Harangszó, 1911-1912

1912-04-28 / 23. szám

188. HARANGSZÓ. 1912. április 28. repülnek a fehéren porzó pályán. Nemsokára ködfelhőbe vész alakjuk, de ők csak futnak mellhez szorított karral, hátraszegett fejjel. Egyik szemük a lépésüket elölgeti, nehogy váratlan legyen valamelyik akadály, a másik a célt fürkészi, hogy annak látásából biztatást merítsenek. Mikor azután egy utolsó erőfeszítéssel a győztes eléri a célt, diadalujjongással körülhordozzák s átadják a küzdés jutalmát: az egyszerű fenyőkoszorút. Ez a te életed képe. Versenyt futsz te is. Van határozott életcélod, melyre nemcsak tiz hónapon, hanem egész életeden keresztül készülsz. Neked az Isten országát kell megvalósítanod. Azt az országot, mely nem ködös ábrándokból, nem felhőtjáró álmodo­zásokból, hanem istenfélő, komoly, becsületes, munkás életből áll. Nem üres szertartási cselekvények, hanem Krisztusi szeretet, hűség, engedelmes­ség, kötelességteljesítés által kell meg­valósítanod. És ezzel ott állsz az elő­készülés komoly feladata előtt. A ver­senyzők csak önmegtagadás, önmeg­tartóztatás után számíthattak a sikerre. Te is csak akkor valósíthatod meg életedben az istenországát, ha tudsz magadnak, testednek, akaratodnak parancsolni. Hogy megtehesd, egész életedet összhangba kell hoznod ver­senyfutásod céljával. Életed minden részét alá kell rendelned Pál apostol szilárd életelvének: „én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra.“... Erről egy pillanatra se felejtkezzél meg. Életeddel. a Krisztus életének nemességét kell visszasugároznod. Földi vándorlásoddal egy győztes célhozérésnek kell útját egyengetned. Mindent, ami körülvesz, a világ gaz­dagságát, hatalmát, szépségét, az em­berek tolongó tömegét, az örömöt, szenvedést, lelked mosolygását, sze­med könyhullását, mindent hajts an­nak a legnagyobb életcélnak a szol­gálatába, mit Istenben élő, igaz emberéletnek nevezünk. Vigyázz rá, hogy sok minden megállít, elvonja figyelmedet, megrabolja erődet. Ezt elkerülni nem lehet, mert ez együtt jár az élettel. A fő az, hogy le ne térítsenek az egyetlen útról, mely a célhoz vezet, meg ne ejtsék lelkedet s káprázattal el ne vonják ama utolsó, legnagyobb céltól figyelmedet. Mert végül is neked oda kell érned. De nem akárhogyan, hanem diadalma­san, győzelemre. És mi vár ott rád?... A görög hős homlokát fenyőkoszorúval övez­ték. És ezt mindenki nagynak, dicső­nek tartotta. Senkise mondta: kime­gyek az erdőbe és ölszámra hordha­tom haza a tűlevelű zöld gályát. Mindenki érezte, hogy a győztes ko­szorúja más, mert hozzákapcsolódik az erő, vitézség, bátorság, ügyesség emberi erénye; nem is értéktelen, mert a hős nem érdemetlenül kapta, hanem kiküzdötte nehéz, kemény tusako­dással. Milyen lesz az a „romolhatatlan“ koszorú ?... De egyáltalában lesz-e ott fenn koszorú ?... Nem tudjuk. De érezd és el ne felejtsd sohase, hogy a mit erénynek, becsületnek, nemes küzdésnek nevezünk, hogy a mit isteni igazságosságnak, örök bol­dogságnak, üdvösségnek érez a szí­vünk, mindaz örökzöld leveleket fon abba a koszorúba, mi akkor is vár a győztesre, ha nincsen is odafenn koszorú. Higyj a nemes élet jutalmá­ban és úgy fuss, mint nem bizony­talanra ! A budavári evangélikus templom. József nádor neje: a nemesszívű Dorottya főhercegasszony, ki protes­táns volt, nagyon szerette