Harangszó, 1913-1914
1914-02-01 / 15. szám
jV. évfolyam. 1914. február 1. 16-ik szám. iimimj I VALLÁSOS NÉPLAP. Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szorkesztöség címére Körmendre (Vasv&rmegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Petrovics Pál: Megelégedés. (Vers.) — Kiss Béla.Apró prédikációk — Csite Károly: Az örökség. (Elbeszélés.) — Baldauf Gusztáv: A harangokról. (Folytatás.) — Kapi Béla - Ami erősebb az embernél. (Elbeszélés.) — E. Rochus, a brabanti szobrász. — Ország-Világ. — Persely. Me O' elegedé».*) Világ vágyik palotára, Palotában sok szobára, Kényelemre: Erő, idő abban telik, Jó reggeltől vakesteiig, Hogy megnyerje. Én nem vágyom csak kis lakra, Hol csöndesen élve, lakva Meghúzódom; Időm, erőm hol jól töltöm: Munkálódom, s nem tűnődöm Hiú dolgon I Míg Te jártad e világot, Óh még ennyire se vágyott Szent kebeled; Hisz nem volt, egy talpalatt csak, Hová, uram, Te lehajtsad Árva fejed I PETROVIOS PÁL. téből* A azö^z*, "Jézus núndenütt“ c. verses köteApró prédikációk. Közli: Kiss Béla. IV. „ Amiig mértékkel fizettek az embereknek, azon mértékkel fizetnek ők is nékielc.“ Mt. 7. 22. „Ami engem illet — szoktad mondogatni — a parancs betartása felől jót állok magamért. Nem fizetek én senkinek se rossz mértékkel, hanem az a baj, hogy mások fizetnek azzal énnekem.“ Szegény szánandó atyámfia ! Milyen jó vagy te, s mily rósz szak mindig azok a mások. Holott ezek éppen ugyanazt panaszolják te- rólad, hogy te vagy rossz s ők a jók. Az igazság pedig ott van, hogy többé-kevésbbé mindnyájan hibásak vagyunk e parancs meg nem tartásában. Lásd atyámfia, van az emberi szívben egy oly örömérzés, az emberi arcon oly örömmosdy, mely rendszerint a romlottságnak a jele. Ez az érzés, ez a mosoly akkor szülemlik meg, mikor valakiről valami rosszat hallasz. Hiszen, ha még igaz volna a hir, talán lehetne némi okod az örömre, mert te esetleg jobb vagy, mint akiről rosszat hallottál. De éppen abban vétkezel, azzal fizetsz gonoszul, hogy nem sietsz a vád igazságáról meg is győződni. Ellenkezőleg, futkosol a gyalázatos hírrel s mint valami szennyes öltözetet felakasztod minden kapufélfára, hogy minél többen láthassák azt. — Miért vársz ezek után ellenkező cselekedetet másoktól — a te részedre? Mások ítéletében tanuld meglátni a te Ítéleteidet, mások cselekedeteiben a te cselekedeteidnek képmását. Minél kevésbbé ismerjük önmagunkat, annál jobban megismernek minket mások s amit mi csak még szándékozunk tenni ővelük, azt ők igen sokszor már megtették mivelünk. Bármennyire is sietünk a rossz mértékkel való fizetségre, a világ mindig megelőz a visszafizetéssel. Egy kis városban élt egyszer egy korcsmáros. Csinosan öltözött úriember tért be hozzá s ebédet kért — pénzéért. A korcsmáros egész nyájassággal kérdezte, hogy nem parancsol-e bort is ? — Oh igen, ha pénzemért azt is lesz szíves adni — szívesen elfogyasztom. Ebéd után a
