Harangszó, 1913-1914
1914-01-18 / 13. szám
1-014. január 18 HARANGOZÓ. 101. Végre nagysokára elalszik. A fiatal asszony mindig jobban fázik. Megdermedt ujjai alig tudják a varró'űt fogni s nagy lelkierőbe kerül neki szemét nyitva tartani. Ez a negyedik éjjel, hogy folytonosan dolgozik. Már a sok éhség és virrasztás egészen kimeríti minden erejét. Aláásta egészségét. Mikor a bak- ter reggelfelé elkiáltja a három órát, akkor még dolgozik, de már a varrótű nem jár oly biztosan kezében; nem is látja, hova bök, egyenlők-e az öltések ? Négy óra télé hangos kurjongatá- sok között közeledik két részeg ember a házuk felé. Rekedt hangon énekelnek. Aki látja őket, kitér előttük. Aki hallja hangjukat, megfordul ágyában borzadva. Az egyik megáll Babosék háza előtt s rettenetesen dörömböl. Ottben nem hallják a lármát... A kimerült asszony az asztalra dűlve aluszik. Elvirágzott teste, lelke nyugszik. A varrótű kiesett kezéből, a mécs szomorúan pislog mellette. .. ; A dörömbölés hangosabban hangzik, közbe-közbe undok káromkodásoktól tarkítva . . . Nem hallja senki. A részeg ember nekiveti magát az ajtónak s éktelen szitkok között bedönti azt. A nagy reccsenésre halálos csend következik. Rózsika ijedten nyitja ki szemeit. A halavány asszony reszketve emelkedik fel helyéről s megrémülve áll meg az ajtó előtt. Ott hentereg mámoros ura sárosán, havasán s egetverő káromkodás közt igyekszik lábra állani. A szegény asszony lehajol, hogy segítse, de nincs hozzá ereje. Régen nem evett, nem aludt; olyan gyenge, hogy a szellő is fújja. De a részeg ember, mint egy dühöngő vadállat megragadja a védtelen teremtést, lerántja magához a földre s piszkos szitkok közt kiabálja: .Miért nem eresztettél be kutya ? Miért zártai ki a hidegre ?“ — s belemá- lyeszti vaskönneit a remegő asszony öyenge vállába. De az nem felel rá semmit, nem sikolt fel fájdalmasan, mikor a vér kifeccsenik fehér husábó1, nem birkózik a dühöngővei, hogy megszabadulhasson az összecsődített szomszédság segélyével annak karmaiból, csak odanéz félve, remegve a kis ág^ra, nem ébred-e fel az a szegény gyermek ? Látja-e ezt a jelenetet, mely undort, utálatot ébreszt benne apja iránt ? Mely meghagyja őt abban a szomorú gondolatban, hogy haragszik rájuk az Isten ?P A kislány azonban odatekint s látja, hogy édesanyja, ki meg akart szabadulni a kemény ütlegek alól, kékeszöldre válván fuldokolva rogy a padlóra, élesen felsikoltott. Azután reszketve temette két kezébe arcát. — Édesanyám lábát is kitöri! A részeg mint egy szomjas hiéna talpra állott s vérben forgó szemekkel rohant a gyenge kis teremtésre. De egyszerre megállott, feltartóztatták. Az a gyenge asszony, ki csak pár perccel előbb rogyott össze az ő acél markától, most magához térve eléje vetette magát. Az volt szívének legmegsebezhetőbb része, az a nyomorult gyermek... azt ne bántsa senki. — Azt hiszed nem zúzlak össze téged is, te szúnyog ? — kérdi vad dörömböléssel a nyomorult. Lódu’j el utániból, különben irgalom nélkül leütlek, mint egy. . . A gyenge asszony emberfeletti erőt fejtett ki gyermeke megmentéséért, a részeg ember sokáig hiába küzkö- dött vele nem bírta ellökni utjából, végre egy gyors mozdulattal lehajolt s csizmaszárából kirántotta éles bicskáját — azzal egy hosst ú, mély barázdát hasított a