Harangszó, 1911-1912

1912-04-28 / 23. szám

186. harangszó. nokembereknek volt nyugdíjuk, de serfJSke gondolt arra, hogy mi lesz azzal az elerőtlenedett földmívessel, mikor kérges keze nem tud erőt ön­teni az engedetlen kapába. Azaz mégis, valami kis gondoskodás tör­tént, de nem a földmívesekről, hanem inkább a gazdasági cselédekről és gépmunkásokról. Az 1900-ik évi XVI. törvénycikk, valamint az 1902-ik évi XIV. törvénycikk kimondták, hogy minden cselédtartó kötelezve van cselédjeit baleset ellen biztosítani. Sok elszerencsétlenedett munkás áldotta ezt a jóságos intézkedést. Most az állam egy lépéssel tovább ment s kiterjesztette a szervezetet a földmívesekre is. Nyugdíjpénztárt ál­lított fel, melynek tagja lehet minden földmíves, gazdasági cseléd, akár­milyen öreg is. Csak a községi elöl­járóságnál felvételre kell jelentkezni, azután a felvételért 1 koronát, tag­sági díj fejében pedig lélévenkint 5 koronát, tehát egész évre 10 koronát kell fizetnie. Ha a nyugdíjintézet tagja 10 évi tagság után munkaképtelenné válik, vagy ha 65-ik életevét túlha­ladta, akkor nyugdíjat kap. Ha valaki 40 évig volt tag, akkor évenként 240 koronát kap, ha kevesebb ideig fize­tett be, akkor kevesebbet kap. A ki 10 évig volt tag, az 60 korona nyug­díjra tarthat igényt; a ki 23 évig, az 138 koronára. (Vagyis az évek szá­mát mindig hattal kell megszorozni.) De a 65 éves ember akkor is meg­kapja jogos nyugdíját, ha egészséges, mint a makk. Persze, persze, — mondják sokan, — de mi lesz a befizetett pénzzel akkor, ha az illető befizető időközben meghal?... Akkor sem vész el az összeg. Ha az illető már elmúlt 10 éves tag, akkor családja egy évi nyug­díját megkapja. Például 13 évig fize­tett valaki be, — akkor a családja 78 koronát kap. Ha pedig még nem fizetett be az illető 10 évig, akkor a családja a befizetett összeg felét kapja meg. Aki 80 koronát fizetett be, an­nak családja 40 koronát kap. De itt is milyen nagylelkű a törvény 1 Ki­mondja azt is, hogy ha 14 évesnél kisebb árva marad hátra, akkor a se­gély már 2 évi tagság után sem lehet kevesebb 100 koronánál. Ha például két évig fizette az a szegény ember a maga évi 10 koronáját, befizetett összesen 20 koronát, de azért öz­vegye és kicsi árvája a családfenntartó halála után 100 korona segélyt kap. Akinek pedig nincsen családja, ott a legközelebbi hozzátartozó kap 50 ko­ronát temetési költségre. A biztosítás a balesetre is kiterjed. Ha „valakit baleset ér, azt ingyen gyógykezelik, ingyen kap orvost, patikát. Munkaképtelensége idején, egészen 70 napig, naponként 1 korona segélyt kap. Ha 70 napon túl sem gyógyul meg, akkor nyugdíjat kap. A nyugdíj összege is szépen van ki­gondolva. Ha valaki egészen munka- képtelen lett, akkor teljes nyugdíjat kap, azaz évenként 240 koronát. Ha félannyit tud dolgozni, mint azelőtt, akkor 120 koronát. Az is sokszor megtörténik, hogy a baleset elrabolja a családfenntartót. Hát akkor mi lesz az özveggyel, a kis árvákkal ? Erről is van gondoskodás. A család ilyen­kor legalább 400 korona segélyt kap. Ha pedig 14 éven aluli gyermekek vannak, akkor többet. Háromnál 500 koronát, 4-nél 600, 5-nél 700, hat vagy több kis gyermeknél 800 koronát. Mennyi könnyet felszárít majd ez a nemes szellemű intézkedés I Az új törvény egy olyan biztosí­tási módot is ismer, mely csak a halál esetére akar családjának segélyt biztosítani. Ez az u. n. temetkezési csoport. Ezek 2 korona felvételi díjat és 2 kor. 60 fillér évi tagsági díjat fizetnek, melyet egész életük végéig fizetni tartoznak. Annak családja, aki 14—20 éves korában kezdte a befi­zetést, halála után 200 kor. segélyt kap, aki 21—25 éves volt, 170 kor.