Harangszó, 1911-1912
1911-11-19 / 4. szám
' 1911. november 19. HARANGSZÓ 29. nyok csicseregték tovább egymás fülébe. Nem csuda hát, ha ott volt a íélvármegye, mikor a sepsiszentgyörgyi banda megzendítette a húrokat. Kedvesen mulatoztak az orosz tisztekkel a magyar lányok és asszonyok. A mamák és nagymamák megelégedetten nézték, hogy a fiatalok milyen buzgósággal tanítanak egy- egy orosz tisztet a csárdás méltósá- gos és mégis játszi lépéseire. S olyan édes melegség futkosta körül öregedő szivüket, mert a tiszturak még , nagyobb buzgósággal akartak tanulni. Már éjfél lehetett, mikor lovak álltak meg az ablakok alatt. Behallatszott a táncteremmé alakított nagy ebédlőbe, hogy a lovasok leugrottak a lovakról. Egykét perc múlva négy osztrák tiszt lépett be a táncolok közé. Mindenki elhallgatott, csak a cigány húzta tovább is a magyar nótákat. Az osztrák tisztek odaléptek a legöregebb orosz tiszthez. Bemutatkoztak s hangosan mondták: — Meghallottuk, hogy itt mulattok ; mi is szeretünk táncolni; azért jöttünk. Ugy-e jól tettük ? Az orosz tiszt rendreutasitó komolysággal válaszolt: — Itt mi vendégek vagyunk. Ott ül a ház asszonya! Az osztrák tiszt összeszorította a fogát és Sylvester Dávidnéhoz lépett: — Pardon! — mondta s aztán ott is bemutatkozott. Mindjárt táncra is kérte a nemze- tes asszonyt. Sylvester Dávídné remegő, de határozott hangon válaszolt: — Magyar ur senkitse küld ki a házából, még a hívatlan vendéget se; de osztrák katonával nem táncolok még a magam házában sem. Döbbenetes csend lélegzett a teremben. Az osztrák tisztek elsápadtak. Meghajtották magukat az orosz tisztek felé s ellovagoltak. A nóta pedig egyre szólt a cigány hegedűjén s táncoltak is tovább, ki- yilágos-kivirradtig, az orosz tisztek és a magyar asszonyok a rétyi bálon. Sylvester Dávidnénak hazáját féltő solyomlelke pedig a zeneszó mellett ■s csak ott járt, — ott borongott, ott száguldott — férje mellett a csala- eren, — Hátha az orosz katonák retyi mulatozása idején valami csodalatos fordulat állott be. — Hátha e8ls • . . mégis". . . más lesz majd a vege ... Wittenbergi emlékek. i. Négyszáz éve élt nagy embereknek, négyszáz éve történt nagy eseményeknek emléke köszönti és kiséri az embert mindenütt, amig Wittenberg falai közt jár. Nem nagy város ez; lakosainak száma csak 20.000 körül van. Ipari, kereskedelmi, katonai, művészeti vagy tudományos szempontból egészen eltörpül Németország sok nagyforgalmu, gyárkéményektől füstös, kaszárnyákban, erődítésekben bizakodó, képtárakkal dicsekvő s egyetemekkel büszkélkedő, százezreket számláló városa medett. De az idegen s a német nemzet fiai ép oly, vagy talán még nagyobb számban keresik meg ezt a kis várost, mint sokat amazok közül, mert valamikor erre volt irányítva egész Európa szeme, négyszáz évvel ezelőtt ennek jutott az az elmulha- tatlan dicsőség, hogy az evangéliumnak hamuba temetett fáklyáját itt vette fel, itt tisztította meg és itt emelte magasra egy egyszerű barát, hogy rendeltetése szerint világítson mindeneknek. 