Harangszó, 1911-1912

1912-03-31 / 21. szám

1912. március 31. HARANGSZÓ. 167. Mert miként előbb a Te bűneid az ő nyakába függtek s őt keresztre szegezték, úgy most e másik képeD azt látod, hogy nincs többé őrajta bűn, hanem csupa igazság, nincs fáj­dalom és szomorúság, hanem csupa öröm, nincs halál, hanem csupa élet s örökélet, melyhez e szegény földi lét hozzá nem mérhető. E képnek méltán örülhetünk, mert azt látod, hogy a te Ur Krisztusod, aki előbb a te bűneid miatt oly vég­telenül nyomorult volt, most szép, tiszta és dicső s a bűn mind eltűnt róla. Azután számíts tovább s gondol­kodjál felőle, ha bűneid nem súlyo­sodnak többé reád, hanem a Krisztus szenvedése folytán Isten azqkat rólad levevén. a Krisztusra rakta, ma pedig husvét ünnepén immár ő reá sem tapadnak, hova lettek azok tehát ? Nem igazán mondja-e Mikeás próféta: Eltapodja a mi álnokságunkat, a ten­gernek mélységes örvényébe veti min­den bűneinket, — hogy se ördög, se semmifé'e teremtmény soha többé meg ne találja azokat ? Ez tehát a mi hitünknek dicső és örvendetes tantétele, mely egyedül képes minket igaz keresztyénekké tenni, a mely mégis az egész világ gúnyjainak céltáblája s melyet minden ember gyaláz és káromol. Látjuk ezt a mi nemeseinknél, polgárainknál, kik inkább csak szokásból hisznek, s nem keresik egész komolysággal ama túl- világi életnek bizonyosságát; mert különben arra irányoznák figyelmüket, nem merülnének el annyira e földi élet gondjaiba a mindennapi kenyérre, hírvágyra s egyéb dolgokra vonatkozó kérdésekben, hanem inkább egész buzgósággal keresnék az örökéletet. Ámde prédikáljunk és mondjunk, amit csak akarunk, a világ mégis csak boldogságnak tartja azt. így ez a hit­cikk sem verhet oly mély gyökeret, mint szükség volna, még azoknak szívében sem, kiket a hívők közé számítunk. Pedig lehetünk-e máskép valódi keresztyének, mint ha eme tantétel a hit által szivünkben megfogamzott, bizonyossá lett és megerősödött? Jézus a halálban nem maradhat, előtör tehát ismét, eltiporja a halált s mindazt, ami a halálnak segédkezet nyújtott, a bűnt és az ördögöt s új, örök életben uralkodik, melynek bűn, halál és ördög többé nem árthatnak semmit. y Ezt‘magasztalja világos szavakkal szent Pál: „Isten titeket, kik meg­haltatok vala a bűnökben, a Krisz­tussal együtt megelevenített, megbo­csátván néktek minden bűneiteket és eltörölvén a ceremóniáknak ellenünk való kezünkirását, mely nékünk elle­nünk vala és azt haszontalanná tévé, a keresztfára azt felfeszitvén. És meg­fosztván a birodalmakat és hatalmas­ságokat, azokat nyilván mutogatta, diadalmat vevén azokon a keresztfa által.* E mondat két fődolgot foglal ma­gában. Először is azt mondja, hogy Krisztus szenvedése által eltörölte azt a kéziratot, melyet a törvény miatt magunkról adnunk kellett. Ezt pedig Pál apostol így érti: Mindnyájan tud­juk a törvényből, hogy Isten mit követel tőlünk, mit kell és mit nem szabad cselekednünk. Ha már most a törvényt áthágjuk, elmulasztván amit az parancsol, vagy pedig cse­lekedvén, ami abban tiltva van, nem menekülhetünk, előáll a lelkiismeret s ránk bizonyítja, hogy gonoszul cselekedtünk; lelkiismeretünk tehát mintegy adóslevél gyanánt fekszik előttünk, melybe önkezünkkel írjuk bele a bizonyítványt, mely szerint engedetlenek voltunk s így Isten ha­ragját és bűntető szigorát kell hor­doznunk. Ez a kézirat — úgymond szent Pál — a törvény folytán jő létre; mert ha törvény nem volna, akkor át sem hághatnánk azt. Ilyenformán mindkettő, a bűn és a kézirás ellenünk bizonyít, úgy hogy tagadnunk nem lehet, be kell ismer­nünk tartozásunkat, mint annak a ke­reskedőnek, aki ellen saját kezeirása és pecsétje szól. Ekkor tesz immár jó szolgálatot nekünk a mi Krisztus Urunk, mondja Pál apostol; mert vevén a mi kezünkirását, odaszegzi azt a keresztre, azaz átlyukasztja és széttépi azt, hogy érvénytelen legyen, minket többé ne vádolhasson s ne árthasson semmit. S miért ?... 6 az Ur Krisztus, azért függ a keresztfán, mert a mi bűneinkbe lépett s öntes­tével kívánja megfizetni a mi bűne­inket. Ez az egyik főpont. Másodszor pedig Krisztus megfosz­totta a birodalmakat és hatalmassá­gokat; azaz elvette az ördögnek ha­talmát, hogy többé a híveket bűnre ne hajthassa és ne kényszeríthesse, mint annakelőtte, míg a Krisztushoz nem járultak, mert immár a Szent­lélek segítségével ellene állhatnak a gonosz ellenségnek, Isten igéje és a hit által hathatósan védekezhetnek az ellen, hogy többé ne bánthassa őket; evégre adja ugyanis nekünk Krisztus az ő szent Lelkét. Valamint pedig az ördög, úgy a hatalmasságok is kifosztalak; azaz a halált, mely minket földre tepert, szintén megfojtotta a Krisztus, úgy hogy ennekutána a keresztyének az ördöggel és halállal szemben biztos vigasztalást és diadalmat nyernek; mert habár mindketten teljes düh vei és haraggal fordítják is összes ere­jüket a keresztyének ellen, célt nem érhetnek, mint sz. Pál is mondja: Istennek választottait a Jézus Krisz­tusban senki nem kárhoztatja. E dicső győzedelmet ünnepeljük husvét napján. S e napnak minden ereje és áldása attól függ. vájjon jól szívünkbe véssük-e s rendületle­nül hisszük-e hogy Krisztusban Isten az ördöggel, az igazság a bűnnel, az élet a halállal, a jó a gonosszal, a .tisztesség a káromlással viaskodott s amaz nyert diadalmat. Ez a kép emelje fel a porból a mi szívünket; mert azért áll ez előttünk, azért nyer­tük azt ajándékul, hogy úgy vegyük azt, mintha minmagunkat támasztott volna fel ma az Isten a Krisztussal. Amily kevéssé látsz ugyanis a Krisz­tuson bűnt, halált és átkot, elhiheted, hogy ép oly kevéssé kívánja azt Isten a Krisztus érdeméért rajtad is látni, ha főgondodat ezen ő föltámadására fordítod s abban üdvödet keresed. Ilyen kegyelmet közöl velünk a hit. A dicső feltámadásnak ama nagy napján többé nem hisszük ezt, hanem látjuk, tapintjuk és érezzük. Husvét ünnepén. Fehér zászló leng végig a világon, A béke-zászló s mindent eltakar. Nép milliói égre néznek áldón, Köztük a sokat szenvedett magyar. Kössétek már a koszorút, arák, Örömkönynyel öntözzétek, anyák, S áldjátok a názáreti királyt, A béke ő, ki sírjából kiszállt. Örömhír járja be a nagy világot : Győz az igazság és az eszme él. Csak a hüvely, mit ember bukni látott, A mag a vérázott földbül kikéi. Sötét felhőbül a nap kiragyog; Csüggedt szivek, ünnepet tartsatok És zengjetek Annak dicséretet, Ki maga az erő és szeretet 1 Angyali szó zeng az egész világnak: Megtöretett hatalmad, oh halál! Az erős csernek, a gyenge virágnak Van tavasza, van I E törvény megáll. Van tavaszod s reggeled, téli éj, Ne sírj, oh gyászos lélek, higy, remélj I Ez ünnep ád gyógyító balzsamot — Alleluja ! Az Ur feltámadott 1 Sántha Károly.

Next

/
Oldalképek
Tartalom