Harangszó, 1911-1912
1912-03-31 / 21. szám
1912 március 31. HARANGSZŐ 169. szokták, mert annyi soha sincs belőle, hogy ezt megérdemelje. Ha azután baj, nagyobb emberveszteség nélkül meguszszuk a járványt, ha elvonult fejünk fölött — mint valami sötét felhő, melyet tova kergetett a jótékony szélvihar — akkor ismét megfelejtkezünk róla, nem emlegetjük, nem gondolkodunk azon, hogy is lehetne jobbá tenni ? hogy is lehetne a betegség fellépését megakadályozó hatását erősebbé tenni? Ilyen a legtöbb lélek; csak a mának él, csak a ma veszélyével foglalkozik. Hogy holnap újból ellátogathat hozzánk a ma tova vonult baj, arról a könnyelműségre hajló emberi lélek — alaptermészeténél togva — nem akar tudni. Pedig e tekintetben olyan az emberiség helyzete, mint azé a kis állaté, amelyik a pók szövevényes hálójába került, ha sikerül is egyik másik szál bilincséből kivergődnie, a szabadság, a szabad mozgás nem sokáig tart, mert újabb szálba keverődik bele, mely még jobban fogja, erejét még inkább fogyasztja. .. Az emberiség is egyik betegségből a másikba vergődik s a második, harmadik már jobban fogja, erejét, életképességét jobban, nagyobb mértékben apasztja. A holnappal való nem törődés nyitott ajtót csinál a betegségeknek. Úgy kell az egészségünkre mindennap vigyáznunk, mintha a holnap tele lehetne testünket próbára tevő betegségcsirákkal. Ez a csira nem szereti az egészséges talajt, az egészséges testet. Ez a csira olyan, mint a romlott ember, csak a hasonlóan romlott társaságban érzi magát jól, csak ilyen környezetben tud felmelegedni, szaporodni. A közegészség a néptömegek egészségét védi. Azokra a körülményekre figyel, amelyek sok ember életére, egészségére lehetnek káros hatással. Tehát nem az egyes emberekkel foglalkozik, hanem az egész lakossággal, az egész néppel. Ép azért az egyes embereknek engedelmeskedniök kell — az egész lakosság érdekében. Ha egy ember vét a közegészség ellen, akkor az az ember nemcsak maga ellen vétett, hanem vétett mindazok ellen, akiknek a társaságában él, akikkel egy faluban, vagy egy városban lakik. Sőt vétett még a távolabbink ellen is, mert ha például valaki bepiszkítja, megfertőzi az ivóvizet, az, aki ebből iszik, megbetegszik. A beteg azután — mielőtt kitörne rajta a baj — elutazik s útközben, máshelyen terjeszti azt a betegséget, amelyet ő a piszkos ivóvíztől szerzett. ^Foglalkozik a közegészség a levegővel. Levegőre minden embernek szüksége van. Ha nincs elég levegőnk, vagy ha romlott, fölemésztett, bűzös az a levegő, melyet tüdőnkbe szivünk, akkor betegséget szivünk magunkba. A levegő tisztaságát tehát mindenkinek meg kell védeni; ez ellen szándékosan senki se véthet. A közegészség őre, a hatóság vigyáz arra, hogy a lakás, a szoba elég nagy legyen, hogy sokan egy szobában ne lakhassanak. Mert a túlzsúfolt lakásokban megromlik a levegő, felemésztik az ott tartózkodók s mindannyian — ez okból — megbetegednek. A közegészség megóvása érdekében nem szabad elhullott állatokat a föld felett szabadon rothadni engedni, mert az megrontja, bűzössé teszi az egész környék levegőjét. Ugyanezért nem szabad trágyát az utszélére rakni, félre eső helyre kell hordatni hol nincs szem és orr előtt. Tilos szennyes vizet az utcára önteni vagy ereszteni. Belőle a piszok, a betegség csirája megfertőzi a talajt s a talajból a porral a levegőbe jut; a levegőt pedig — beszívjuk. Aki tehát nyílt utcára ereszti a szennyes vizet, az vét a közegészség ellen, embertársai egészségét veszélyezteti. Mintha csak megbicskázná. Mégis hányán és hányszor bicskázzák a mosó háziasszonyok ilyen módon embertársaikat ? Különösen falun, ahol még mindig nem akarnak tanulni, változtatni az ősi szokáson. Maradi az ember hiába, ha nem — divatról van szó. Védi a közegészség a tápláló anyagok tisztaságát, valódiságát. Tudja mindenki, hogy nem szabad romlott ételeket, italokat árulni, aki teszi, büntetés éri, mert kihágást követ el mások egészsége, a közegészség ellen. Ép ezért, ahol ételeket, italokat árulnak, ott a hatósági körorvosok, járásorvos, megyei főorvos időközönként vizsgálatot tartanak. Megvizsgálják az ételek, italok jóságát, egészséges voltát ; az eszközök tisztaságát. Ilyen vizsgálatot tartanak korcsmákban, mészárszékekben, szatócsüzletekben, pékműhelyekben stb. A hatósági orvos azonban a vizsgálat után távozik. A közönségnek magának is joga van a tisztaságot ellenőriznie, ami nagyban elősegítené a közegészség javulását. Élelmiszert piszkos kézből, piszkos papirosban nem szabadna elfogadnia. Pénzen veszi meg sok esetben nemcsak az árut, hanem a betegség csiráját is. Pedig ezért csak nem érdemes pénzt adni! Mindezekből láthatjuk, hogy a közegészség csakugyan fontos, kihat az emberekre s nincsen haszon nélkül megismerni azt, amit a közegészség tanít — egészségünk megóvása érdekében. Ép ezért majd a következő számokban részletesen ismertetem a közegészségnek fontosabb tanításait a levegőről, ételről, italról, munkáról, pihenésről, élvezetről stb. Az igazi imádság. Nem az az imádság, Mit az iskolákban Papírra iratnak, Amit a gyermekek Amig betanulnak Sokszor megsiratnak. Nem az az imádság A mit a templomban Hosszan olvasgatnak, A mit a jó lelkek Ha kell, óraszámra Után mondogatnak. Az igaz imádság Sohasem lehet az Üres szó beszéde. Az igaz imádság A szendergő lélek Isten után vágyó Fel-fel ébredése... Kiss Béla. Egyházi talány. Ha vasárnap a szószékre lépek — így szólt egy lelkész — és híveimnek ékes, ünneplő ruháit, tollas kalapjait, selyemkendőit nézem, felmerül bennem az a kérdés, ugyan hol vannak ma a szegények ? Ha pedig az egyházi beszéd után a perselyt kinyitom és a szegényes aprópénzt látom, azt kell kérdeznem: ugyan hol maradtak ma a gazdagok ? Ki bánja meg? Vallási dolgokról beszélgettek egy társaságban. Egy hányaveti ember közbe szólt: ugyan ne beszéljen uram a vallásról, gyermekeknek, asszonyoknak való az, nem felvilágosult férfiaknak ; hiszen a templomba járóknak 4/b része asszony. Igen — felelt a megszólított — és a börtönlakóknak 4/f> része férfi.
