Harangszó, 1911-1912
1911-12-24 / 9. szám
70. HARANGSZŐ 1911. december 24. szepegő gyermekek. Ide nem jött a Jézuska, nem hozott sem fát, sem ruhát, még csak kalácsot sem. Pedig egész éven át ezért imádkoztak. Az édesanyjuk is azzal vigasztalta őket: majd karácsonykor! De hát a jó Jézus nem jött el. A gyermekek az anyjukhoz bújnak, együtt sirdogál- nak. Odakinn nagyot csapódik az ajtó. Reszketve összébb bújnak. Tudják, hogy az apjuk támolyog haza. Mire beérkezik, mindegyik kis fekvő helyén húzza meg magát. Ez az ő karácsonyuk. Egy másik ablak előtt didergő rongyos emberek álldogálnak. Melegesznek a más boldogságánál. Só- várgó tekintettel várják, nem nyilik-e meg az ajtó, nem nyúl-e ki egy kéz, nem mondja-e egy hang : nézzétek, ezt néktek adja Jézus ?. ..! Az egyik szoba ablakán pislogó mécse szűrődik át. Nincsen karácsonyfa, de körülülik mind az asztalt, s az apa kezében ott van az életkönyve, a biblia. Rajt pihen, minden tekintet, ő pedig olvassa. Csöndes, áhitatos boldogság ül az arcokon. Szemükből megindul egy könny. Amint kezük összekulcsolódik, érzem, hogy ez az üres, sötét szoba is érzi a Krisztus jövetelét, ide eljött a Krisztus. . . Későre jár az idő. A bethleheme- sek már rég elcsendesedtek. Sorra sötétednek a világos ablakok. Hazafelé indulok én is. De nini, amott még egy kis világosság szűrődik át az ablakon. Két szál gyertya pislog odabenn. Halvány fényük egy kis koporsóra esik. Előtte roskadva zokog az édesanya. Ide nem hozott Jézus semmit, innen elvitt mindent. De vájjon megérzi-e az a szegény édesanya, hogy ő hozzá is hozott a Krisztus egy drága kincset: a hitet, a feltámadás reménységét, a viszontlátás bizonyosságát?... Van-e ennél drágább ajándék ?. . . Hazatértem kis szobámba. Odakinn lassú hullással megindult a hó. Lassanként beborított mindent és egyformává tett mindent. És akkor megtanultam, hogy a sok csillogás mind eltűnő semmiség, az örökkévaló karácsonyi ajándék maga a Megváltó Krisztus. Lelkem elcsöndesedett s ajkam tovább mondta a karácsonyi szózatot: „Dicsősség Istennek !.. . “ Az öltözködésről. Irta: Dr. Kovácsics Sándor járásorvos. Ilyenkor — őszi harmat után — mikor alacsonyan, kis ívben jár a nap, sugarai ferdén érik a földet; a legtöbb sugár nem éri, hanem elsik- lik fölötte. Kevés meleget, világosságot terjeszt. Olyan melegség dolgában, mint az öreg ember: keveset bir belőle s amennyije van, arra magának is szüksége van. Nem igen pazarolhatja melegét, mert a kohóban kevés a szikra, testének sejtjei lassan, fáradtan végzik munkájukat, pedig a test melege a sejt munkából származik. Hideg időben az emberek gyorsabban járnak, tesznek-vesznek, hogy az élénkebb, erőteljesebb munkával pótolják azt a meleget, melynek mennyisége függ a földnek és a~ napnak egymáshoz való viszonyától, közelségétől illetve távolságától. Az „ almárium “-ból, vagy az ágy felett elhúzódó rudról előkerülnek a meleg ruhák, a téli gúnyák. Vastag ruharétegben burkolják a testet, hogy meg ne fázzon, meg ne hüljön. Levegőhöz csak ünnepnap juttatják a testet, mikor esetleg tiszta fehérneműt vesznek magukra. Különösen a gyermekeket öltöztetik egészségtelenül. Fejébe „sőg“-öt nyomnak, hogy meg ne hüljön. S egésznap a meleg, romlott levegőben van a feje, mert még köszöntéskor se veszi le, legföljebb ha a tanitó úrral, vagy a tisztelendő úrral