szegény asszony fehér keblébe, ki egy „jaj“ szóval összerogyott. Most a kis ágynak rohant eszeveszetten a gazember. A kis áldozat remegve bújt a takaró alá, csak aranyszőke haja látszott ki, meg két könyörgő nagy szeme, mintha azt akarná mondani vele: ne bánts. Az óriási ököl azonban odasújtott arra a finom halántékra, melynek átlátszó kék erei egyszerre elfeketedtek s egy észbontó sikoly hasította a csendes levegőt. . . utána több kínos, hosz- szú hörgés következett, mintha egy ártatlan kis lélek akarna megválni a testtől, melyből búcsút vesz lassú, tompa nyögésekkel.. . Olyan szomorúan, kétségbeesetten hangzott egy darabig a takaró alól, aztán mindig csendesebb, halkabb lett a nyöszörgés, mindig akadozottabb, rövidebb a lélekzet, végre elcsendesült minden. — Halotti csend töltötte be a kis szobát. A gyilkos ott állt az ágy előtt megdermedve. Mámoros lelkében megmozdult valami s zsibbadt szívében, mintha fájni kezdene egy hely, kimeredt szemeit folyton arra a szőke fejecskére szegezte, nem mozdul-e meg az többé ?. . . Mintha a zsibongó füleiben még mindig visszhangzanék az a kimondhatatlan fájó sikoltás ........ m intha a lehunyt szemek mögül köny- nyek akarnának előtörni...' mintha az a pici, ártatlan ajak átkot szórna az ő fejére I... Egyszerre összerezzent. Amint a gyilkoló kést még mindig magasan tartotta jobb kezében; azon végig folyt lassan a meggyilkolt asszony meleg vére s odacseppent a keze fejére. Mintha futó tűz lenne az ott a kezén, annyira égette. S még sem merte onnan letörülni azt a keskeny, piros szalagot, mit az a nagy vércsepp rajzolt oda, csak hagyta, hogy száradjon meg ott. Most egyszerre elrepült a mámor, mely eddig fátyolozva tartotta ködös elméjét, most egyszerre belátta, milyen őrült, rossz cselekedetet tett pálinkától hevült állapotában, hogy részeg fejjel egész boldogságát, becsületét, mindenét tönkretette. Babos uram kezdte érezni e súlyos betegség szomorú következményét s hetyke lelke egyszerre megtörött, a keserű bánattal lepve el egész valóját. Kétségbeesetten tépte haját: „Óh átkozott pálinka." Másnap az egész falu tele volt a nagy hírrel. A kis ártatlan hideg tetemét belefektették gyalulatlan kis koporsóba. Aranyos haja úgy vette körül sápadt arcocskáját, mint a mártírokat a dicsfény. Leszegezték a koporsót s megadták neki a végtisztességet. Egy új kis sír húzta meg magát csendben a temetőkert végében s várta maga mellé a másikat. .. azt a haldokló asszonyt Babos uramat meg közbefogták a vármegye pandurai s bekísérték a Elmaradottnakjekinthetjük azt a községet, ahol fogyasztási szövetkezet'nincs! faií°^Ia8ztáö^ szövetkezetek révén szerezheti be egy-egy ita}1 °ePe mindennemű háztartási és gazdasági cikkeit és ^szükségletét a legjutányosabban, úgyszintén hamlsí- minőségben. — Amelyik községben fogyasztási d, .y^^ezetet akarnak létesíteni, a mozgalom kezdői foi*- útbaigazításért a -------------------=nr a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez, Budapest IX., Közraktár-utca 34. szám. 13 (Saját palotájában.) — A HANGYA kötelékéhez ma már több mint 1200 fogyasztási szövetkezet tartozik 50 millió korona >óvi forgalommal. Lovólcím ; ililllVlMllifílllllllltltl HANGYA, Budapest, postafiók 100. szám. iiiiiim tutin iiMiiMiiiiiiiiiiimii im nimm liiiiiiiuritMtmnVt