1508-ban került ide Luther az erfurti Ágoston-rendű szerzetesek zárdájából, amelyben három évig olvasószámra mondott imádsággal, böjttel, testsanyargatással kínozta magát, hogy lelkének megnyugvást szerezzen, de hiába. Ott kezdte s Wittenbergben folytatta és végig küzdötte az önmagával való harcot, hogy azután csatára keljen az evangéliom ellenségeivel. Wittenbergben mint az egyetemnek tanára s a vártemplomnak prédikátora olyan lelkesedéssel munkálkodott, hogy tanítványainak, a polgároknak s Bölcs Frigyes szász választó-fejedelemnek szeretetét csakhamar megnyerte. Ez a fejedelem lett a későbbi reformátornak legnagyobb pártfogója. Luther az Ágoston-rendű szerzetesek zárdájában lakott, amely ma is épen áll. Mikor a reformáció következtében szerzetestársai elhagyták a zárdát, Állhatatos János választó-fejedelem, Bölcs Frigyes utódja, Luthernak ajándékozta az egész épületet, amely előtt akkor az utca felől szabad tér volt, most pedig egy régi ház és közben fával, virággal díszített udvar van. Sokan szakasztanak a bejáratnál levő hársfáról virágot, levelet; sokan isznak az ott levő kútnak frisg vizéből: de sokkal többen szakasztanak a reformáció óta a szentirásnak kies mezején, hogy az ott szedett emlék áldva kisérje őket holtukig és sokkal többen isznak azóta az életnek vizéből, hogy attól egész földi vándorlásukra üdülést nyerjenek. Amint az ember a bejárathoz közeledik, szemébe ötlik az első emeleten két ólomkarikás ablak között a nagy reformátor domborművű képe s alatta ez a fölirás: „Itt élt és működött dr. Luther Márton 1508—1546.“ Azok az ólomkarikás ablakok az ő szobájának ablakai. Régi színezetű, egyszerű, elég tágas szoba ez. Falai barnára festett faburkolattal vannak bevonva; szúette padlóján egy hatalmas termetű, barna cserépkályha, egy igen megvásott. göcsörtös, téntafoltos, nehéz asztal, egy falmentén elnyúló pad s az egyik ablaknál egy két üléses szék áll. itt szokott Luther feleségével elüldögélni munka után az esti szürkületben. A szoba egyik ajtajának szemöldökfáján Nagy Péter egykori híres orosz cár neve látható, amelyet itt jártában maga irt oda krétával. Az orosz betűkkel irt nevet beüvegezték, hogy a letörlődéstől megmentsék. A hatalmas uralkodó itt jártát hirdetik egy másik szobában Luther ivópoharának cserepei is. Nagy Péter el akarta vinni a poharat s hogy nem engedték, összetörte azt. Ott van Luther bükkfából való korsója is, amelyet később ezüstbe foglaltak s a reformátor képével és felirattal láttak el. Az első emeleten egymásba nyíló szobákban mindben reformációra vonatkozó emlékek vannak. Van Luthernak sok képe. Köztük különösen feltűnő egy bajuszos, szakállas alak, amely abból az időből ábrázolja őt, mikor birodalmi átok alá vettetve „György úrfi“ álnéven Wartburg várában rejtőzködött, hogy ellenségei ne árthassanak életének. Ugyancsak látható ez a kép Wartburg várában is. A wittenbergi zárdában ott vannak annak a szószéknek maradványai is, amelyen hirdette az Isten igéjét s az a katedra, amelyen a tudományos értekezéseket tartották. Ott láthatók még Luthernak, Me- lanch’onnak levelei, kézírásai, Luthernak olvasója, gyűrűje, homokórája, az ellene kiadott pápai átokbullának egy példánya, Bölcs Frigyes, Állhatatos János és sok más fejedelem arcképe, valamint a Worms városában felállított reformációi emléknek kisebbített mása, amelyben Lutheren kívül láthatók a reformáció előkészítői, lelkes bajnokai s a reformáció történetében kiváló szerepet játszott, több
