Harangszó, 1911-1912
1912-02-11 / 16. szám
128.HARANGSZÓ. 1912. február 11. melyekhez akár természetes hajlamaimnál fogva, akár mások példája következtében vonzódhattam. Szándékaim keresztülvitelére a következő módszert használtam. Tizenkét erény neve alatt összefoglaltam mindazt, amit magamra nézve szükségesnek, vagy hasznosnak tartottam és mindegyikhez rövid rendszabályt csatoltam, mely azok értelmének megmagyarázására szolgált. íme a 12 erény és azoknak magyarázata : Mértékletesség: „Mihelyt érzed, hogy éhséged és szomjúságod csillapult, azonnal hagyd abba az evést.“ Hallqatagság. „Csak mindig azt mond, ami akár magadnak, akár másoknak hasznára válik. Kerüld az emberszóló társaságokat.“ Rend: „Minden tárgynak legyen meg a maga helye és minden munkának a maga ideje.“ Elszántság: „Határozd el gyorsan, amit tenni akarsz és tedd késlekedés nélkül, amit elhatároztál.“ Takarékosság: „Csak olyasmire költs, ami akár magadnak, akár másoknak szükséges, — azaz kerüld a pazarlást.“ Munkásság: „Ne tékozold el a drága időt. Mindig valami hasznossal foglalkozzál. Tartózkodj olyan munkától és időtöltéstől, melynek jósága kétségbevonható. “ Őszinteség: „Ne keress hazug mentségeket, kibúvót, hanem beszélj, szólj őszintén.“ Igazságosság: „Senkitse károsíts meg akár az által, hogy igazságtalanul bánsz vele, akár az által, hogy elmulasztod a jót, amivel iránta tartozol.“.. Önuralom: „Őrizkedj a nagy- zolástól, oltalmazd magadat a káros szenvedélyektől és uralkodj testi kívánságaidon.“ Tisztaság: „Ne tűrj semmi tisztá- talanságot, sem magadon, sem ruhádon, sem házadban és mindenek fölött és mindenek előtt őrizd meg lelked tisztaságát és ártatlanságát.“ Nyugalom: „Ne izgasd föl magadat jelentéktelen dolgokért; légy higgadt és tűrd békén a szenvedést, mit rád mért az égi kéz.* Alázatosság: „ Kövesd Jézus példáját ki Szerény és alázatos volt, jóllehet Isten királyi dicsősséggel ruházta föl.“ Egy 12 oldalas füzetet készítettem és abba 7 függélyes vonalat húztam a hét minden napjára. Majd tizenkét keresztvonalat rajzoltam és minden vonalközben beleírtam egy-egy erény nevét. S azután minden nap megkérdeztem magamat: „Miben hibáztál?“ és hogy a hibát, amelyben vétkesnek találtam magamat, — megjegyezzem, egv kis keresztet csináltam a megfelelő erény neve után. Kezdetben nagy csodálkozással láttam, hogy sokkal több hiba van bennem, mint gondoltam ; de csakhamar meglepődve tapasztaltam, hogy számuk kisebbedik. Néhány év leforgása után kis füzetemben fehér maradt a lap. Ennek a módszernek köszönhetem azt a boldogságot, mely végigkísért életemen, egészen 79 évemig. Franciából: Pulay Vilma. Édes anyám csókja. Irta: Kiss Béla. Hányszor szúrt a tövis, a rózsafa ága, Hányszor borult reám a szenvedés árja! Hányszor hullott könnyem Összetörve, rogyva, — S mindig meggyógyított Édes anyám, lelkem Ajakának csókja... Hányszor keltem útra ifjonnan, árván, Hányszor dúlt a vihar hervadt éltem Szívem hányszor vérzett. [fáján I S kinek volt rám gondja? — Ott őrködött rajtam Édes anyám,-lelkem Ajakának csókja .. S hányszor az életben virágra találtam, Hányszor csak örömet, boldogságot Éltem örömének [láttam, Mindig volt egy foltja: Ha hiányzott akkor Édes anyám lelkem Ajakának csókja! A két testvér. Két testvért ismertem, mindkettő életét figyelemmel kisértem. Az egyiknek neve volt „Nincs“, a másiké „Lehet.“ Az első azt tartotta, „ahol nincs, ott nem is lehet.“ A másik azt hirdette „ahol nincs, még „lehet“. Innen eredt nevök, s ezen elvek szerint éltek. Az idősebb testvér „Nincs“, csak im- mel ámmal végezte munkáját. Sohase törekedett többre, csak a napi élelme meglegyen. Mindig elkeserítette az a tudat, hogy ahol nincs, ott nem is lehet.“ Ha néha-néha egyik-másik nap felesleget adott, úgy nem takarította meg, hanem felélte azt is. Azt mondta: úgyis hiába takarékoskodom. így csakugyan mindvégig szegény maradt, folyton elégedetlenkedett. E kettőből pedig egy is elég, mert mindkettő — a szegénység is, az elégedetlenség is — az ember vérével táplálkozik. Az ifjabb testvér „Lehet“, szinte olyan szegényen kezdte, mint a bátyja. Nehéz veríték árán jutott a mindennapi kenyérhez. Sokszor volt kereset nélkül, sokszor volt sikertelen a munkája. De azért nem csüggedt el. Mindig bátorította jelmondata: — ha nincs is, azért még mindig lehet. — Megfeszítette erejét, dolgozott. Nem elégedett meg a kitartó szorgalommal, hanem a megszerzett kis vagyonnal takarékosan is bánt s a felesleget félre tette. Öröme s munkakedve a fillérek nö- vekedtével még inkább növekedett. Lassanként egy kis vagyon foglalta el szegénysége helyét. De ekkor minden takarékossága mellett sem felejtkezett el a jótékonyságról. Szegény testvérbátyját folyton segítette. A szegény sem kopogtatott hiába ajtaján. Egyháza is áldozatkész tagját találta benne mindenkor. Az erős törekvést, a józan életet szegény korában is becsülték benne. Most vagyonával és jószívével mindenki tiszteletét kivívta a maga számára. Azért legyen jelmondatod : Istenbe vetett bizodalom, munkaszeretet, erős akarat és Isten áldása el nem marad I.. . Hörényi Lajos. Az első népszálló. Akácfalombos, árnyas udvarunkban, fehérre meszelt tiszta kis szobánkban üldögélve, nem is tudjuk, hogy micsoda óriási kincset bírunk a mi otthonunkban. Egy talpalattnyi föld, mely a mienk. Négy fal, tisztába húzott, párnás ágy, hatalmas szögletes asztal, néhány szék, egy kis virág az ablakban, ennyi az egész és mégis, egy egész világ. Tulajdonképpen csak akkor értjük nagy értékét, ha azokra gondolunk, akiknek nincsen otthonuk. Ha a kötelességem odavisz a mi legnagyobb városunkba, és ott járok a szép Budapest hatalmas palotái közt, mindig elszorul a szívem. Mikor még függönyök takarják a lakások ablakait s kényelmesen nyújtózkodik ágyában az emberek nagy része, kora reggeli