a pesti magyar evangélikus hitközség ékes­szóló papját: Székács Józsefet, s vele tervezte, hogy Budavárban evangéli­kus templomot építsen, ki is szemel­ték a házat, melyet e célra megvesz­nek. A katholikus papság akkoriban elle­nezte, hogy a nádor székhelyén pro­testáns templom állíttassák; s József nádort, ki hitének erős híve volt, szintén megnyerte a maga pártjára. De az öreg nádor sokkal felvilágosul­tabb, türelmesebb volt, semhogy az építést erővel ellenezni akarta volna; másfelől pedig nejét is jobbaircze- rette, semhogy vallásos buzgóságával szemben merev tilalomhoz folyamod­jék. ő szép szerével akarta eligazítani a dolgot. Neje persze elmondta neki, hogy melyik házat fogják megvenni temp­lomnak, de mikor aztán meg akarták venni, az a ház akkor már nem volt eladó — megvette másvalaki, a ki dehogy vált volna meg tőle. Több ilyen kiszemelt házzal jártak igy. — Kedves Székács, mondta egy­szer a főhercegasszony, mi lehet az oka annak, hogy a mi kiszemelt há­zainkat mindig más veszi meg előlünk ? — Én sejtem az okot, felelte Szé­kács. Ne mondja meg fenséged ezu­tán még a férjének se, hogy melyik házra alkuszunk, s akkor meg is fog­juk venni. Ettől fogva teljes titokban tartották a dolgot s egy nap a főhercegasszony azzal lepte meg a nádort, hogy: — No, most már van házunk a várban templomnak: tegnap fizettük ki az árát. A nádor meg volt lepetve, s moso­lyogva ismerte el magában, hogy igy aztán már ő sem változtathat a dol­gon, ha az egészet háta mögött tet­ték, s nemsokára Budavárában föl­épült az evangélikusok temploma ott, ahol ma is áll. Mennyibe kerül egy hittérítő ki­küldetése ? Minthogy Roth Henrik hazánkfia kiküldetési költségeinek fedezésére oly szépen folyik az adakozás, jó­nak láttam a lipcsei általános evan­gélikus lutheránus hittérítőtársaság vezetőségét megkérdezni, hogy hát mibe is kerül egy hittérítő kikülde­tése, hogy tudjuk, hogy mennyit is kellene összehoznunk ? Tudakozódá­somra a következő választ kaptam: „Egyesületünk eddigi tapasztalata szerint egy hittérítő kiküldetési költ­ségei a következők: felszerelési tárgyak. . .412 márka, útiköltség ......................... 826 „ bő rönd és ládák.... 60 „ beszerzések Tangaban . 33 „ a hittérítő szabad rendel­kezésére .....................60 márka ö sszesen . 1391 márka = 1669 korona. Örömmel vennők, ha az egész összeget sikerülne a magyarhoni misszióbarátok körében összegyűjteni; de ha ez nem volna lehetséges, úgy önre bízzuk annak meghatározását, hogy a felsorolt té telek melyikét fedezze központi pénz­tárunk.“ Minthogy Roth Henrik az első magyar evang. misszionárius, ki a Lipcsei Misszió szolgálatában is hazai egyházunk jó hírének akar a hittérítés terén szolgálni, nem kétel­kedem, hogy sikerül az egész összeget itthon összegyűjtenünk, ha a kegyes hívek, a gyülekezetek és nőegyletek ezután is annyi buzgóságot fejtenek ki mint eddig. S ne feledjük el, hogy ezenfelül Roth Henrik agg szüleinek útiköltségét is meg akarjuk téríteni Lipcsébe és vissza, hogy részt vehes­senek fiuk kiküldetési ünnepélyén, ami szintén körülbelül 200 koronába kerül. Azért ne lankadjunk el az ada­kozásban ! Bizonyára érdekli a Harangszó ol­vasóit, hogy hittérítőjelöltünk jelenleg a lipcsei „fogorvosi intézetet“ látó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom