Harangszó, 1911-1912

1911-11-19 / 4. szám

30.

HARANGSZO

1911. november 19.

városnak egv-egy női alakban megtestesített jelképe.

A sok egyéb emlék közül említsünk még meg egy képet, amelyet egy reformáció korabeli híres festő, Cranach Lukacs festett. A képen egy kétfelé választott szőlőhegy van. Egyik felől el van rontva a kút, puszta, siralmas állapotban van a szőlő; akik odabent vannak, csak irtanak, égetnek, pusztítanak. A másik felől rendben a kút, a tőkéken meglátszik a gondos ápolás; akik ott vannak, plántálnak, öntöznek, kapálnak, gereblyéznek. — Amabban a pápa hívei, emebben Luther és társai a munkások. A képnek címe pedig ez: „Az Úr szőlője.“

(Folyt, köv.)

Szalay Mihály.

Csőre Bindi.

Irta: Csite Károly.

Csőre Bindi a kanász, mélyen aludt leteritett szűrén a domboldalon terpeszkedő hatalmas hársfa alatt. Délben még árnyékba feküdt le, de azóta fordult a világ, az árnyék nagyot nyújtózkodva más oldalra csúszott: Bindit olvasztotta a napsugár, Gyura bojtár, a csupasz képű öreg legény, megjártatta azóta a gondjaira bízott jószágokat az egész sertés legelőn.

Egy jó húsban levő koca megugrott a társaságból s látva pásztorát mély álomban szenderegni, kutatni kezdett vállra vetett tarisznyájában. Ámde a tarisznya le volt csatolva, a koca sem engedett: jókora taszítással tisztelte meg a tarisznyát. Nohát, a domboldal meglehetős lejtős volt. Bindit kimozdították helyéből s arra ébredt fel, vagy talán azt hitte, álmodik, hogy sebesen gurul lefelé, mint a taligakerék, összelapítva egynéhány isten átkozta Igrice tüske bokrot.

Megérkezett erre Gyura is a társaságával. No, a Gyura hallhatott eleget, ha akart. De Gyurának van esze, hiába mondják, hogy bolond. Akkor hall meg ő valamit, mikor akar. Bizony, Bindi szerint kellemetlen gurulásának is Gyura az oka. Furkós botját hozzá hajítja, hogy jobban halljon, de Gyurának van esze: nagyot ugrik s lábai alatt repül el a furkósbot.

— No megállj, azért sem adom meg azt a felliter bort I. . .

— Maga úgy is csak Ígérni tud, — mondja Gyura, nem is a cérna,

hanem pókhállószál vékonyságú hangján.

— No várj, majd Ígérek neked olyant is, amit megadok, de azt már nem köszönöd meg 1

— El is megyek ám magától, nem leszek olyan bolond, hogy magam őrizzem a disznókat!

Bindinek ez nem volt kedvére való beszéd. Tehát kedveskedésre fordította a dolgot:

— No, azért ne izélj, hisz’ úgy szeretlek mintha fiam volnál.

— Hát akkor mért nem adja meg, amit Ígért ?

— No, máma megadom. Gyere estére az Icig bácsihoz, ott találsz. Most én elmegyek haza. Dógom van. Jól vigyázz az állatokra 1

Csőre Bindi haza tartott. Dolga Icighez vitte. Legtöbb dolga ott akad s oda mindig rá ér elmenni, de ha az Isten házát hozzák elő neki, akkor mentegetőzik, hogy igy, úgy, nem adnak neki arra is időt, hogy oda is elmehetne.

Igaz, foglalkozik disznógyógyitással is. Sok állatnak akad baja. Egy kis italra valót igy is csak szerez. Gyura tudna valamit arról is szólni, hogy mikép lesz egyik-másik állatnak baja? De Gyurának van esze. Tudja tapasztalásból, hogy Bindi furkós botja igen kemény. Kökényfából van.

Asztalhoz telepszik Icignél a kanász. Nem parancsol semmit. Minek is parancsolna ! Icig bátyja anélkül is tudja a rendet. Tudja, mi kell és mennyi a Csőre urnák ?

Kisvártatva az ajtó szárfánál egy vigyorgó fej mutatkozik: a Gyura bojtáré. Bindi rárival:

— Tyű, már itt vagy rí Ilyen korán haza eresztettél I. .. Tyű 1. ..

— Adja meg, amit ígért, mert el- szökök, — fenyegetődzik Gyura.

— Nohát gyere ide, azután igyál az egyszer mint a budai törökök.

Vendég urak szótlanul nyelik a bort. Ámde csakis Bindi, mert ő teheti. Gyurának szuktérosan kell bánni a félliterjével, mert az Ígéret csakis addig áll.

Amint igy nedvezik torkukat, be- csosszanik hozzájuk nagy papucsában Csilinkó Náci : Icignek szombati vendége. Minden hét végén egy hatos jár ki néki hites Rézijétől.

— Szerbusz, Náci testvér! — köszönti Bindi.

Nácinál nehezen megy a szó. Köszöntés fejében morcanik egyet. Zsebébe vakarászódik hatosa irányában s majd sírva csúszik ki belőle a szó:

— Jaj, jaj! édes Teremtődi, elvesztettem a pénzemet!

Iramodik azután kifelé.

Gyura bojtár kampós botott hozott magával. Bindi azt akasztja Náci nyakába s visszahúzza.

— Ne te, ne 1 azért ne szaladj el. Ihatsz az én boromból.

Náci, komédiásnak is beillett volna, oly boszorkányosán eltüntetett egy hajitásnyira négy decire valót. Bindi nem sajnálja tőle. Sőt megáldatja azzal, kinek áldani illik és dukál. Ámde Náci még azután is sopánkodott hatosa elvesztén:

— Hidd el pajtás, jobban sajnálom egy forintnál 1

— Szarva között a tőgyi 1 — kiált erre boszúsan Bindi. Nem is csoda, ha ilyen beszédtől epéje közé keveredik a bor

— Má’ nem tóm, miért van ilyen hitvány ember a világon ! Te Gyura! te is csak hitvány, semmi ember vagy, ugy-e ? De mégis különb vagy nála; — folytatta kifakadását.

— Még magánál is! — felelt rá Gyura. De ez egyszer nem volt esze, mert a kökényfa botot most még keményebbnek találta, mint máskor. Ríva fakadt:

— Azért is elmegyek magától. Nem leszek tovább a bolondja. Én őrzöm a disznókat, mégis megver!

Bindi szíve nincs kőből. Hát még mikor a bor szeszi megpárolja! No meg a Gyura fenyegetődzése. Akkor úgy jár a szíve, mint a felmelegített vaj:

— Icig bátyám 1 hozzon az én kedves fiamnak még egy félliter bort. Jó gyerek ám ez: megérdemli. Nézz oda, te csupasz ábrázatu suszter, ez aztán a legény, nem olyan mint te. Szép kisleány mosolyog rá minden reggel a fölszegen.

Gyura bojtár még a félliter bor hozatala közben is küzködött a keserűség egerével, ami belsejében rágódott. De mikor szép leányról tett említést a gazdája, akkor kiugrott belőle, mint a másik fajta egér a megrázott csizmaszárból.

— Neked még bajuszod sincs. Nézd meg Gyurát, lesz annak. Ugy-e Gyura ? Hát az enyém! Ez aztán a bajusz ni I

Hogy még alaposabb tudomást szerezhessen bajuszáról a Náci, hozzá bökött vele, mint ökör a szarvéval. Nácinak csiklandozta orrát a kiviasz- kozott bajuszhegy, fölmorcant:

— Ne kutyálkodj!

Bindi még jobban belemelegedett