Harangszó, 1912-1913
1913-01-26 / 14. szám
fogja Szántait a veszedelemből kiszabadítani. IV. A király döntése. Be is esteledett, az árnyak már hosszúra nyúltak, a csillagok is kiültek az égboltozatra, midőn Szántai két kísérőjével elindult, hogy a királyhoz menjen. Különös érzés tartotta fogva: ügyének igazságáról meg volt győződve, bízott Istenben, azért mégis feltámadt a kérdés lelkében: „Mi lesz veled ?“ Kilenc óra volt, mikor Szántai és két kísérője : Bánfy Ferenc és Kassai János a királyhoz jutottak. Amint a király elé léptek, János király ezzel a kérdéssel fordult Szántaihoz: „Melyik valójában az a tanítás, amit Te hirdetsz?“ „Nagyságos fejedelem, felelte Szántai, az nem új tanítás, amelyet én találtam volna ki, hanem már régen meglévő, melyet én Isten segítségével megtaláltam, mert az a próféták, a Jézus Krisztus és az ő apostolainak tanítása s mind az, aki lelke üdvösségét csak valamennyire is becsüli, kénytelen ennek a tanításnak engedelmeskedni.* Erre a király mintegy szorongat- tatva kitárta szívét és így szólt: „Óh kedves István fráter, ha mi annak a tanításnak engedelmeskednénk, akkor aggódom, hogy Te és én pórul járnánk, de hagyjuk különben a dolgot Istenre, aki tudja, mit kell tennie. De ne maradj barátom az én országomban, mert a mágnások elfoghatnak, halálra juttathatnak, mert én nem védelmezhetlek, sőt magamra is veszedelmet hozhatok. Igen, menj, add el mindenedet, amid van s menj Fer- dinánd király oltalma alá, ahol a felismert igazságot bátran vallhatod “ Miután a király gazdagon megajándékozta, megparancsolta Ötvös Kristófnak és a kassai bírónak, akik Segesvárra hozták, hogy éjszakának idején Szántait csendesen vigyék el s minden veszélytől menten juttassák övéihez. így győzedelmeskedett az igazság az álnokság felett. Szántainak további életéről nem tudunk semmit, de az nem von le az ő érdeméből egy szemernyit sem, mert ha más adatunk nem is maradt róla csak az, hogy Szegedi Oergely- lyel vitatkozott, még akkor is emlékezésünkre és hálánkra lenne érdemes mint olyan kiváló férfiú, aki bátran tett tanúságot az evangéliomi igazságról. Tartsuk tehát emlékét tiszteletben, mivelhogy megérdemli tőlünk, késő utódoktól. Vígé. • 110. Milyen lesz a szavazás? (Az új választójogi javaslót.) Lapunk legutóbbi számaiban ismertettük az új választói jogról szóló törvényjavaslat főbb rendelkezéseit. Ezt az ismertetést most a szavazás módjára nézve rendelkező szakaszok ismertetésével folytatjuk. A javaslatnak a szavazásra vonatkozó általános szabályai szerint Budapest székesfővárosban és a törvény- hatósági joggal felruházott városokban a szavazás titkos lesz, minden más választókerületben pedig nyilvános. A nyilvános szavazás, úgy mint eddig, élőszóval történik, a sikelnémák pedig a javaslat szerint kitöltött szavazólapot adnak át a választási elnök nek, amelyet az nyilvánosan felolvas. A már feljegyzett szavazat visszavonásának vagy módosításának nincs helye. A titkos szavazásra vonatkozólag a javaslat a következő intézkedéseket kívánja életbe léptetni: Titkos szavazásnál a választók borítékba zárt szavazólappal szavaznak. A szavazólapok befogadására szolgáló borítékokat a belügyminiszter olyan át nem látszó papirosból készítteti, amely a borítékba helyezett szavazólapnak sem tartalmát, sem színét el nem árulja. A boríték 10X12 cm. nagyságú és