Harangszó, 1911-1912
1912-01-14 / 12. szám
P4 HARANGSZÓ. 1912. január 14. Jó darabig szótlanul mentünk egymás mellett. Szinte sejtettük, hogy messze járhat gondolataival mindegyikünk és sajnáltuk felkölteni egymást álmodozásából. De amint újra beszélgetni kezdtünk, elég keményen megbíráltuk azt a jelenetet, amely amellett az emberevő szörnyeteg mellett lefolyt: hogy nincs benne szív, nincs benne lélek, nincs kegye let, nincs vigasztaló, megnyugtató érzés, inkább csak ennek a mindenáron, minden téren újítani akaró új kornak elhamarkodott ötlete, önző | cselekedete, amely azt vallja, hogy a holtaknak nincs mit keresniük köztünk, élők között, mert veszélyeztetik egészségünket; de nincs mit keres niök a földben, a mi földünkben sem, mert hasznothajtó területeket temetőknek lefoglalva, gazdaságilag is megkárosítanak bennünket, azért legokosabb, legpraktikusabb eljárás, ha han uvá égettük őket és egy kis pohárba jelölünk ki nekik helyet, amely a legkisebb helyen is elfér. De hiszen ez már nem is új dolog 1 Évtizedek óta vitáznak már felette szociológusok, orvosok, higiénis- ták. komoly tudós férfiak; ellene és mellette halomszámra vannak már az érvek. Az egész kérdés veleje mégis leghatározottabban így fejezhető ki: előnyös-e, kiváuatos-e a holtuknak elhamvasztása eyészséyügyi, gazdasági és vallási szempontból ? (Szándékosan tettem utolsónak a vallási szempontot, mert a kérdés tárgyalóinak legnagyobb része ezzel csak a legvégső esetben kíván foglalkozni) Ami az elsősorban érintett kérdést, a közegészségügy kérdését illeti, a halotthamvasztas híveinek érvei leginkább oda irányulnak, hogy a föld gyomrában természetszerűleg beálló rothadás következtében felszabaduló gázok, áttörve a felettük levő földrétegen az élők egészségére nagyon káros befolyással lehetnek. Hát hiszen ez igaz 1 De viszont áll az is, hogy legkevesebb esetet tudunk arra nézve, hogy valaki az innen kiszabaduló gázoktól kapott volna halálos betegséget. Veszedelmes a halott az élőkre nézve csakis addig az ideig lehetne, amíg (tehát a törvény által előirt 48 órán belül) el nincs temetve, hanem egy fedél alatt van az élőkkel. — Azután hogy földbe tétetik és az emészet megkezdi rajta is rombo'ó, pusztító munkáját, — ha a törvény által előirt módon helyeztetik sírba, — szinte ki van zárva a veszély. Miért ? Egyszerűen azért, mert az a földréteg, amely a koporsót a levegőtől elzárja, paralizálja, mintegy szűrőn ereszti át a felfelé törő gázokat. s azokat a bennük levő mérgező hatású részekkel együtt leköti. Más a helyzet akkor, ha nem te- mettetik kellő mélységbe a halott és így nincs meg felette az a megkívánható földréteg, amely elégséges a veszedelmes gázok lekötesere. Ezt a leghíresebb orvostanárok nyilatkozatai is megerősítik. De vájjon az égetés alkalmával nem szállnak-e el gázok ? Hogy itt 80—100 méter magasból, a „Népcsata-emlék“ párkányáról, ezt a kormos kőszénfüstös nagyvárost nézem, a krematórium füstokádó kéményén akad meg tekintetem. Valaki tehát megint enyészik. .. Valakit megint megevett az az emberőrlő szörnyeteg... De vájjon csupán kőszénfüst e az, ami annak kérném én kijön ? Nincsenek-e benne az emberi test feloszlásának sűrített gázai, különböző bacillusok, pestisgombák?.. Ki tudja? Én azt hiszem, hogy vannak 1 Valahol ki kell azoknak jönni, füsttel vagy füst nélkül, — ami végre is mindegy, mert szétoszolván a levegőbe, mi