Harangszó, 1912-1913
1913-02-23 / 18. szám
Hl. évfolyam 1913 február 23. 18-ik szám. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Flórián Géza: Vasárnap (versi. — Lábossá Lajos: Ami nekem a legjobb. — Pulay Vilma: Az erdei ház. (Elbeszélés.) — Dr. Kovácsics Sándor: A szeszes italokról. — Pálmái Lajos: A hitehagyott. (Elbeszélés.) — Ország-Világ. Vasárnap. Megkondul lágyan kis falunk harangja. Mélabús hangja a templomba hív. A hivők ajkán felcsendül az ének. Egeket keres az elfáradt lélek 5 enyhületet nyer a bánatos szív. Ősz. öreg ember ül az első sorban, Mindig hallhatjuk buzgó énekét. Ma nem énekel, elcsuklik a hangja... Zsebkendőjét a szeme elé tartja, 5 reszkető kézzel törli a szemét. E könnycseppekbe fojtott imádságot Az egek ura tudom, mégis érti... Orgonaszóval a szent éneket, Eg felé szálló ájtatos lelkeket Az öreg ember fia vezérli. Flórián Géza. Ami nekem a legjobb. Irta : Lábossá Lajos. Kint a mindennapi életben, a köznapi munka közben, az emberek lépten-nyomon találkoznak egyes kérdésekkel, melyekre feleletet várnak. A kérdésekre a megadott felelet néha végtelenül fontos és nagy horderejű, úgyhogy sokszor egy család, egy nemzet, vagy talán az egész emberiség sorsának a megváltoztatását idézi elő. Csak egy pár évtizeddel kell visszamennünk, mikor a nagy felfedezők kísérleti kérdéseikre megkapták a feleletet és megalkották az első gőzmozdonyt, távírót, telefont stb. Vájjon nem volt-e ez óriási átalakító hatással az egész emberiségre ? Vagy micsoda kimondhatatlan áldás szállana a mai és a jövő nemzedékre, ha valaki feltalálná például a tüdővész, vagy rákbetegség orvosságát ! De nemcsak a nagy tudósok szeretnének számos titkot megismerni, nemcsak előttük vetődik fel számos kérdés, hanem mindannyiunknak van számos kérdése, melyekre feleletet szeretnénk kapni. Különösen sok kérdéssel találkozunk, ha szenvedünk. Egyesek már a legkisebb testi, vagy lelki fájdalomnál is felvetik a nagy kérdést: „Miért kell ezt nekem szenvednem?“ Ha betegeket látogatunk, különösen súlyosabb fekvő betegeket, kik már talán hónapok, sőt évek óta nyomják fekhelyüket s akiknek nagyon kevés, vagy talán semmi reményük sincs a felépüléshez, akkor tapasztaljuk, hogy azoknak fele, sőt közülük a legtöbb keserű szóval, hulló könnyek között panaszkodik. Elmondja, hogy nem tudja miért veri őt így az Isten, pedig amint ő vissza tud emlékezni, nem csinált rosszat, nem követett el oly nagy bűnt! Nem csalt, nem lopott, nem káromolta az Istent, sőt ellenkezőleg a templom szorgalmas látogatója volt, imádkozott buzgón és mindenkivel szeretettel bánt 1 S mégis ily nagyon kell szenvednie. „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van.“ (Róm. 8, 28.) Igen, aki az Istent szereti és bízik benne, az tudja, hogy minden szenvedés javára lesz. Az nem zúgolódik, hanem tudja, hogy minden dolog javára van! Erőt merít a szenvedés elviselésére annak példájából, aki szótalan tűrte a legnagyobb szenvedést, a Jézus Krisztuséból, aki Isten iránti szeretet- ből és engedelmességből elszenvedte a kereszthalált, még pedig nem is a maga, hanem a bűnös emberiség javá