el van látva az ország címerével. A központi választmány, mihelyt a választási elnök a jelöltek neveit bejelentette, nyomban intézkedik, hogy kézírással vagy sokszorosítással minden jelölt számára az illető jelölt nevével ellátott legalább annyi szavazólap állíttassék elő, ahány választó van a választókerületben. Az összes szavazólapokat 8X10 cm. nagyságban és egyenlő vastagságú és minőségű papirosból, de az illető választó- kerület minden jelöltje számára másmás színben kell készíteni. A szavazatszedő küldöttség elnöke a szavazás megkezdése előtt kihirdeti, hogy melyik jelöltnek milyen színű a szavazólapja s valamennyi szavazólapnak egy-egy példányát felmutatja. Az asztalnak, amelynél a szavazatszedő küldöttség helyet foglal, minden oldalról könnyen hozzáférhetőnek kell lennie. Az asztalra egy fedett és zárt urnát kell állítani, amely a szavazólapok bedobására alkalmas nyílással van ellátva. A szavazás megkezdése előtt a szavazatszedő küldöttség köteles meggyőződést szerezni arról, hogy az urna üres. Ugyanezen vagy közHARANGSZÖ. vétlenül e mellé állított asztalon kell elhelyezni a szavazólapok befogadására szolgáló borítékokat. Avégből, hogy a Szavazó észrevétlenül helyezhesse szavazólapját a borítékba, a szavazóhelyiségnek egy közvetlenül belőle nyíló mellékszobával kell bírnia, vagy pedig magában a szavazóhelyiségben kell erre a célra egy vagy több el rekesztett fülkét berendezni. A mellékszobában vagy az elrekesz- tett fülkében a szavazólapokat a jelöltek szerint elkülönítve és egyszerre csak kisebb készletben kell az asztalon elhelyezni. Ha a készlet fogytán van: az elnök újabb készlet elhelyezése iránt intézkedik. Mind a szavazóhelyiségben, mind a mellékszobában vágj' az elrekesz- tett fülkében szembetűnő helyen, jól olvasható felírást kell kifüggeszteni arról, hogy melyik jelöltnek milyen szinű a szavazólapja. A felíráshoz kell illeszteni minden jelölt szavazólapjának egy-egy példányát is: A szavazat leadása azzal kezdődik, hogy a választó a szavazatszedő küldöttség asztalához lép és szavazásra bocsátása után az elnöktől egy borítékot vesz át. A választó kérelmére az elnök köteles megmagyarázni, hogy az egyes jelölteknek milyen szinű a szavazólapja. Ezután a választó a mellékszobába vagy az el- rekesztett fülkébe megy, ahol annak a jelöltnek egy szavazólapját, akire szavazni akar, a borítékba helyezi és a borítékot elzárja. Innen visszamegy a szavazatszedő küldöttséghez és a szavazólapot tartalmazó borítékot átadja az elnöknek, aki azt felbontatlanul és úgy, hogy a szavazatszedő küldöttség minden tagja szemmel tarthassa, azonnal az urnába helyezi. Az a választó, akit testi fogyatkozás gátol abban, hogy szavazólapját kiválaszthassa, vagy sajátkezüleg helyezhesse a borítékba és ezt az elnöknek átadhassa, kísérő segítségével élhet. A mellékszobában vagy az elrekesz- tett fülkében azalatt, míg a szavazó ott van, a szavazón s az elsőbbi bekezdésben említett kísérőn kívül senki sem tartózkodhatik, sem oda be nem léphet és be nem tekinthet. Azt a választót, aki a mellékszobában vagy az elrekeszett fülkében hosszabb ideig tartózkodik, mint amennyi a szavazólapnak kiválasztására és a borítékba helyezésére kétségtelenül elegendő, az elnök csengetyűszóval vagy más alkalmas jellel szavazata leadására figyelmezteti. Ha a választó szavaza19)3 január 26.
