Harangszó, 1912-1913
1913-07-06 / 28. szám
222. HARANGSZÓ. 1913. július 6. alább is kitűnő úszónak kell annak lenni, ki csak egy kis időre is megkísérti ; a környezet is ilyen ár, mely magával ragadja azt, kit megkapott s arra kényszeríti, hogy abban a mederben haladjon, amelyben ő; ha az ember ezt nem tenné, azt a környezet zokon venné. A környezet lényege, hogy módosít és ebben ellenmondást nem tűr. Könnyű azonban feladata, ha olyan emberrel van dolga, ki gyenge úszó vagy ha jó úszó is, de hamar lankad; ilyen gyenge a legtöbb ember s ilyen voltam én is. Az ár magával ragadott, mert hitvány, gyenge voltam. Kezdtem hozzátörődni a rendetlenséghez, mert az első ellenálló hasztalan küzdelmek után lan- kadtan, kimerültén megadtam magamat ; nem volt erőm ellenállni... S haladtam tovább a züllés lejtőjén, egyre lejebb és lejebb. A bűnben éltem, amit utáltam teljes szívem szerint; tettem azt, amit nem akartam, a rosszat s a jót, mihez több önmegtagadás kellett volna, nem volt erőm cselekedni. Nem tudtam már oly bensőségesen sem imádkozni, mint azelőtt, csak gépiesen, lélektele- nül daráltam el imámat, hogy minél hamarabb túlessek rajta. Naponként éreztem, hogy mennyire eltávolodtam Istentől, mert a bűn jelszava: el az Istentől 1 Szívem kihűlt, köznapi lett, egyhangú, puszta, mint a hollandi homokbuckák.... szélmalmok .... megint homokbuckák s szélmalmok egyhangú s változatosság nélküli egymásutánja.... De a jó Isten azért büntet, hogy neveljen ; azért mutatja meg az istennélküli szomorú, békétlen, vigasztalan állapotot, hogy annál inkább vágyódjunk Ő utána. Csodálatos s kiszámíthatatlan utakon vezeti az embert önmagához, úgy hogy életünk volta- kép: „Tehozzád közelebb, mind közelebb“, a hullámsírba süllyedő Titanik utolsó hattyúdala. — Azóta megint sok idő telt el. S Isten úgy akarta, hogy még egyszer meglássam azt a kis falut; mégegyszer elvezérelt oda. Végig jártam árnyas erdeit, szép ligeteit — s szívtam teletüdővel újra a tűlevelű fák éltető, édes illatát. S amint magam elé bámulva elmerengve visszagondoltam a múltat, megcsendült a pénteki harangszó. összerezzentem. Jó ismerős hangok, boldog idők emlékeivel tele. Nyugtalan lelkem a templomba ragadott. Leültem abba a padba, ahol ültem egykoron. El- kérgesült szívembe áhitat szállott s tudtam imádkozni újra. .. szívből, őszintén. Mennyire más érzés járta át bensőmet. De haliga!... búgni kezd az orgona... Ennek rezgései vitték egykor hő imámat, szent fogadalmaimat az Atya trónusához. .. S fölcsendül újra a régi passiói ének jól ismert, kedves dallama: Köszönjük néked óh Urunk Hogy értünk meghálál . . . önkénytelenül a térdeplőre csuk- lottak térdeim. Az égi zene szívembe csapott. A régi dallamok újra ... És felidézték múltam minden bűnét és undokságát. Itt fogadtam hát Istennek örök hűséget és szerelmet s paráználkodtam, mint Izrael fiai, idegen istenek után! Itt fogadtam új szent és tiszta életet ... s úgy tértem visz- sza, mint a tékozló fiú, rongyosan, tépedten, elpazarolva az atyai örökséget s elveszítve az édes atyai szív malasztjátl Innét távoztam megtisztult s megkönnyebbült lélekkel s most itt vagyok újra mardosott lelkiismerettel, nyugtalan, békétlen, bűnös, nagyon bűnös lélekkel 1 Igen, tékozló fiú vagyok ... Atyám, bocsáss