Harangszó, 1911-1912
1912-04-28 / 23. szám
meg, hogy én a szigetre jöttem? És végre mi lesz velem itt? — .Uram, szólt a vezér, ezt a szigetet szellemek lakják, akik már régen kérték a Teremtőt, hogy évenként küldjön nekik Ádám fiai közül egyet, aki uralja őket. A Mindenható meghallgatta kérésüket, s azóta minden esztendőben ezen a napon küld egy embert a szigetre. A lakosok ujjongva fogadják, trónusra ültetik és királyokul ismerik el. De uralkodása nem tart tovább egy esztendőnél. Ha uralkodásának az utolsó napja elkövetkezett, népe megfosztja trónjától és erőszakkal elszállítják őt egy puszta, elhagyatott szigetre, ahol semmit sem talál. Itt azután keserves harcot kell vívnia életének fenntartásáért. A régi király letétele után a nép fogadja új királyát, akit a Mindenható évről-évre kivétel nélkül elküld. Ez Uram országunk örökös törvénye, amelyet egy király sem tudott uralkodása alatt megváltoztatni“. — „Elődeim nem ismerték sorsukat ?“ kérdé a király. — Egyik előtt sem volt az ismeretlen, felelt a vezér, csakhogy sokakat megvakított környezetük fénye. Megfelejtkeztek a szomorú jövőről és bölcsesség nélkül élték át évüket. Mások szerencséjük mámorában egyik örömből a másikba tántorogtak mindaddig, míg a puszta szigetre száműzték őket alattvalóik. Midőn elkövetkezett uralmuk vége, mind panaszkodtak, s nem akarták felcserélni pazar életüket egy nyomorulttal; de már akkor késő volt.“ A vezér beszéde félelemmel töltötte el a királyt, megborzadt elődei sorsától, s azért szerette volna a szomorú véget elkerülni. Borzalom töltötte el, amikor látta, hogy uralmának egy része már lefolyt. — „Vezér! szólt, te feltártad előttem jövőm titkát, kérlek azért, adj tanácsot, mikép kerülhetném el elődeim végzetes sorsát ?“ — „Emlékezzél Uram, szólt a bölcs, hogy te mezítelenül kerültél a szigetre, s éppen így fogsz innen távozni is. De van egy mód, mellyel a reád várakozó nyomorúságot átváltoztathatod boldogsággá. Most még király vagy, hatalmad nagy, alattvalóid engedelmesek. Használd fel ezt azt alkalmat, termékenyítsd meg az elhagyatott, sivár szigetet és népesítsd be azt. Egyszóval: alapíts magadnak egy új birodalmat. De siess, használj föl minden percet, mert minél jobban megépíted hajlékodat, annál jobban érzed majd magadat 1912. április 28. HARANGSZÓ. benne. De ha tanácsomat megveted, ha csak a gyönyörűséggel törődve, nem használod ki a rendelkezésre álló időt, akkor el vagy veszve, és sorsod egy hosszú, nyomorúlt ten- gődés lesz. II. A király megfogadta a vezér tanácsát. Rögtön néhány hajót indított útnak, amelyek telve voltak a szükséges élelmiszerekkel, eszközökkel és építőanyaggal. Más hajók pedig a lakosságnak egy részét szállították az elhagyatott sziget megművelésére. A puszta sziget gyorsan fejlődött. Rövid idő elteltével már virágzó városok álltak gyönyörű kertekkel körülvéve. A talaj már mindenütt meg volt művelve, s virágzott az egész sziget. A király azonban nem tekintve a haladást, még mindig több és több lakost telepített leendő országába, akik örömest mentek át, ahol őket szerető rokonaik és ismerőseik várták. Ezalatt rohamosan közelgett az évnek vége, amely az előző királyoknak sok félelmet és gondot okozott, a mostani király pedig epedve várta az utolsó pillanatot, mert tudatában volt annak, hogy ezt a múlandó uralmat egy tartós, békés uralom váltja fel. A nagy nap elkövetkezett. A királyt alattvalói megfosztották trónjától, fejéről lerántották a koronát, biborpalástját gyolcsruhával cserélték fel és az arra külön készített hajóba helyezték, amely elvitte a hajdan puszta, de mint egy varázsütéssel átváltozott virágzó szigetre, új hazájába. Az odatelepített nép újjongva fogadta őt, a fejét virágkoszorúval díszítették, amely soha el nem hervadt. A Mindenható megjutalmazta bölcsességét, halhatatlansággal ruházta fel és a sziget örökös királyává tette őt. * * # A jótékony kereskedő, aki rabszolgáját felszabadítja, Isten. Minden ember rabszolga az ő születésekor. A sziget, amelyre a hullám kiveti: a világ. A lakosok, akik őt örömmel fogadják: a szülőle, akik a mezítelen siró utast mindennel ellátják. A vezér, aki őt a sors szomorú játékáról értesíti: a keresztyén bölcsesség. Az ember uralmának rövid éve: egy emberöltő. A sziget, ahová a királyt száműzik: az örökkévalóság szigete, melyen az élő hit, a jócselekedet, az istenfélelem teremt otthont az embernek. Óh, hányán mentek már előttünk a bujdosás utján. Leesett földi 187. uralkodásuk koronája és koldusok lettek. Tanuljunk szomorú példájukból s amíg élünk, készüljünk buzgón az örökkévalóságra. Németből: Kühn János tanító. A nagy versenytéren. % — Levelek egy konfirmandushoz. — Irta : Kapi Béla. Sok függ attól, hogy minek tekinted az életet. Üres, magukat csaló életet élnek, kik csak a kénytelenség parancsa előtt meghajolva dolgoznak s az életben csak szükséges rosszat látnak. Verejték hullásuk nem neveli az emberi nagyság virágait. Azok is csalódnak, kik az életet a gyönyörűség forrásának tekintik és azt hiszik, hogy az csak élvezet szerzésre való. De még azok is tévelyegnek, kik a töldi életben sötét, nyirkos sirüreget látnak, melybe minden nap temetni viszi az embert siralmas sorsa. Redős homlokkal, kétségbeesett arccal vándorolnak, panaszos ajkuk zúgolódó szót tördel s szívük hitét, reménységét perzselő lánggal felégeti az elégedetlenség. Nem ez az élet I .. Meggyőződésed táblájába vésd mélyen azt az igazságot, hogy az élet az örökkévalóság előkészítése s ez a föld egy nagy versenytér, mely küzdésre vár mindnyájunkat. Pál apostol írja a korinthusiakhoz: „avagy nem tudjá- tok-e, hogy a kik a versenytéren futnak, mindannyian futnak ugyan, de csak egy nyeri el a jutalmat?... Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyre kél, az mind megedzi magát. Amazok, hogy romlandó koronát nyerjenek, mi pedig, hogy romol- hatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra... “ (I. kor. 9. 24.) A daliás pogány világ képeit újítja fel a korinthusi keresztyének lelkében az apostol. Odaviszi őket az isthmosi játékokhoz. Már sorakoznak a versenyzők már ott állnak a fehérre festett vonalon. Halotti csöndességben a biró érces hangon olvassa a verseny- törvényeket. Azután a versenyzők szava hangzik. Komoly szóval megesküsznek, hogy 10 hónapon át becsületesen készültek a küzdelemre és minden gondjuk arra irányult, hogy övék legyen a diadal. Elhangzott az eskü. Meghajol testük, mint az ijj húrja, izmaik megfeszülnek. Már emeli a kürtös rézkürtjét, egy sikoltó hang reszketi a levegőt, s a következő pillanatban, mint a kilőtt nyílvessző
