Harangszó, 1913-1914

1914-01-25 / 14. szám

1914. január 25

HARANGSZÓ.

109

A gyermekeket lefektették, s a lelkész nejével csendesen folytatta a társalgást. Most egyszerre kocogás hallik az ablakon és utána tompa zuhanás. Mikor sietve kimentek, egy összeesett embert találtak az ablak előtt a hóban. Azonnal segítségére siettek, bevitték, s mikor a lámpa fénye ráesett arcára, a papné az ijedtség, kétség, bámulat hagján sikolt fel: — „Apám!“

Az agg férfi felnyitja szemét, körülnéz, szeme megakad leányán, akit elűzött az apai háztól, kitagadott, talán meg is átkozott, akihez íme eljött, hogy bocsánatáért esedezzen, — és nem tud szólni semmit csak kinyújtja jéghideg kezét annak keze után. Úgy akarna beszélni, de valami folytogatja a torkát, hogy egy hangot nem bir kimondani. Csak később, mikor az életerő kezdett újra visszatérni elfáradt, meggyötört tagjaiba, tudta kimondani, vagy inkább elsuttogni:

, Bocsássatok meg, nagyon, nagyon sokat szenvedtem. Az Isten megtörte büszkeségemet; egyenkint távolította el mellőlem azokat, akik szerettek. De sokszor gondoltam akkor egyetlen lányomra, kit olyan kegyetlenül elüldöztem. Néha már azon a ponton voltam, hogy megbocsássak, hogy visszahívjalak, de a büszkeség nem engedte. Aztán beteg lettem. Voltak, akik ápoljanak, de csak a pénzemért, mikor végül vagyonomat is elvesztettem, egyszerre elhagyott mindenki. Úgy álltam a világon minden segítő kéz nélkül, betegen, elhagyottan. — Most már vége volt a büszkeségemnek, teljesen megtörte azt a sok csapás; csak azt vártam, hogy annyira felépüljek, hogy ide hozzátok eljuthassak és megkérjelek, hogy bocsássatok meg nekem. Az Isten már tudom, megbocsátott, mert ide vezérelt!“

Oh, hogyne bocsátottak volna meg! Szeretettel vették körül, ápolták, melengették.

*

far esztendő múlt el azóta. A z.-i paróchiában egyforma boldogságban telnek a napok. A gyermekek szépen nőnek; Kőváry, a boldog nagyapa csendesen pipázgatva nézi

kis unokái játékát. Sokszor elmondogatja, mennyire örül annak, hogy Isten olyan sok szenvedést küldött rá, mert különben most nem lehetne ilyen boldog élete.

„Mégis, csak szeret az Isten — szokta befejezni beszédét, — ha meghagyta volna gazdagságom, soha nem jutottam volna el ide, nem örülhetnék ennek az igaz, tiszta boldogságnak. Most áldom az Urat, hogy annyi szenvedést bocsátott rám, mert azoknak az árán értem el az igaz boldogságot.“ Csendes béke és megelégedés ül az agg férfi arcán, ki most maga is meggyőződéssel idézi a szentírás szavait: „Akiket én szeretek, megfeddem és megdorgálom.“

A harangokról.

Irta: Baldanf Gusztáv.

Az ember lelki természetének érdekes sajátsága, hogy egyes események, jelenségek, tárgyak oly mélyen vésődnek agyába, szivébe, hogy azoknak emléke még hosszú idők múltán is nem csak újra éled, hanem sokszor még erősebb s mélyebb érzéseket kelt bennünk, mint annak idején, az első érzések alkalmakor.

Áll ez inkább a kellemes élményeinkre, mint a kellemetlenekre. Valami tárgy, amelyhez bús érzések emléke fűz, ha évek múltán újból szemünk elé kerü1, bizonyos ellenszenvet kelt bennünk, de ez múló s csakhamar figyelmünkön kívül esik. A kellemes emlékek maradandóbbak s ha annak idejében gyakorta ismétlődtek, úgy hogy érzékeink azokat megszokták: évek múltán mint meghitt ismerősöket fogadjuk őket s bensőnkben a legkellemesebb húrokat érintik.

