Harangszó, 1912-1913
1913-01-26 / 14. szám
tát a figyelmeztetés után sem adja le, az elnök a szavazás lehetőségét reá nézve egyelőre megszűntnek jelenti ki és a következő választót bocsátja szavazásra. A szavazástól ilyen módon egyelőre elesett választó újabb szavazásra csak a törvényes záróra után, illetőleg az elnöki záróra alatt jelentkezhetik. Azt a szavazólapot, amelyet a választó nem a hivatalos borítékban, vagy ismertetőjellel ellátott borítékban akar leadni, továbbá annak a választónak szavazólapját, aki az elnök felhívására sem megy a mellékszobába vagy az elrekesztett fülkébe, az elnök el nem fogadhatja. 19J3. január 26 Isten igéje. Ilyen cím alatt egy új vállalat indult meg, melyet dr. Masznyik Endre pozsonyi theol. akad. igazgató és Masznyik Gyula lelkész szerkesztenek. A vállalat tulajdonképpen népies szentírás-magyarázó folyóirat, mely azt a magasztos célt tűzte maga elé, hogy evangélikus családjainkba bevigye az életet megjobbító, örökkévaló erőt: az Isten igéjét! Magasz- tosabb feladat bizonyára nincsen előttünk 1 Mert az Isten igéjétől várhatjuk a családok, az egyes emberek életének megjavulását, várhatjuk az emberiség visszatérését a Krisztushoz. Az új vállalat céljáról és irányáról kimerítően tájékoztat az a felhívás, melyet evang. népünkhöz intéz s melyből közöljük az alábbi részeket: „Hogy baj van, hogy a protestáns egyház beteg, érezzük mindnyájan. A betegségnek tünetei nyilvánvalók. Az igehirdetők iránt a bizalom és szeretet megcsökkent. A templomok üresek, a közönyösség, hidegség, mellyel lépten nyomon találkozunk, sokakban már vallás ellen való gyűlöletté fajult. Az áldozatok forrása megapadt. Önzés, irigység foglalta el a szíveket. A hívek, mint az elszé- ledett nyáj önnön vesztükbe rohannak, rabul szegődnek a mértékletlen- ségnek ételben, italban, tiltott, becstelen útakon keresik boldogulásukat. Más istenek oltárain áldoznak. Elmerültek az erkölcstelenségbe s vagyon- hajhászatba. Hitüket érdekeik szerint cserélgetik, mint a kopott gúnyát. A nagy lelki szükség és vallás-erkölcsi romlottság fokozatos elenyész- tetésére a mi viszonyaink közt egy hathatós út kínálkozik ósupán, sajtó útján vinni be az Isten igéjét a családi életbe, vagyis feleleveníteni az áldott családi isteni tiszteleteket. Mert az egyház a családi élettel áll, vagy esik. Nem kegyeskedő, nem szenteskedő, s a farizeusság felé hajló irányt kívánunk meghonosítani a hívek szívében. Ily álvallásosság soha sem tért össze a magyar ember őszinte természetével. A józan, a szívnek és feleknek igaz meggyőződésén alapuló s minden szépért és jóért lelkesedni s tenni tudó vallásos élet az, mit ápolni, fejleszteni óhajtunk. Szentírási kritikát s dogmatikát e füzetekből teljesen kizárunk, mi csak a Szentírás isteni, építő tartalmát kívánjuk feltárni s az emberi lélek nemesítésére felhasználni az egyes áhi- tatosságokban. A szentírási anyagot sorozatokban adjuk. Első sorban a 4 evangéliumot dolgozzuk fel. A füzetek mindig egy színes képpel és 1 ív tartalommal s mintegy 5—6 áhitatossággal jelennek meg. A színes képek, melyek mind kiváló művészek alkotásai, lehető műízléssel vannak kiállítva. Legalább kétszer annyi értékűt adunk magukban a képekben, mint amennyiért árusítjuk. Az Isten Igéje folyóirat havon- kint kétszer egy nyomatott íven jelenik meg, megrendelhető a kiadóhivatalban. Budapesten, I., Bártfai-utca 6. sz. — Előfizetés: 1 színes képpel, 1 évre 4 K 80 fill., Va évre 2 K 40 Ilii., 1/t évre 1 K 20 fill. 1 szám ára 20 fillér. Kép nélkül fél árban rendelhető meg.“ A jó Isten adja áldását erre a nemes vállalkozásra s vigye el az ő szent igéjének magyarázatát minél több evang. családunkba 1 Hadd legyen a mi lábainknak szövétneke az ő igéje s a mi ösvényünknek világa 1 HARANGSZÓ. Szegény szálló. (L’auberge pauvre.) Jules Joy verse. Egy úr gyalog utazá be Hannoverben a vidéket; S hogy maradjon pénz zsebébe, Egy szegény szállóba lépett. De kik e szállóba mentek, Lefizetve a szállóbért, Mindnyájan egy tálból ettek, Hogy ne koptassák a tányért. Némi húsdarabból állott A vendégek estebédje, Melyhez kiki ujjal látott, Hogy a villát megkímélje. S habár eleget sem ettek, A vacsorát bevégezték, S azonnal mind lefeküdtek, Hogy a gyertyát ne égessék. Emberünk is hogy pihenjen, Aludni tért szobájába, De az ágya igen keskeny, S kőkemény volt a párnája. Reggel volt már, hogy meglepte A mély álom vendégünket, Ekkor egy cseléd fölverte, A lábánál húzva őtet. „Uram tessék fölkelni már!“ „Ejh 1 hagy aludnom még kicsit 1 Vagy az alvással is talán Gazdálkodni akartok itt! S hiába szólt így emberünk, — „Keljen föl!“ mondá az tovább, „Az úr nélkül nem ehetünk; S a reggelt elharangozák.“ „Én éhes nem vagyok; s azért Menj innét, míg jó dolgod van!“ — „De keljen fel!“ - .S ugyan miért?“ — „Mert az abrosz alatta van!“ Franciából: Czékus László. 111. Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105. Bot biblia a házban nincs, Tanyát a sátán MII ott, Hiányzik ott a legfőbb kincs, De Isten nem lel tiajlékot. Január 26. vasárnap, Márk 1, 1—11. „ 27. hétfő, Márk 1, 12—20. „ -28. kedd, Márk 1, 21—34. „ . 29. szerda, Márk 1, 35—45. „ 30. csütörtök, Márk 2, 1—17. „ 31. péntek, Márk 2, 18—28. Február 1. szombat, Márk 3, 1—6. Mennyibe kerülnek a háborúk? A nagy drágaságban, a mely a balkáni háború révén mireánk is lesújt, érdekes tudni, hogy voltaképpen mibe is kerül egy háború a nemzet zsebének. A statisztika szerint Európa az utolsó harminchét esztendőben nem kevesebb, mint 444 milliárd koronát adott ki a fegyveres béke föntartá- sára. Egy angol katonai szaklap, mely most megcsinálta ezt a számítást, érdekes adatokat közöl a legutóbb lezajlott háborúk költségeiről. Az orosz-japán háború, amely 1904. február hónapjától 1905 szeptember hónapjáig tartott, nem keve-