-t, aki 4i—45 éves volt, 80 kor.-t. És így tovább. A törvény azt is lehetővé teszi, hogy öregebb emberek nagyobb összeget biztosíthassanak családjuk­nak. Ezek ugyanis két tagsági köny­vet válthatnak. Például a 60 éves ember 2 kor. 60 fillér díj mellett 40 korona segélyt biztosít családjá­nak. Aki ezt kevesli, az két könyvet vált, fizet 5 kor. 20 fillért évenkint és ezzel halála esetére 80 kor.-t biz­tosít családjának. Ha csak 2 évig fizette is a tag a maga járulékát, családja mégis megkapja a segélyt. Ezt a nemes célú intézetet létesí­tette most az 1912-ik évi VIII. tör­vénycikk. Részletes ismertetését egy kis füzetbe is összefoglalták. Azt hisz- szük, hogy kedves és hasznos dolgot cselekszünk, mikor nem elégszünk meg ezzel a rövid cikkel, hanem magát a törvényt magyarázó kis füzetet is odatesszük olvasóink asz­talára. Az országgyűlés és az egész ma­gyar nemzet büszke lehet erre az újításra. Nemes szellem, felebaráti szeretet, irgalmasság lüktet benne. Hisszük is, hogy magyar népünk megérti a feléje kínált nagy előnyö­két és mindenki siet saját öregsége nyugalmát biztosítani. Ezt annál in­kább reméljük, mert a nyugdíjintézet a földmívelésügyi minisztérium- fenn­hatósága alatt áll s az állam éven­ként 200 ezer koronával támogatja az új intézményt. És hisszük azért is, mert csekély évi összeggel öreg­sége nyugodt esztendeit biztosíthatja magának a magyar föld derék mun­kása. Ne is legyen ezután kegyelem-ke­nyéren éldegélő, könnyes szemű öreg I És ne legyen magára maradt özvegy, támasz után siró árva, kit nehéz fáj­dalmán kívül, a holnapi megélhetés gondja sorvaszt I.. Segítsen mindenki magán és övéin !. . 1912. április 28. Az elhagyatott sziget. i. Egy derék rabszolgáját felszaba­dította egy gazdag kereskedő. Adott neki egy hajót, árukat és sorsára bízta őt. A rabszolga útnak indult, hogy megkeresse szerencséjét. Rövid hajókázás után nagy vihar támadt a tengeren, hajója, emberei és minden áruja az orkán áldozata lett, ő is csak nagynehezen érte el egy szi­getnek a partját. Éhesen, mezítelenül, kimerültén vánszorgott a sziget bel­seje felé. Egyszerre csak nagy nép­tömeget látott örömujjongva feléje jönni. »Éljen az új király, éljen!“ Kiáltották. Gyönyörű kocsiba ültették és a városba hajtottak vele. A királyi palota előtt fogadták őt az udvarna- gyok, bíbor palástba öltöztették, gyé­mánt koronát tettek a fejére és arany trónusra ültették. Azután jöttek az országnagyok, akik a nép nevében hűséget esküdtek királyuknak. Az új király azt hitte, hogy mindez a pompa, fény és dicsőség csak álom. De midőn annak tartósságáról meg­győződött, minden kételye eloszlott. — „Nem értem, mondá magában, hogy minő hatást gyakorolhat egy mezítelen idegen megjelenése ezekre az emberekre; úgyannyira, hogy meg­teszik őt királyuknak. Nem tudják, ki vagyok, nem is kérdezik, honnan jöttem és mégis trónjukra emelnek. Minő különös szokás ez ebben az országban! “ Mindig ezen töprengett s végül is elhatározta, hogy megtudja a rejtély nyitját. — „Vezér, szólított meg egy bölcs államférfiut a király, miért tettetek meg királyotokká ? Honnan tudtátok

Next

/
Oldalképek
Tartalom