Nemkülönben érdekes az a bensőnkben végbemenő érzéshullámzás, ami támad akkor, amidőn hosszú távoliét után, felnőtt korunkban, egyszer csak újból haza térünk, abba a hajlékba, abba a környezetbe, amelyben gyermekéveinket éltük, első játékainkat űztük, gyermekálmainkat szőttük!

Amikor széjjel nézünk, elfogódot- tak vagyunk, szemünkön könnycsepp

rezg: az idők múlása felett érzett bánat és a viszontlátás felett való öröm könnyharmata.

Ilyen sajátságos, az ember egész lényét szelíden érintő érzés — a bú és öröm kellemetes hullámzása járja át bensőnket akkor is, amikor sok időre újból fülünkben cseng a rég nem hallott, de emlékeiben oly meghitt hang: szülőfalunk harangjának hangja. Egyszerre átrezg lelkűnkön a harang hangjának minden érzése: az ünnepi hangulat vígsága, a gyász fájó zokogása, rég múlt örömeink boldogsága és sebzett szívünk bánatinak emléke.

Volt-e alkalmatok hosszú idő múltán visszatérni honi földetekre, hazatértetekben messziről hallani falutoknak rég nem hallott harangját? Óh mily andalító bűvös hang volt a kedves szülőföld harangjának beszéde 1 Jártában az ember önkéntelenül is megáll beszédében, elhallgat, csendesen mélázva lesi, mint cseng- bong a* harang, falujának kedves harangja.

A harangnak ezen varázsos hatása megérinti nemcsak a közönséges lelkeket, hanem a nagy szellemeket is, mindenkit, akinek keblében érző szív dobog. Meghatja a költői lelkületeket és a legbájosabb hangulatos költeményeket sugalja lantjukon. A németek legdicsőitettebb költője Schiller Frigyes egyik legismertebb és leghatásosabb bölcselő költeményét a „Glockét“ a harangszavától nyert ihlettség hatása alatt irta. — Jeles magyar költőink szivében is visszhangzik a harang csodás zenéje s megteremnek gyönyörű népdalaink, mint:

„Nem hallottam soha ily bús harangszót*

vagy:

„Búsan szól a kecskeméti Öreg templom nagy harangja“;

s külön költeményekben is szebbnél- szebb verssorokat rónak a harangról, ennek édes csendüléséről, bűbájos hatásáról.

Nem elragadóan szép-e, mikor egyik neves versköltőnktől (Lampérth Gézától) ezeket a szívből fakadt szavakat olvashatjuk:

„Ha kis falumba visszatérek, Mindig oly szomorú vagyok,

Elmaradottnak tekinthetjük azt a községet, ahol 9^* fogyasztási szövetkezet nincs I

^ fogyasztási szövetkezetek révén szerezheti be egy-egy aiu népe mindennemű háztartási és gazdasági cikkeit és ^szükségletét a legjutányosabban, úgyszintén hamist- miüŐ8Ógben. — Amelyik községben fogyasztási rf„,Tetkezetet akarnak létesíteni, a mozgalom kezdői for- •Hi, anak útbaigazításért a--------------------------------------------................. Ml llllllllll Ilii IIMMI,,,

a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez, Budapest

IX., Közraktár-utca 34. szám.

(Saját palotájában.) — A HANGYA kötelékéhez ma már több mint 1200 fogyasztási szövetkezőt tartozik 50 millió

=■-----.r- . korona évi forgalommal. ---------------------rL

evélcím: HANGYA, Budapest, poBtaflók 109. szám.

ll•llll•ll•l••lllll•ll■•■l•lllrll••l•llllllll■•lll■llll■«lllll■ltl•'l•'lrtlV•••lll■•lil■ll•ll||||||■l■|l■ll■l|||||■■■l■■■ll■l■lHl■lllll■■■l■lllll■■ll■Mll■lll■l■l■lll■lllll••lll■llllllllMllllt•l■■ll•