokás átvonult a későbbi keresztyén világ farsangjaiba is és ez is az egyik oka volt annak, hogy Teles- phorus római pápa mindjárt a farsang utánra negyven napos szigorú böjtöt rendelt, hogy ez alatt az idő alatt az emberek vezekeljenek elkövetett dorbézolásaikért. A keresztyén szellem erkölcsi nemességének hatása alatt azonban lassanként eltűntek a régi farsang durvaságai és helyet adtak a szelidebb mulatságoknak, melyeken az ifjú szívek közt a szent házasságnak kötelékei bogoztattak össze.

A régi magyarok farsangjairól is vannak hiányos följegyzéseink. A nép- vándorlás idején ők is a tavaszi hónapokban, Ázsia vad rengetegeinek évezredes erdőiben tartották meg farsangi mulatságaikat. Külön a férfiak és külön a nők. A férfiak kúma ivása s citeraszerű muzsikaszó mellett,