Harangszó, 1912-1913
1913-01-26 / 14. szám
Ili. évfolyam 1913 január 26 14-ik szám. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Adorján Ferenc: Halotti ének (vers). — Mesterházy Sándor: „Én és az én házam tiszteljük az Urat*. — Csite Károly : Gergő záloga. — Frenyó Lajos: Szántai István vagy az igazság győzelme. — Milyen lesz a szavazás. — Isten igéje. — Czékvs László: Szegény szálló (vers). — Mefinyibe kerülnek a háborúk? — Magyar Gazda : Vetések ápolása. — Orszag-Vilag.— i’erseiy. Halotti ének. Uram Isten, szent kezedben, Voltam egész életemben, Te tápláltál, Te dajkáltál, Öröm ’s boldogságot adtál. Feleségem, gyermekeim, Földön legdrágább kincseim; Te adtad , őket énnekem, Tégy áldott értük Istenem. Örömben és búbánatban, El nem hagytál soha UramI Bűnömet megbocsátottad, Szentlelkedet nekem adtad. Most, hogy eljött, végső' órám, Uram Jézus tekints Teám, Erősítsd gyenge hitemet, Vedd magadhoz a.lelkemet. Leteszem már porsátorom, Egedben jutalmam várom. Óh! én édes jó Istenem, Adj örökéleiet nekem I Adorján Ferenc. „Én és az én házam tiszteljük az Urat.“ Józsué 24, 25. Irta : Mesterházy Sándor. Mikor az ősz Józsué érzé, hogy közeledik életének vége, akkor össze- gyűjté Sikembe Izráel nemzetségeit és ott hathatós szavakkal serkenté azokat az Istennek imádására. Buzdításul aztán a saját példáját is oda- állítá, mondván : „Én pedig és az én házam tiszteljük az Urat.“ És a felhívásra a nép lelkesen feleié: „ Mi is szolgálunk az Úrnak, mert ő a mi Istenünk.“ (24., 18.) Nem is bánta meg az a nép fogadását és az asze- rinti életet, mert mikor az Úrnak szolgált, Isten áldása nyugodott meg rajta. Hasonlóképpen cselekedett a nagy reformátor: dr. Luther Márton is. Nemcsak a templomban imádta az Istent és nemcsak az egyetemi tanszéken meg ama hírneves gyűléseken szolgálta az Urat, hanem szűk családi körben, neje és gyermekei között is vallá: „Én és az én házam tiszteljük az Urat.“ A vezért aztán követte az evangéliom népe. A reformációnak hívei templomaikban és házaikban a jó Istent lélekben és igazságban imádó, igaz keresztyéneknek mutatták magokat. Nem is vallották ennek kárát. Isten áldása volt rajtuk mindenkor. Bár az üldöztetés nehéz napjaiban — mint tűzben az arany — megpróbáltatok, de hitüket megtarthatták, azt drága örökségül reánk hagyhatták és eltétetett nekik az igaz.ág koronája. Ismerek magyar hazánkban egy falut, hol az üldöztetés gyászos idejében az evangélikus hitet az tartotta fenn, hogy egy Mózes nevű evang. családfő házában, háznépével, rokonaival, szomszédaival és hitsorsosaival ev. éneket énekeltek, ev. imádságos könyvből imádkozott, bibliát és pos- tillát olvasott és így Mózesként vezette azokat a pusztaságon keresztül egy derültebb világ határához. Isten itt is megsegítette, megáldotta a neki szolgáló népet. Hát manapság hogyan állunk ? Hála Isten nem olyan sivár a kép, mint némelyek hirdetik. Az igaz, hogy a mai kor sok tekintetben az anyagiasságnak kora, melyben sokan áldoznak a mammonnak oltárán, de azért él hitünk cselédeinek szívében a Szentiráshoz, közelebb 'a Krisztus
