Harangszó, 1911-1912
1912-03-31 / 21. szám
168. HARANGSZÓ 1912. március 31. Megiratlan húsvéti evangéliom. Irta : Kapi Béla. 1. Mikor Mária Magdolna kora sötétségben drága kénetekkel kiér- kezék a sirhoz, találá, hogy a kő el vétetett a sír szájáról. 2. És hasztalan kereste az Ur Jézusnak a testét. 3. Megálla azért a sziklasiron kívül, lehajtá fejét és keserűen sira. 4. És láta angyalt fehér ruhában és az monda neki: asszony micsoda bánatod vagyon te neked?.,. 5. ő pedig felele mondván : elvitték az én Uramat és én nem tudom, hová tették őt. 6. Az angyal mondá : óh asszony I ne légy balgatag • a te sírásodban. Miért keresed a holtak között az élőt?... A Krisztus nincsen itt, feltámadott ! 7. És felemelé fejét Mária, (a tekintetében pedig nagy félelem volt) és igy szólt: nem érthetem, amit a szád mond, fényes ruháju ifjú. Mit használ nekem a te beszéded, ha nem láthatom az én Uram Krisztusomat. Légy kegyelmes hozzám szánandó asszonyhoz s mutasd meg, hová vitted fűszerszámos fehér gyolcsba takart drága testét. Hadd legyen az enyém a megholt. 8. És lehajtá fejét és újra keservesen sira. 9. Az angyal pedig vigasztaló őtet és mondá: ne félj, ő előttetek megyen nemcsak Galileában, hanem minden világokban. Jöjj és lásd te magad. 10. És kézenfogva végigvezette az arimathiabeli József kertjén. Amerre mentek, fügefák, gránátok meghajtók előttük ezüstös lombjukat és a nap bearanyozta a karcsú ciprusok és pálmák koronáját. 11. ők pedig menve-mentek az üres sírtól messzire, messziről mesz- szebbre, megszokott vidékről ismeretlen időkbe, jövendő világokba. S amerre mentek, lépésük nyomán mindig nagy világosság támadt. 12. És végigmentek egy nagy városon. A tündöklő világosságban elkáprázott Mária Magdolna szeme s lelke megszédült a lármás utcák zajától. De az angyal nem bocsátó el kezét, hanem szelíden vezette őt. 13. Azután elhagyott utcákba érkeztek. Megbotlottak a kiálló kemény kőben s könnyű ruhájukat összébb húzták testükön, mert fáztak a sötét hidegben. 14. Kicsiny kunyhók után az utolsóhoz érkeztek. Kormot eresztő olajmécs pislogott ablakában. 15. Földre vetett szalmazsákon sorvadó ember feküdt. Az arca rózsás volt s a melle zihált. A kezét sápadt asszony fogta, a sarokban pedig két kicsiny gyermek összebújva aludt, mert nagyon sokat sírtak ők. 16. Azután megzörgették az ablakot. Egy férfi jött és föléje hajolt a betegnek. Üveget és csomagot tett az asztalra és felülről szózat hallatszék: az Ur küldi tinektek ezt. 17. Majd jött egy másik, letérdelve imádkozott és szólt: ne féljetek, az Ur gondot visel! 18. Az angyal pedig megfogta Mária kezét és mondá: avagy nem láttad-e a Mestert ? 19. De az siránkozva felelt: hol vagyon az én Uram Krisztusom, adjátok vissza őt énnékem! 20. A harmadik utcában, mikor odaérkeztenek, megállották egy ablak alatt, mely világos vala s melynek egy része papiros vala. És benéztek ők. 21. íme, éppen akkor sivalkodó gyermekek rohantak az ajtó felé, felkapaszkodtak egy ember ölébe és nyakába csimpaszkodtak. És ennek arca, meg keze kormos volt. Egy szelid asszony pedig mosolyogva nézte őket. És azután a gyerekek, meg az asszony arca is kormos lett. 22. Mikor asztalnál ültek, megszegték a kenyeret, s imádkozásra hajták le fejüket. És lön nagy világosság és ismeretlen szózat: békesség nektek!... 23. *Az angyal pedig megérinté Mária Kezét és monda: avagy nem láttad-e az Urat ? 24. ő pedig nem felele, mert szíve a nehéz fájdalomban elszórnia. 25. Amint tovább mentek, egyik háznál jajgatás állította meg őket. Betekintettek és látták, hogy fehér- szakállu öreg fekszik a koporsóban, őszhaju asszony siránkozott mellette, de mások az égre mutattak és szelid szóval vigasztalták őt. 26. Az angyal pedig megérinté Mária kezét és monda: avagy nem láttad-e az Urat ?... 27. Mária maga elé tekintett és nem felele. 28. Közeledtek egy palotához, mely márványból készült vala s melynek lépcsői drága szőnyegekkel jíaJárrak leteritve. És az asszony felbuzdult az ő reménységében, gyorsabban lépegetett és igy szólt: jöjj, itt keressük az Urat!... 29. Mikor odaérkeztek, éppen - akkor egy gazdag ruháju szolga rongyos koldus-asszonyt taszított ki a kapun. És ő keservesen sirt. 30. Az angyal pedig megfogta kezét és monda: ne sírj, jöjj, keressük az Urat I. . . 31. Mária szomorúan lehajtotta fejét és magának csöndesen monda: keressük az Urat! 32. Jutottak azután egy házhoz, melyből cimbalom pengése, emberek kiáltozása hallatszott ki. Az egyik kiálta: hazugság mit prédikálnak !... nincsen Isten !... És mind nevetve kiabálónak. Az ajtóhoz támaszkodva pedig sírva leselkedett egy halovány arcú asszony. 33. És monda az angyal: jöjj, keressük az Urat!... 34. Azután találónak kicsiny árvákat, szegény betegeket, bűnösöket, sírokat, zokogókat és az angyal mindegyikhez szeretettel szóla: jöjj, keressük az Urat I... 35. Ménének azért egy hajlékba, hol kicsiny árvák laktak. Égy másikba, hol a szerencsétlenek találkoztak. És mentek sok hajlékba. 36. És az angyal mindegyiknél megálla és kérdezé tőle: avagy még most se láttad az Urat?... 37. Felele Mária mondván : láttam. _ 38. És újólag szólt az angyal: -r Ő az Élet és örökké körüljár, hogy életet vigyen mindenhová. Ne keressétek a holtak között, mert Ő ott él, ahol van igazi élet. Az igazi élet: szeretet. 39. Mária maga elé nézett és monda: ő ott él, ahol van igazi élet s az igazi élet a szeretet. És felemelte fejét. 40. Visszatérőnek azután az arimathiabeli József kertjébe, és a merre mentek, meghajoltak a fügefák, meg az ezüstös olajfák s a nap bearanyozta a karcsú ciprusok és pálmák koronáját. 41. Mária Magdolna felnyitotta szemét és ime ismét ott állt az üres sírban s a magasan vágott ablakon keresztül fény szóródott fejére. Azután letérdelt és imádkozott. És nem sirt ^ többet... Közegészség. Irta: dr. Kovácsics Sándor járásorvos. Mikor valami pusztító, ragályos • betegség tör be hozzánk, akkor min- . denki, még az újságok is emlegetik a közegészség nagy fontosságát. — Akkor mindenki a közegészséget bi- j rálja, ócsárolja. Dicsérni azt nem »