beszivjuk azokat. Bevallom, mégis azok iránt viseltettem idehaza a legnagyobb ellenszenvvel, akik a halotihamvasztás gazdasági előnyeit emlegették. Hogy milyen értékes nagy területeket foglalnak le a temetők, hogy sokszor nem terjeszkedhetik miattuk a város és hogy a város közepébe ékelődvén be, megakadályozzák a forgalom lebont olítását is.. . Idekünn külföldön azonban megváltozott a nézetem! Már kezdek igazat adni azoknak, akik igy beszélnek, de azért természetesnek találom azt is, ha valaki községének határára tekintve, csudalkozik ezen. De vegyük csak figyelembe kérem, hogy vannak nagy városok nemcsak itt Németországban hanem nálunk Magyarországon is, amelyek nem hasíthatnak ki határaikból oly köny- nyen pár hold területet, mint egy kisközség. S azután ha akad is ilyen terület tessék elképzelni, hogy a város egyik széle a másiktól sokszor pár kilométernvire van, amiért ilyen helyen egy temető nem is elégséges vagy ha mégis csak egy volna, úgy hosszan, sokszor órákig kellene a halottat a városon keresztül vinni, ami, különösen járvány idején, valóban komoly veszélyt rejt magában. Itt azután ha nem is annyira gazdasági előnyért, mint inkább a szükség parancsának engedve, miért ne alkalmazzuk a ham'vasztást a temetés helyett ? Itt nemcsak előnynek, de egyenesen szükségszülte kötelességnek mondható a krematórium felállítása, különösen mikor sem a vallásos érzés, sem a jó Ízlés követelményeivel nem ellenkezik, legfeljebb csak szokatlan és idegen. Hozzátehetjük azonban hogy csak nálunk Magyarországon, sőt már itt sem egészen! Anglia, Franciaország, Németország, Svájc, Belgium, mar rég megbarátkoztak vele, sót mint a napokban olvasom, Bázel város kimondotta, hogy ezután csakis külön kérelemre temetteti el a halottakat, egyébbként elhamvasztják őket. Ott tehát a hamvasztás, a halottégetés lett mindennapivá, a temetés a ritka, a különös. Sőt Budapest is ébred már 1 Elért már a nyugaton támadt modern áramlat szele idáig és bekopogtatott a pesti városháza ablakain; valamelyik városi tanácsossal azt az indítványt tetette, hogy állítson fel a főváros is egy halotthamvasztó kemencét. (Évekkel ezelőtt Pozsonyban tettek vele kísérletet.) De ez még csak a kezdet kezdete. Hány bizottság előtt kell még átmenn e az indítványnak és határozatnak, én nem vagyok a megmondhatója, de hogy a közönségnek, a társadalom minden rétegének érnie kell meg ezen eszmére, arról megvagyok győződve. A keresztyén vallás hitelveinek semmi bántódása, a halót, égetés behozatalával 1 Inkább csak katholikus ellenfeleink fújták fel „vallás elleni merényletté“ a dolgot, mert akkor nem lehetne a temetőből hazatérő lelkekkel, a purgatórium ezerféle keserves kínjaival ijesztgetni a naiv lelkeket, egyszerűen azért, mert a porrá, hamuvá égett test, képtelen bárminemű lidércfény kíséretében megjelenni. A feltámadás hite azonban ezáltal távolról sincs érintve! Hiszen a lélek már a halál beálltával egy időben elszállt a testből és helyet talált ama jobb hazában, a hátramaradt testre nézve pedig egészen mindegy a vég- megsemmisulés, az elenyeszés módja és mi egyöntetűen valljuk azt, hogy amint nincs ember, aki másoknak a túlvilági életben üdvöt adhasson, ép- úgy nincs olyan sem, aki azt tőlük elrabolhatná. Igaz, hogv a szentirás testhez köti a feltámadást, de nem ahhoz a testhez, amely a földi élet bclejeztével a földbe tétetett, hanem