találkozik — iskola idő alatt; — s a szobában is sok helyen fönntartják a „sög“-öt, sőt még az orvost is biztatják: „tessék csak fönntartani, megfázik a feje“. A romlott levegő valósággal pusztítja a hajcsirákat. Fejéről soha senki meg nem hül. A fejet legjobb hidegen tartani s amikor csak lehet födetlenül hagyni a szabadban is. A korai kopaszodásnak őszülésnek ez a legjobb ellenszere. A nyakat borító vastag kendő már kezd itt-ott eltűnni. Több bajt csinál, mint hasznot. Elkényezteti a torkot. Az ilyen sokkal előbb kap mandula gyuladást, mint olyan kinek a nyakát szabadon járhatja a levegő. Különösen ártalmasak az úgynevezett meleg alsó ingek, mert elzárják testünktől a levegőt, megakadályozzák a bőrlégzést, mely azért fontos, mert ily módon szervezetünk bomlási termékektől szabadul meg. Az ilyen meleg alsó ing ritkán kerül mosásba, néha csak a tavaszi napsugár izzasztó melege távolítja el. Addig pedig, — mint valami szemétdomb, — gyűjti a test szennyét. Következménye : viszketés, pattanás a bőrön, kelevények stb. Egészséges ruházkodásnál a téli ugyan az, mint amelyet nyáron viselünk. Testünkön vékony pamutos vászonból készült ruhát viseljünk s ezt hetenkint legalább kétszer változtassuk. Felső ruhánkat változtassuk az időjárás, a munka s a tartózkodási ,hely szerint. Száraz, hideg idő, ha szél nincsen, nem okoz meghűlést Ilyen időben nem kell melegen öltözködni: ellenben nedves, ködös, szeles időben jobban kell testünket védenünk, takarnunk, mert az ilyen idő okoz legtöbb meghűlést. Különösen a lábakat kell szárazon, melegen tartanunk. Ha lábbelink átázik; ritkán kerüljük el a meghűlést, mert testünket ilyenkor hővezetés, párolgás utján nagyobb, hirtelen lehűlés éri, melynek végeredménye nátha, köhögés, láz stb. Aki erős, izzasztó munkát végez például fát vág, az ne vegyen magára vastag ruhát; de tartsa közelébe, hogy ha abba hagyja a munkát, magára ölthesse. A dolgozó, mozgó test nem fázik, nem hül meg: de ha munkaközben, vagy utánna pihenünk, leülünk a hideg talajra: testünk párolgás. hővezetés, sugárzás utján lehűl, s az igy vesztett meleget a a szervezet — a nyugalom miatt — pótolni nem tudja: didergünk, fázunk, a meghűlés országújára jutottunk. Ha szobában, melegebb helyen tartózkodunk, a meleg felső ruhát, kabátot, kalapot le kell vetni, tenni. Az a legártalmasabb, ha a szobában s künt egyforma ruhában vagyunk. Bent megizzadunk, künt a szabadban fázunk, mert az izzadt testről a nedvesség gyorsan elpárolog s ez a párolgás hirtelen, nagymértékben hűti a testet, mely ellen a bőr véredényei alig tudnak védekezni. Kiki megfigyelheti önmagán, hogy ha melegebb helyről hidegre megyünk, halványabbak leszünk, mert a vér a bőrből a belső szervekbe tódul a bőrvéredé- nyek falában levő sima izomsejtek összehúzódása miatt, szükebb csőben kevesebb folyadék fér el. Kevesebb vért ér a bőrben a szabad levegő hűtő hidege s így kevésbbé is hül le az egész vér, test. Úgy kell ezt a védekezést képzelni, mint a ruhaszáritást: ha azt akarom, hogy gyorsan száradjon, kiterítem a napra. Ekkor a nedvesség gyorsan elpárolog; ha ellenben össze hajtom, lassan szárad, mert a meleg szabad levegő kis helyen érintkezhetik a ruhával. Az összehajtott ruhához hasonlók a bőrnek a véredényei is — hidegben. Kisebb helyen érheti a hideg, lassan és kevésbbé adja át melegét.