meg, nem vagyok méltó, hogy fiadnak szólíttassam 1 Csak még most nézd el adósságomat s mindent megfizetek néked 1 Tiszta szivet teremts bennem és az erős lelket újítsd meg én bennem! Moss meg s fehérebb leszek a hónál I Tied akarok maradni, a te szolgád akarok lenni .. . kérlek, Atyám, ne taszíts el magadtól 1 Átkulcsolom térdedet, magamhoz szo- rítlak s nem bocsátlak el addig, míg meg nem áldasz engemet! Jézusom, a te angyalaid és választottaid látnak téged színről-szinre s boldogok ezért; óh, világosítsa meg bennem is szellemed a te jóságos arcodat, hogy szemléljelek hitem szemeivel az én bensőmben, közelségedet élvezzem s újra boldog legyek. A költő hitvallása az enyém is: Vágyom haza, családi otthonomba, Ahol Atyám lakik. Ott vagyok csak csendbe, nyugalomba, Ott csend uralkodik. Ezernyi vággyal kezdtem vándorlásom, Most már csak egy, egy az óhajtásom, Szívemnek egyetlen óhaja: Vágyom haza ! Mert nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik Tebenned, óh Uram... — Valaki megszólal mellettem. Fölemelem fejemet a pádról s ránézek. Az egyházfi volt. „Uram, már mindenki eltávozott a templomból... és..." Zavarodottan ránézek: „Igen. De a régi dallam... Megyek már..." Tiszta és könnyű lélekkel távoztam... I A megtisztulás útja. — Elbeszélés. — Irta : Csite Károly. Pontos János nagy vagyont örökölt s gondolta, hogy munka nélkül is megél, ezért semmi foglalkozás után sem nézett. Élt csupán a gyomrának. Reggel későn kelt tel. Lustán, ásí- ] tozva, nyújtózkodva fogott az öltözködéshez. S amint azzal elkészült, első teendője az volt, hogy a terített asztalához ült s kéjenckedve háromnegyed óra hosszat reggelizett. Kávéval kezdte, tojással folytalta, sonkával pedig végezte. Önelégült mosollyal ült aztán karosszékébe, szívta pipáját s kileselkedett az utcára. A járó-kelőket bámulta. Ebben telt minden mulatsága s ebben merült ki minden dolga. Azaz mégsem teljesen, mert hol az utcát, hol pedig az óráját leste. Az utóbbit pedig azért, hogy alaposan tájékozódva legyen az idő folyásáról, ugyanis mikor következik az ebéd ideje ? Mert hát Pontos János az evésben (csupán ebben) a lehető legpontosabb ember volt. Amint elütötte a falióra a tizenkettőt, terítve kellett lenni az asztalnak. 4 Jaj volt a gazdaasszonynak, ha csak félperccel is megkésett. Pontos János olyankor kékülve-zöldülve mérgében kirohant a konyhába s a legelőbb kezeügyébe eső edényt földhöz csapta. S végül az eltört edény árát szegény gazdaasszonyával akarta megfizettetni. A hosszú ebéd után pedig lefeküdt Pontos János s aludt, mint a bunda s úgyannyira horkolt, hogy kihallatszott az utcára. Ilyen szörnyű rendellenes életmód mellett Pontos János hatalmas zsir- és hájtömeggé alakult át. S természetesen szíve is elzsirosodott. E miatt rendellenesen működött s kínzó tájás gyötörte. Régi orvosához folyamodott segítségért, tanácsért, aki igazmondó ember létére elsősorban alaposan s elég gorombán is lehordta Pontos Jánost. — Szerencsétlen ember 1 mi az ördögöt csinált magával ? 1 Kinek és minek hizlalta így meg magát? Hisz itt nincsenek emberevők, hogy azoknak akart volna lakomára valóról gondoskodni... Természetesen a sok mozgást, munkát és mértékletességet ajánlotta azután Pontos János figyelmébe. Ezekről pedig Pontos János hallani
